Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-141

Hl. országos ülés 1907 Korda Andor: Legfeljebb harmincz volt; de csak ötnek volt csizmája, a többi bocskorban volt! Pop Cs. István : Az egész eljárás hibája az volt, hogy, habár Belényesen három szolgabiró van, mégis a rend fentartására és a hatóság képviseletében nem ezek egyike vagy másika, vagy mind a három, hanem egy teljesen idegen járásból lett kirendelve hatósági közegnek Markovics Ká-* roly cséfl'ai főszolgabíró. Barta Ferencz: Mert a főszolgabiró beteg, azért ! Elnök : Kérem a képviselő urat, ne zavarja a szónokot! Pop Cs. István : A polgároknak a népgyűlésre való megjelenése a legnagyobb rendben történt és már kezdődött a népgyűlés és a beszédeknek előterjesztése, a midőn tarkányi magyaroknak (Éljenek!) egy körülbelül harmincz főből álló csapata, a csendőröknek a háta mögül, kövekkel dobálta meg a vezetőket és ezt a nagy néptömeget. Barta Ferencz: A Kossuth-nótát énekelték és e miatt nekikmentek az oláhok. Ez az igaz ! Pop Cs. István : Remélem, hogy ezek elég fontos dolgok és azt tartom, hogy feltétlenül megvizsgálandók. Azt hiszem, hogy az a négy ügyvéd, a kiket nem véd semmi immunitás, a valóságot terjesztik elő akkor, a mikor felelősség terhe alatt a miniszterhez táviratoznak. De folytatom a tényállást. A rendezők felkérték a főszolgabirót arra, hogy csináljon rendet és ne engedje a zajongóknak, hogy őket bántalmazzák és a gyűlés megtartását lehetetlenné tegyék. Erre a főszolgabiró azt válaszolta, hogy az ilyen zajongást nem lehet megtiltani, az meg van engedve és megfenyegette a rendezőket azzal, hogy letartóztatja őket. Ne méltóztassanak nevetni, ez nagyon szomorú. Alig néhány perez múlva szétoszlatták a tömeget. A csendőrség minden felszólitás nélkül rátámadt az emberekre, s a falvakig űzte őket a legdurvább fegyegetések között. Az intelligenczia ezzel szemben nem tett egyebet, mint ügyelt arra, hogy az egész vérontás nélkül történjék. Barta Ferencz (közbeszól). Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólni, mert kénytelen lennék a közbeszólókat névszerint megnevezni. Pop Cs. István : Bátor vagyok felhívni a képviselőház, de különösen a miniszterelnök ur ő nagyméltóságának a figyelmét arra, hogy a mi népgyüléseinken soha egyetlenegy kihágás sem történt. Aradon 7—8000 ember jön össze, nagy távolságokból gyülekeznek a parasztok és a hatóság tisztességesen viselte magát, soha egyetlenegy kihágás nem történt, egyetlenegy bántó szó el nem hangzott. Hol történt az nálunk, hogy valaha bántották volna a magyart? Csak a budapesti és vidéki sajtóban, de az életben sehol! Igazán érthetetlen, hogy még a valóban nagy tekintélyű lapok is azt irják Budapesten, április 17-én, szerdán. 293 hogy nem szabadság kell az oláhságnak, hanem ólom és vas. Nagy György: Csak a lázitóknak és az izgatóknak. Pop Cs. István : Az a hivatása a sajtónak, hogy ilyen lelketlen izgatást kövessen el ? A csendőr elolvassa a lapokat és látja ott, hogyan bántják, gyilkolják a magyarokat Vajdahunyadon. Mit gondol' az ilyen az oláh népről? Csúnya, népnek tartja, s rnáskéjien gondolkodik, mint az az ember, a kinek kötelessége a csend és rend fentartása. (Zaj.) Egyszerű szerelmi drámákból mindjárt a magyaroknak súlyos megsértését kovácsolják csak azért, hogy szenzáczió legyen és hogy nekünk ártsanak. Pedig önök nagyon jól tudják, hogy mi a törvényeknek szigorú betartása mellett remélhetjük csupán, hogy egy lépéssel előre mehessünk. Tudják önök nagyon jól, hogy nincs közöttünk egyetlenegy lelketlen ember sem, a kinek volna vakmerősége arra, hogy népünket a szurony elé állitsa. (Nagy zaj.) Ez nem sikerült még akkor sem, midőn a Kristóffy-érában a csendőrhadnagy urak táviratoztak . . . (Élénk felkiáltások a baloldalon : Arról jobb lesz hallgatni! Együtt paktáltak velük ! Most is Becsesei tárgyalnak ! Hosszantartó nagy zaj a baloldalon.) Nagy György; Axentie temetésén is ott volt. (Zaj.) Elnök,: Csendet kérek! Pop Cs. István : Én meggyőzhetem a t. képviselő urakat arról, hogy Kristóffyval csak olyan összeköttetésben voltam, mint akár a t. képviselő urak. (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Hiszen Bukarestben is járt.') Igenis voltam Bukarestben és a magyarok, a kikkel ott találkoztam, csak dicsértek érte, a midőn látták, milyen impozáns módon vezetem a csoportot a magyarság becsületére. Minden szó hamis, a mit akkor a számba adtak, visszautasítom azokat és annak idején válaszolni fogok azokra. Azt hiszem, hogy az a hang, a melyen a lapok, különösen a »Magyarország« és más lapok is irtak, nagyon alkalmas arra, hogy a magyarságot tévhiteknek keltésével félrevezesse és gyűlöletre lobbantsa. Ezért, a midőn fájdalommal konstatálom, hogy régóta nélkülözzük a t. belügyminiszter urat. bátor vagyok a miniszterelnök úrhoz, mint az összniiniszterium fejéhez is fordulni, hogy méltóztassék a legszigorúbb vizsgálat mellett megállapítani, mi a valódi tényállás és minden körülmények között azon lenni, hogy ilyen hallatlan visszaélések többé meg ne történhessenek. (Zaj.) Barta Ferencz : Bejárták a községeket és ugy izgattak a magyarság ellen ! Pop Cs. István : Ez csak puszta állítás. A mi részünkről egyetlen szó elhangzását is megbüntetik, mig az önök részéről történt lázitást nem büntetik meg soha. önök lázithatnak ellenünk büntetlenül szabadon, mert önöket ezért felelősségre nem vonhatják. Nagy György : Ez rágalmazás ! Ezt nem lehet tűrni. (Zaj balfelöl.)