Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-141
280 lkl. országos ülés 1907 április 17-én, szerdán. jobboldalon.) Krassó-Szörény megyének ezen határozatát az állandó választmány javaslata alapján Krassó-Szörény megye közgyűlése is egész terjedelmében jóváhagyta. Miután azt hiszem, hogy ezen tényállásból ugy a t. háznak, mint magának a t. képviselő urnak is meg kell győződnie arról, hogy itt köztisztviselők egész jogtalanul hurczoltattak meg, kötelességemnek tartottam az igazság érdekében ezt a tényállást itt röviden előadni, megjegyezve, hogy ezen előzmények után sem további vizsgálatnak, sem kormánybiztos kiküldésének vagy épen a vádlott meghallgatásának szüksége, nézetem szerint, fenn nem forog, mert ez egy szabályszerűen befejezett vizsgálat, a hol a közigazgatási bizottság határozatának alapjául szolgáló indítványok nem az érdekelt feleknek közreműködésével, nem is azok befolyása mellett, hanem a királyi ügyész javaslatára és pedig különböző időben, különböző királyi ügyészek javaslatára tétettek. Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék, (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló Petrovics István képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs itt! Szegeden ül!) Petrovics István képviselő ur nincs itt. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: tudomásul veszi-e a t. ház a miniszterelnök urnak Petrovics István képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatképen kimondom. Következik a miniszterelnök urnak válasza Markos Gyula képviselő ur előterjesztett interpellácziójára. A miniszterelnök urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk !) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! Markos Gyula képviselő ur a következő interpellácziót intézte hozzám (olvassa): »Van-e tudomása a miniszterelnök urnak a Németországban két évtized óta lábrakapott azon alldeutsch törekvésekről, mely szerint azok ugy Ausztriát, valamint Magyarországot egyszerűen bekebelezik Nagynémetországba, s ennek minél hamarabb való elérésére a legmagasabb német államférfiak és vezérkari tisztek vállvetve törekszenek? Ha van tudomása, hogy tartja ezt összeegyeztethetőnek a hármasszövetség megújításával és minő jogorvoslattal fog ezen túlkapások ellenében bennünket megvédelmezni ?« Hát, t. képviselőház, arról igenis van tudomásom, hogy vannak alldeutsch törekvések, a melyeknek talán némely része messzebb megy, semmint azok jogosultsággal vagy képesítéssel bírnának. Azt is tudom, hogy ez az alldeutsch mozgalom messze kiterjeszti ujjait. Mégis vagyok bátor figyelmeztetni az igen t. képviselő urat és általában mindenkit, hogy ezeknek a törekvéseknek túlságos jelentőséget tulajdonítani ne méltóztassanak. Ezek azon nemzeti ábrándok közé tartoznak, a melyek egyeseket saját fajuk érdekében az egész világon lelkesítenek, bizonyos cselekvésre is indítanak, de a melyektől, azt hiszem, tartani vagy valami eredményt várni egyáltalában nem kell. (Zaj.) Általában a mi illeti a mi viszonyainkat, itt ezektől az u. n. pángermán törekvésektől talán lehetett tartani a múltban, de ezek mind kevesebb jelentőséggel birnak a jelenben. És talán a monarchia kebelén belül is épen a németség ujabban nem hogy erősebb állást foglalna el, hanem inkább gyengébb a helyzete, mint ennek előtte volt. Ezért, ismétlem, túlságos jelentőséget ezen törekvéseknek részemről annál kevésbbé mernék tiüajdonitani, mert hisz ezek a törekvések néha nem is nemzeti törekvések, hanem igen sok pártoló részéről egyenesen és kizárólag csak gazdasági törekvések. (Igaz! Ugy van!) És talán azok a mappák is, a melyek keringenek és a melyek — mint t. képviselőtársam megemlítette — le egészen Triesztig és Konstantinápolyig, az egész Duna völgyére kiterjednek, nem annyira faji és nemzeti törekvéseknek, mint inkább egy gazdasági iránynak kívánnak szolgálni. Az interpelláló képviselő ur kérdésére nekem csak az a válaszom, hogy méltóztassék elhinni, a hivatalos Németország ezekkel az ábrándokkal összeköttetésben nincs. Sajátszerű, hogy épen t. képviselőtársunk interpelláczióját megelőzőleg néhány nappal, múlt évi november 14-én, a német birodalmi gyűlésen a birodalmi kanczellár épen e törekvések ellen nyilatkozott és figyelmeztette honfitársait, hogy ilyen dolgokat egészen higgadtan szokás megítélni; ezeket vakmerő ábrándozásoknak nyilvánította, a melyek csak a kormány feladatait nehezítik meg annyiban, a mennyiben bizalmatlanságot keltenek. Szóval a leghatározottabban ellentétes álláspontot foglalt el ezekkel a törekvésekkel. A mikor Németország hitalos politikája, a mely többszörösen kifejezésre jutott, ilyen irányban ennyire van dokumentálva, ezt az ügyet talán mégse hozzuk összeköttetésbe a hármasszövetség kérdésével, a melynek egyébként megújításáról, a mit t. képviselőtársam felemiitett, legalább ez idő szerint, szó nincs, mert hosszabb a tartama, semhogy a megújítás kérdése most felmerülhetne. (Mozgás.) De, t. ház, habár ezt a választ adom, azért mégis bátorkodom megjegyezni, hogy én nem kicsinylem ezeket a törekvéseket, (Helyeslés.) és hivatalos közegeink részéről azoknak állandó megfigyelését szükségesnek tartom. (Élénk helyeslés.) Nem azért, mintha utópisztikus gondolatok gyakorlati érvényesülésétől akár most, akár a jövőre nézve tartanék, hanem azért, mert az ilyen törekvések, ha nyilvánulnak és kivált ha izgatók által kihasználtatnak, (Igaz! Ugy van!)
