Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-141

lhl. országos ülés 1907 április 17-én, szerdán 287 a belbéke megzavarására vezetnek. Nekünk pedig érdekünk, hogy nemcsak magyar nyelvű, hanem minden nyelvű honpolgáraink ne kifelé irányuló nemzeti érzületek által vezéreltessenek, (Igaz! Ugy van!) hanem a magyar állameszmének legyenek odaadó hivei. (Igaz! Ugy van! Taps.) Ebből a szempontból, belbékénk szempontjából nem tartok semmiféle felmerülő inczidenst sem kicsinylendőnek, hanem figyelemmel kisérendőnek tartom és minden intézkedést megteendőnek, a melylyel az ilyet ellensúlyozhatjuk. (Helyelés.) Ezek az intézkedések, nagyon természetesen, minthogy társadalmi mozgalomról van szó, tulajdonképen a hatóságok elé csak azt a feladatot szabják, hogy állandóan figyelemmel kisérjék a mozgalmat, és a mennyiben a megengedett határokat átlépi, azt minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel megtorolják, (Igaz! TJgy van!) a társadalomban a hazafias érzést és a magyar állameszmét folytonosan ébren és melegen tartsák, (Igaz! Ugy van!) és az is feladatunk, hogy társadalmi utón ellensúlyozzuk, meghiúsítsuk ezeket a törekvéseket. És még egy feladatunk van, ez pedig tulajdonképen a sajtót illeti, hogy ezeket a törekvéseket megfelelően ostorozza, a felhozott panaszokat kellő mértékre leszállítsa. (Igaz! Ugy van!) A sajtó legyen gondozója és ápolója annak, hogy a leginkább sajtó utján elkövetett visszaélések, ha e kifejezést szabad használnom, épen a sajtó közvetítésével megtoroltassanak és kellő mértékre szoríttassanak. (Igaz! Ugy van!) A mennyiben kormányzói körünkben a sajtóra ily irányban befolyást gyakorolni módunkban van, legyen meggyőződve a t. ház, hogy kötelességünket e téren is teljesíteni fogjuk. Kérem a t. házat, hogy^ válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Elénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló Markos Gyula t. képviselő urat illeti a szó. Markos Gyula: T. ház! A t. miniszterelnök ur válaszát köszönettel veszem tudomásul, a t. ház kegyes engedelmével azonban nem állhatom meg, hogy bizonyos dolgokra rá ne mutassak, mert ezek sokkal , komolyabbak, semhogy egyszerűen tudomásul vehetők volnának. A t. miniszterelnök ur inkább csak a mi perifériáinkon mutatkozó alldeutsch üzelmeket illetőleg szólt. Én azonban nem a mi perifériáinkon, hanem a német perifériákon mutatkozó veszélyes tünetekre mutattam rá, a mennyiben barátságos érzelmekkel viseltetünk Németországgal szemben és tiszteljük ugyan benne azt az egészséges sovinizmust, hogy nemzeti álmait minél szélesebb körben akarja kibontani, de annyira még sem mehetünk a tiszteletben, hogy a kihívással határos terveket szórhassanak a monarchia szemébe. Leszegezem azt a három pontot, a melyet daczára annak, hogy már Berlinben hivatalosan megczáfolták, a német politikának mégis jól esik tovább folytatni, azt t. i., hogy: »lehetőleg minden körül tekintő, megalapozó munkával odatörekedjünk, hogy a tehetetlen, de nagyszájú Ausztriának a szemét kiszúrhassuk, azonközben dolgozzunk azon, hogy az alldeutsch eszmét az egész periférián megvalósíthassuk«. (Alldeutsch Blatt. 1903.) Ennek a törekvésnek 50 esztendős határt szabtak, azonban, ugy látszik, nagyon előrehaladt munkában vannak már most, a mi nnyiben a határidőt nagyon megrövidítették, csak addig várnak még, »mig az öreg császár él«, azután jön a nagy német hódítás és bekebelezik Ausztriát Magyarországgal együtt. (Mozc/ás és derültség.) Mondjuk, hogy ezek csak ábrándok; de olyan eszközökkel dolgoznak ők, hogy nekünk sem szabad ezt egyszerű ábrándnak és álompolitikának elfogadni. Nekünk körültekintőleg igyekeznünk kell mint éber előőrsöknek, hogy az ország érdekeit idejében megvédelmezzük. Ennek a politikának a szolgálatában áll az, »hogy németté kell tenni a tüzet, vizet, földet, levegőt, még az Istent is«. (Derültség.) Ez olyan programra, a mely magában véve mint a szappanbuborék csillog és nagyszerűnek csak látszik, de nem jelent semmit, olyan sokat ölel fel; azonban ha figyelemmel kisérjük azon törekvéseket, a melyekkel ők dolgoznak, akkor komolyan kell vennünk. Mert én is Nagy Frigyessel tartok, a kinek feljelentették egyszer, hogy egyik őrmestere detronizálni akarja őt, mire Nagy Frigyes azt kérdezte: »Van az őrmesternek 200.000 katonája?« »Nincs.« » Akkor én nem félek a detronizálástól.* De a nagy német közvéleménynek van két millió szuronya, a melytől ha nem is félünk, de jó elővigyázónak lenni. A programra egyik része az is, hogy a Kárpátokon keresztül nyúljon át a Balkánra, (Deriätség.) ós alkalomadtán a Duna-Tisza völgyén vonuljon le a német országút Konstantinápolyig. Elnök : Kérem a képviselő urat, hogy talán kissé a tárgyhoz tartaná magát, és reflektálna a miniszterelnök ur válaszára. Markos Gyula: Bocsánatot kérek, még mindig a tárgynál tartok, az Alldeutsch-Verbandról szólok. Elnök: Ez az első alkalom, hogy az Alldeutsch-Verband szót hallottam a képviselő úrtól. (Derültség.) Markos Gyula: Nem a szóról van szó. Elnök (csenget): Tessék folytatni. Markos Gyula: Azokra a dolgokra akarok rámutatni, a melyek komoly figyelmet kell hogy keltsenek bennünk. Méltóztatnak látni, hiszen a lapokban olvassuk, hogy ez a társaság 450.000