Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-141

77 április 17-én, szerdán. 278 Í4í. országos ülés 19Í fizetése között ma még létezik, oly csekély, hogy azt alig leket észrevenni. Nekem azonban van még egy másik észrevételem is. Én a felekezeti tanítókat az illető egyházak szolgáinak tekintem. Ezt a szolga szót azonban nem abban a közönséges értelemben használom, a mint azt értelmezni szokás, hanem olyanoknak tekintem a felekezeti tanitókat, mint a kik idejüket, szolgálatukat egyházuk javára óhajtják szentelni. Ezek az egyházak és felekezetek a tanuló növendéket különböző segélyekben részesitik. A tanitóképzőintézetekben a növendékeknek egy része ingyen ellátásban részesül. Kapnak különféle ösztöndijakat, kapnak ingyen tankönyveket, sőt más mindenféle segélyekben is részesülnek, és ezért az egyház joggal elvárhatja tőlök, hogy akkor, a mikor a tanítói pályára lépnek, az ő érdekeit külön szolgálják és az első tekintetük ne legyen csak a fizetésre irányitva, bár elismerem, hogy arra is nagy szükségük van, de arra, hogy szolgálataikat az egyháznak szenteljék; Ezt az egyház joggal elvárhatja és miután nem képes őket kielégiteni oly mértékben, hogy a mai kor szükségleteihez képest megéljenek, az egyház kénytelen elfogadni az állam segélyét, — de szivesen is veszi — a mely aztán a tanitókat abba a helyzetbe hozza, hogy tisztességes megélhetést biztosit nekik. De látok más különbséget is az egyházi és állami tanitók között. A felekezeti tanitók felett az állam nem rendelkezhetik, nem helyezheti át őket tetszése szerint, mint a hogy áthelyezheti az állami tanitókat akár szolgálati érdekből, akár pedig más okokból, mert az állami tanitók a kultuszminiszter által minden nehézség nélkül bármikor áthelyezhetők, ezt azonban nem teheti az egyházi tanitókkal, mert az egyházi tanitók bizonyos tekintetben javadalmasok, különösen a kántortanítók és ha nekik nem tetszik, ha különben fegyelmi szempontból kifogás eUenük nincs, arról a helyről, a hol működnek, el nem távolitkatók, tehát bizonyos stabilitást szerezhetnek maguknak és a stabilitás mellett a megélhetés eszközeiről is könnyebben gondoskodhatnak, mint azok, a kiket folytonosan áthelyeznek. Igaz. mi is sajnáljuk, megvan a különbség az állami és felekezeti tanitók fizetése között, — habár mondom, nem nagy — de másrészt az egyházi és felekezeti tanitók, mint az egyháznak is tisztviselői arra szánták magukat és arra kötelezték magukat, hogy hiven fogják az egyház érdekeit szolgálni és tekintetbe veszik egyházuk helyzetét is, a mikor e pályára szánták magukat. Minthogy Rakovszky Béla t. képviselőtársamnak az indítványát nagyon megközeliti a t. kultuszminiszter ur indítványa, és miután a kultuszminiszter ur e módosításával ujabb jelét adta jóakaratának a felekezeti tanitók sorsa iránt, és ezzel is kisebbítette a különbséget, a mely a kétféle tanitók között ezentúl fenn fog állani, és miután végre az állam mostam pénzügyi helyzete nagyobb terhet el nem bir, és különösen, a mint helyesen jegyezte meg a t. kultuszminiszter ur, az a feladata a kormánynak, hogy a kiadások össze ne torlódjanak, hanem a mennyire lehetséges, az évek hosszú sorára felosztassanak, én a t. kultuszminiszter ur indítványát és módosítását ezennel elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó iUeti az előadó urat. Vertán Endre előadó: T. ház! A korpótlékok megállapítására vonatkozólag mindenben csatlakozom a t. kultuszminiszter ur által előadottakhoz és ezért azokhoz nem kivánok szólni, hanem reflektálni óhajtok Máriássy t. képviselő ur indítványára, a melyben egyrészről a stabilitás, másrészről pedig a tanitók amaz érdeke vétetik alapul, hogy a mennyiben igazolatlanul szakítják meg működésüket vagy távoznak más pályára, ez az érdekeiket ne érintse, sem szerzett jogaikat ne veszélyeztesse. A szövegezést azonban nem tartom egészen szerencsésnek, mert a beadott indítványban az van, hogy a községi és hitfelekezeti népiskolánál alkalmazott az a rendes tanító, a ki állomási helyét az iskolafentartó engedelme nélkül végleg elhagyja, elveszti jogát arra nézve, hogy az a naptári esztendő, a melyben állomási helyét ezen módon megváltoztatja, illetőleg elhagyja, akár a nyugdíjjogosultság, akár a korpótlék megállapításánál tekintetbe vétessék. Ha egy tisztviselő, mondjuk a tanitó, a ki ezentúl már köztisztviselő, állomáshelyét véglegesen és engedély nélkül elhagyja, akkor az állásáról lemondottalak tekintetik. Ennélfogva azt az engedményt adni a tanítóknak, mint köztisztviselőknek, hogy állomáshelyeiket elhagyhassák, és ezáltal csak azt a sérelmet fogják szenvedni, hogy egy esztendeig a korpótlék iránti igényük figyelembe nem vétetik, ez oly engedmény volna a többi köztisztviselőkkel és az általánosan elfogadott elvekkel szemben, melyet talán sem a ház, sem az indítványozó t. képviselő ur nem akart. Épen ezért kénytelen vagyok az indítvány elvetését javasolni, ámbár az elveknek fentartása mellett lehetne valamelyes módosítással azt elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a szavazás. Elsősorban felteszem a kérdést : méltóztatik-e a 3. §-nak meg nem támadott részét változatlanul a közoktatásügyi és pénzügyi bizottság szövegezése szerint elfogadni, igen vagy nem ? (Igen 1) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház a 3. §-nak meg nem támadott bekezdéseit változatlanul elfogadja. (Helyeslés.) Az első bekezdéssel szemben BeUa Mátyás, Goldis László és gr. Apponyi Albert képviselő urak nyújtottak be módosítást. Bella Mátyás képviselő ur módosításában azt javasolja, hogy a 10 és 15 szolgálati év után ne 100—100, hanem 200—200 korona korpótlék állapittassék meg, továbbá, hogy a 25 és 30 évi