Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-141

Ihí. országos ülés 1907 korábban is emeltettek vádak. Jelesül egy névtelen levél, illetőleg egy nem létező egyén karnis aláirásával ellátott vádlevél érkezett be, a melyben ezek ellen, különösen Sulyok Árpád főügyész ellen a nyilt levélben ismételt vádak foglaltattak. Másodszor Kállay Ferencz számellenőr, a ki korábban a megyei számvevőségnél volt alkalmazva, azon ürügy alatt, hogy a felelősségtől menekülni kivan, fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen, a mely fegyelmi vizsgálat során mindezek ellen felbozta ugyanazon vádakat, a melyeket most a nyüt levél felhoz. A vádak lényege oda irányul, hogy 1903-ban a megyei alapok átadása alkalmával a határőrvidéki alaphoz tartozó 170.000 koronányi kötvény nem adatott át, továbbá, hogy a határőrvidéki alapok és különösen a kötvények értékesítésénél rendetlenségek fordulnak elő ; azután, hogy Issekutz Aurél főjegyző és korábban teregovai főszolgabíró a teregovai jegyző sikkasztásait nem ellenőrizte, sőt azokat tudva palástolta ; végül, hogy Biró Béla teregovai főszolgabiró a sikkasztó j egyző ezen sikkasztásait, miután az neki rokona, szintén palástolta és akkor, a midőn felfüggesztő rendelet adatott ki ellene, a felfüggesztést nem azonnal foganatosította, ugy hogy a késedelem folytán ujabb sikkasztásra szolgáltatott okot. Petrovics Vazul főszámvevő ellen tiltott mellékfoglalkozásokat hoz fel; felhozza továbbá, hogy Sulyok Árpád vármegyei főügyésznek kedveskedni óhajtván, ennek egy rokonát, az ő bemocskolt előélete daczára, pénzügyi számtisztnek alkalmaztatta. Végül egyik vád az is, hogy a teregovai jegyzőnek visszaéléseit mint megyei főszámvevő nem derítette fel. Mindezen vádak alapján — miután említeni bátor voltam, hogy ezek nemcsak a szeptemberben megjelent nyilt levélben foglaltattak, hanem a Kállay által önmaga ellen kért fegyelmi vizsgálat során és egy korábbi névtelen feljelentés során is felmerültek — a volt belügyminiszter megindította a vizsgálatot és t. barátom, a jelenlegi belügyminiszter ur szintén intézkedett, hogy KrassóSzörénymegye közigazgatási bizottsága vizsgálja meg ezen dolgokat. A közigazgatási bizottság többszörösen foglalkozott ezen dolgokkal és a felhozott vádakat merőben alaptalanoknak találta. Merőben alaptalanok a vádak, a melyek Sulyok Árpád ellen felhozatnak, jelesül, hogy ő ezen határőrvidéki követelések érvényesítésénél visszaéléseket követett volna el. Konstatálva lett a vizsgálat során, hogy ezen kötvények még 1888-ban kiadattak a főügyésznek behajtás végett, egyenként adattak át elismervény mellett, részben be is hajtattak már, következéskép, miután csak az elismervények voltak a pénztárban, akkor, a mikor a megyei alapok átadattak állami kezelésbe, nem is lehetett azokat átadni, mert nem voltak a pénztárban. Konstatáltatott, hogy a vármegyei ügyész teljesen szabályszerűen járt el és ha előlegeket vett igénybe, a méltányosság határát nem lépte túl; szóval: április 17-én, szerdán. 285 abszolúte semmiféle inkorrektség eljárásában nem fordult elő. (Egy hang jobbfelöl: Igen tisztességes ember I) Egyszóval: igen tisztességes ember. Issekutz Aurél főjegyző azzal vádoltatott főleg, hogy a teregovai szolgabíró sikkasztásait palástolta. Konstatáltatott, hogy a teregovai szolgabíró sikkasztásainak csak egy kis része, 900 korona esik főszolgabiróságának idejére és hogy ő ezen idő alatt többször vizsgálatot tartott a számvevőség közbejöttével és ezzel együttesen eljárva, nem tudták akkor azt felfedezni, ugy hogy őt méltatlanul illetik ezen vádakkal. Méltatlanul illetik azzal a váddal is, mint hogyha ezt palástolta volna. B tekintetben abszolúte semmiféle bizonyíték nincsen. A főjegyző ur később is, mint alispánhelyettes, a hol tudomására jött bármiféle visszaélés, mindenütt a legnagyobb szigorral járt el. Biró főszolgabíró ellen, miután ő maga kérte a fegyelmi eljárást, ez meg lett indítva, de forma szerint befejezve még nincsen, illetőleg nincsen lejáratva, annyi azonban már konstatálva lett, hogy az a fővád, minthogy ha a teregovai jegyző felfüggesztésére vonatkozó rendeletet nyomban nem foganatosította volna és így alkalmat szolgáltatott volna ujabb sikkasztásokra, valótlannak bizonyult, mert azon idő alatt, míg a felfüggesztéssel késett, nem fordultak elő sikkasztások. A fovádra nézve a valótlanság konstatálva van, de maga a fegyelmi eljárás még a szolgabíró ellen lejáratva nincsen, előrelátható azonban, hogy ezek a vádak is alaptalanoknak fognak bizonyulni. Végül Petrovics főszámvevőre nézve igazolva van, hogy igaz ugyan, hogy egy egyesületnél mint igazgatósági tag működik, azonban felettes hatóságának engedelmével és akkor, a mikor a vármegyei számvevőségek átvétettek a pénzügyi szolgálatba, a jaénzügyminiszterium is külön megengedte, hogy ezen intézetnél megmaradhasson, miután lehető kímélettel kívánt lenni a korábbi vármegyei alkalmazottak magánfoglalkozásai tekintetében, hogy az illetők jövedelmeikben ne rövidíttessenek meg. Egy másik pénzintézetnél is volt alkalmazva, mint hogy azonban erre nézve nem nyert engedélyt, ott már le is köszönt. Az ellene felhozott vád, hogy a teregovai jegyző sikkasztásait nem fedezte fel, merőben alaptalan, mert tény, hogy mihelyt rájött a sikkasztásokra, nyomban jelentést tett az alispánnak. Végül az az állítás, mint hogy ha Sulyok öcscsét beprotezsálta volna hivatalba, szintén valótlan, mert a kinevezési iratokból meggyőződtem, hogy ezen kinevezésre Petrovics semmiféle döntő befolyással nem volt. Miután ezen vádak mind alaptalannak bizonyultak, Krassó-Szörény vármegye közigazgatási bizottsága határozatot hozott, hogy az egész eljárást, mint merőben alaptalant, megszünteti (Helyeslés jobb felöl.) és egyúttal feljogosítja az illetőket, hogy bírói utón megtehessék a vádló ellen a megtorló lépéseket. (Elénk helyeslés a