Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-131
lSi. országos ülés Í907 április i-én, csütörtökön. 23 törvényjavaslattal lépett a képviselőház elé. (Éljenzés balfelől.) Én, t. ház, meg tudom ezt magyarázni. Az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat mint képviselőtársamat több mint 30 év óta ismerem. Emlékszem, hogy pályája kezdetén egy elit-pártban volt és ez a — hangsúlyozom — elitpárt a Sennyey-párt volt. Mert b. Sennyey Pál tudta azt, miként kell a különböző pártok krémjét tömöriteni. (Derültség.) Később más pártokba is belépett az igen t. közoktatásügyi miniszter ur és mint lángeszű férfiúnak sikerült neki egy uj pártot is alakitani, mely az ő vezetése alatt mérvadó szerepet játszott a politikai életben. Legvégül pedig, mint magyar ember, a függetlenségi pártba lépett be, s én egy cseppet sem csodálkozom azon, hogy a ki egykor Sennyey hive volt, most Kossuth hívének vallja magát, az ő eszméihez pártolt át. A t. miniszter urat ezen pártállás-változtatásai között is mindig nagyrabecsültem, mert mindig megvolt benne az a valami, a mit a franczia noblesse d'esprit-nek mond. Most tehát nagyon csodálkozom, hogy épen egy ilyen férfiú lépett ezzel a törvényjavaslattal a magyar törvényhozás elé. És hogyan magyarázom én ezt 1 Tudjuk, t. ház. hogy azon szerencsétlen háború után, mely Francziaország és Németország közt folyt, széles Francziaországban az volt a jelszó : par l'éeole pour la patrie ; én azt gondolom, hogy talán a t. közoktatásügyi miniszter urnak is az volt a vezéreszméje, mikor ezt a törvényjavaslatot megalkotta, hogy már az iskolában neveim, ébreszteni kell a magyar hazafiságot. (Igaz ! ügy van ! Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Molnár Jenő: A szerbiai iskolákban más államról álmodoznak, ugy-e '! (Zaj.) Polit Mihály : Hogy a hazafias érzés felkeltését már az iskolában czélul kell kitűzni, ez, t. ház, óriási tévedés. (Ellenmondások a baloldalon.) Be fogom bizonyítani ezen állításomat. Idézni fogok egy franczia írót, a ki a hazafiságról ezt mondja : Le sentiment pour la patrie, est un mouvement. C'est un sentiment spontáné du coeur. A szívnek dobogása ily önkéntes érzését lehet-e beoltani az emberekbe idegen nyelvvel ? (Zaj.) Nem lehet. De hazafi Magyarországon a szerb lehet mint szerb, a román mint román, a tót mint tót, a szász mint szász és a német mint német. Ezt nem lehet megmásítani. De igenis lehet ugy kultiválni, hogy minden nemzetiségnek minden szivedobbanása a hazáért verjen és igy egyet érezzen a nemzetiségek összessége. Eitner Zsigmond : A magyar hazáért! (Zaj.) Polit Mihály : Öriási tévedés az, hogy mindenkinek Magyarországon okvetlenül magyarnak kell lennie. Öriási tévedés, mert épen abban van a tévedés, hogy Magyarország nem a nyugati államok, hanem a keleti államok jellegével bir. (Nagy mozgás.) Eitner Zsigmond : Maguk mindig kompromittálják. Molnár Jenő: Hogyan akar kultúrát, ha mindig a Keletre hivatkozik, Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Polit Mihály : A mint Törökországra nem lehet mondani, hogy ott a különböző fajok mindnyájan törökök, bár az államiság török, ép ugy Magyarországra nem lehet mondani, hogy a nemzetiségek magyarok. (Mozgás.) Hiszen itt a közoktatásügyi és a pénzügyi bizottság jelentésében, a mely a képviselőház elé terjesztettet, találok egy kifejezést, a melyet meg sem lehet érteni, ez a ldfejezés : a nemzeti szuverenitás. Eitner Zsigmond: Ez fáj maguknak. Polit Mihály : Ezt tökéletesen nem lehet megérteni. Nem ismerem, nem fogadhatom el és egyetlen európai ember sem helyeselheti. (Mozgás.) Mert elismerem a nemzetségi szuverenitást a külfölddel szemben ; elismerem a nemzeti szuverenitást bizonyos fokig az uralkodóval szemben ; de az állam saját honpolgáraival szemben nemzeti szuverenitásról beszélni, annak nincs értelme, De volna értelme, ha két szócskát odateszünk : a magyar faj nemzeti szuverenitása. Ennek értelmében feleltem a t. kultuszminiszter urnak, a mikor egy alkalommal azt mondta, hogy mindenkinek Magyarországon kell hogy tudja, hogy ebben az országban, ezen a földön csakis a magyar az ur. Ismétlem, ennek a kifejezésnek értelme van, ha azon két szócskát teszik hozzá és azt mondják, hogy a magyar fajnak a nemzeti szuverenitása. A t. kultuszminiszter ur később pertraktálta ezt a kifejezését és azt mondta : »Nem ugy értettem, hogy az ur Magyarországon legyen a magyar faj, a faj magyar, hanem ugy értettem, hogy az összessége a honpolgároknak legyen az ur ebben az országban.« Ennek pedig nincs értelme. Mert ha mindannyian urak vagyunk az országban, akkor senki sem volna ur. Ez egészen megfelel a középkori skolasztikus filozófiának, a mely szerint : Sí plures sünt Dei, vei unus dependit ab alio vei non. Si unus dependit ab alio, non est Deus, si non, nullus érit Deus, ergo unicus est Deus. így lehet mondani, hogy a magyar nemzet ennek az országnak az ura,de akkor nem kell arról beszélni, hogy ezen országban valaki az ura a különféle fajoknak és nemzetiségeknek. De a miniszter, ugy látszik, nagyon tartott attól, hogy Európában alkalmazni lehetne a magyar fajra azt, a mit I. Napolen mondott: grattez le Russe etvous-trouvérez leTartare. Ezért ne traktáljon a miniszter ur bennünket azon kifejezéssel, hogy ebben az államban a magyar az ur. T. ház ! Sokszor hallottam hangsúlyozni, hogy mit akarunk ; hiszen a magyar állam nem akarj a eltörölni a különféle nemzetiségeket, hanem csak azt akarja, hogy elsajátítsák a magyar nyelvet, mert az az állam nyelve. Szkicsák Ferencz: Halljuk! Halljuk! Ez érdekes ! (Derültség.) Polit Mihály: Bocsánatot kérek, az állani nyelve — ez nem európai kifejezés. Tessék azt
