Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-142

306 U2. országos ülés 1907 á Következik a 9. §. Raisz Aladár jegyző (olvassa a 9. §4). Elnök: Az előadó ur nem kívánván szólni . . . Ráth Endre jegyző : Goldis László! Goldis László : T. képviselőház! E szakasz lényege ellen semmiféle kifogásom nincs, azonban bátorkodom egy stiláris módosítást ajánlani, a mely inkább a törvénynek az esztétikájára vonatkozik. Én kifogásolom azt. hogy ebben a szakaszban először a 29. §-ra történik hivatkozás és azután a törvény 2. §-ára. Szeretném ugy megváltoztatni, hogy először a 2. §-ra történjék hivatkozás, azután a 29. §-ra. Indítványozom továbbá, hogy a hivatkozás az 1868. évi törvényczikk 139. §-ára hagyassák ki, mert a 2. §. ötödik bekezdésében ugyanez mondatik, tehát hogy ha hivatkoznunk kell ezen törvény valamelyik szakaszára, nem értem: miért utasítjuk azt, ki ezen szakaszt közelebbről akarja megérteni, az 1868. évi törvényre, holott ugyanezt a felvilágosítást megkapja ebben a törvényben. Stiláris módosításom a következő lenne: »A 9. §. második mondata helyett a következő mondat tétessék: »A rendes tanítói állásra a jelen törvény 2. §-ának harmadik és ötödik bekezdésében, továbbá a 29. §-ban említett eseteket kivéve, segédtanító nem alkalmazhatók Ez preczizebb, világosabb és esztétikusabb. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan ... A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : Goldis László képviselő ur indítványának azt a részét, mely helycserét kíván a 2. és 29. §. közt, elfogadom, de nem tudok belenyugodni abba, hogy az 1868: XXXVIII. t.-cz. 149. §-ára vonatkozó hivatkozás innen kihagyassék. Ez nem foglaltatik a 2. §-ban. (Felkiáltások: De igen! Az ötödik bekezdésben.) Mihelyt így keresni kell, akkor semmi esetre se árt a hivatkozás.* A harmadik bekezdésre történik a hivatkozás, a harmadik bekezdésben sem foglaltatik ama törvény 139. §-a, ugy hogy én ezt a hivatkozást kérem benhagyni, s e tekintetben nem járulok t. képviselőtársam indítványához. Elnök : E szerint a szövegezés szerint nem lehet kettéválasztani a módosítást, mert a 9. §. második mondatával szemben egészen uj szöveget hoz javaslatba Goldis László képviselő ur. Kérem felolvasni a módosítást, Hammersberg László jegyző (olvassa) Goldis László módosítását.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Figyelmemet kikerülte, hogy az ötödik bekezdésre történik a hivatkozás; igy hozzájárulok a módosításhoz. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve ; ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólni ? irilis 18-án, csütörtökön. Vertán Endre előadó : Nem ! Elnök : Az előadó ur nem kívánván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 9. §-t változatlanul elfogadni Goldis László képviselő ur módosításával szemben, igen vagy nem ? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház nem fogadja el változatlanul a 9. §-t, hanem elfogadja Goldis László képviselő ur módosításával. Következik a 10. §. Raisz Aladár jegyző (olvassa a 10. §-t). Elnök : Az előadó ur kíván szólni í Vertán Endre előadó: Nem! Elnök : Szólásra ki van feljegyezve ? Ráth Endre jegyző: Goldis László! Goldis László : T. ház ! Ehhez a szakaszhoz egy módosítást vagyok bátor beterjeszteni, a mely teljes összhangban van a törvénynek szellemével és különösen a törvényjavaslatnak 1. §-ával, a mely határozottan kimondja azt, hogy a törvényesen megállapított tanítói járandóságok közigazgatásilag biztosittatnak. Az 1868. évi törvényben is intézkedés történik már a hátralékok behajtása iránt olyan szellemben, hogy ezeket a hátralékokat a közigazgatási hatóság hajtja be akkor, ha az illető iskolafentartó hitfelekezet arra nem képes. Az 1893 : XXVI. t.-cz. még inkább biztosítja azt, hogy a tanítói járandóságok tényleg is behajthatók legyenek és utasította a közigazgatási hatóságokat, hogy az illető iskolafentartó hitfelekezetnek kérelmére behajtsa a járandóságokat, de mindig csak a hátralékokra vonatkozólag. Én, t. ház, az életből merítettem azon tapasztalást, hogy nemcsak a hátralékoknak behajtásával szemben merülnek fel nehézségek, hanem a rendes járandóságok behajtása körül is. Méltóztassék csak figyelembe venni azt, hogy például a görög-keleti román egyházban alkotmányos élet van, hogy ott az összes hivatalok választás utján töltetnek be ; méltóztassék figyelembe venni azt a körülményt, hogy az iskolagondnok, a kinek kötelessége tulaj donképen a tani tói járandóságokat behajtani, szintén választátik az illető hitközség által és a gondnoknak mindenütt kisebb-nagyobb fizetése is van hivatala után, némely községekben nagyon kevés, akár 10 korona is, de más községekben azután nagyobb fizetése, egész 100 koronáig, sőt még nagyobb összegig. Ezek az emberek rendesen ragaszkodnak az ő hivatalukhoz, és attól való félelmükben, hogy ha ridegen járnak el a tanítói járandóságok behajtása körül, a jövő választáskor nem fogják őket megválasztani, tényleg lanyhán járnak el, és innen származik az az igen sajnálatraméltó körülmény, hogy sok tanító mindig csak utólag és nagyon rendetlenül kapja meg a fizetését. Én, t. ház, a nélkül, hogy a felekezetek jogait csorbitani akarnám, szeretnék módot nyújtani arra, hogy az illető hitfelekezet a rendes járandóságok behajtása tekintetében is folyamodhassék a köz