Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-141

líl. országos ülés 1907 április 17-én, szerdán. 277 Raisz Aladár jegyző: Kaufmann Géza! Kaufmann Géza: T. ház! Szívesen és készséggel csatlakozom igen t. képviselőtársaim által benyújtott módosításokhoz, mert tudom azt, hogy a képviselőházban pártkülönbség nélkül mindenki emelni óhajtaná a tanítók fizetését még a törvényjavaslatban kifejezett módnál is jobban. De a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur nemcsak ma, hanem már több alkalommal jelentős és határozott módon kijelentette, hogy ő is szivének-lelkének egész melegével segítene még jobban a tanítókon, de az államnak pénzügyi helyzete most azt meg nem engedi. Megvallom őszintén, azt a módosítást akartam benyújtani, melyet a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur benyújtott, tehát az én felszólalásom tulajdonképen tárgytalanná lett. Én örömmel és készséggel üdvözlöm a benyújtott módosítást, de az nem olybá tűnik fel, mint hogy ha én nem óhajtanám a tanítók fizetését ezen módosításnál is jobban fokozni, de mivel a miniszter ur kijelentette, hogy ez csak az első lépés, és nemcsak biztat, hogy jövőben a fizetést kiegészíthetjük, s paritásba hozhatjuk az állami tanítók fizetésével, hanem határozott reményt nyújtott arra, hogy a közel jövőben ez a lehetőség bekövetkezik, én midőn üdvözlöm a miniszter ur által benyújtott módosítás alapján őt, a tanítóság iránt érzett nagylelkűség és igaz meleg szeretetnél fogva, a módosításhoz örömmel hozzájárulok. Raisz Aladár jegyző: Markos Gyula! Markos Gyula: T. ház! Nem szándékoztam különben sem hosszabban foglalkozni a 3. §-hoz beadott módosításokkal, de magam is ugy jártam, mint Kaufmann Géza t. képviselőtársam, hogy t. i. úgyszólván tárgytalan lett egész felszólalásom, mégis azonban néhány szóval reflektálni óhajtok a ház szives engedelmével a miniszter ur által elmondottakra, Teszem ezt azért, mert általánosságban az egész országban a tanítóságnál bizonyos elkeseredés mutatkozott a miatt, hogy különbséget tettek az állami és nem állami tanítók között. Ez az elkeseredés, vagy mondjuk csak elkedvetlenedés, az egész országban bizonyos lehangoltságot szült. Miután azonban a miniszter ur nagy beszédében megígérte, hogy oda fog törekedni, hogy minél hamarébb megszűnjék a különbség az áUami és nem állami tanítók között, én ezt örömmel veszem tudomásul e tekintetben. Ha a jelenlegi pénzügyi körülmények között nem is hidalható át ezen különbség, mégis van hozzá remény, hogy mentől hamarabb áthidalható legyen. Én ezt olybá veszem, hogy egy lépéssel már is közeledett a t. miniszter ur ezen szép és magasztos czélhoz. A miniszter ur módosításához hozzájárulok, hogy az állami és nem állami tanítók között lévő különbségek eloszlattassanak, a mennyiben méltányos, hogy azok, a kik ugyanazon kötelességeket ugyanazon buzgósággal teljesitik, ugyanazon elbánásban és javadalmazásban is részesüljenek. (Helyeslés.) örömmel üdvözlöm a vallás- és közoktatásügyá miniszter ur ezen módosítását és azt elfogadom. (Élénk helyeslés.) Raisz Aladár jegyző : Csernoch János ! Csernoch János: T. képviselőház! A tanítók fizetésére vonatkozólag már az általános vita során bátorkodtam nézetemet kifejteni, remélem azonban, lesz alkalmam egyet-mást elmondani olyat is, a mit akkor fel nem hoztam. Mint minden fizetésrendezésnél, ugy a tanítói fizetésrendezésről szóló törvényjavaslatnál is kezdettől fogva figyelemmel voltam a kormánynak súlyos helyzetére, mely egy rakás lejárt váltóval találta szemben magát, a mely váltókat a kormány sem ki nem bocsátotta, sem azokon, mint jótálló nem szerepel. így óriási terhekkel jár a kormány által beterjesztett és általunk már elfogadott iparfejlesztési törvényjavaslat; nagy terheket ró az államra a vasúti beruházásról szóló és most a bizottságokban tárgyalás alatt lévő javaslat; eligazításra és eldöntésre vár még a vasutasok fizetésrendezése, a postások és egyéb tisztviselők javadalmazásának felemelése, ugy hogy valóban csodálkozni kell, honnan veszi majd a kormány azt a sok pénzt, a mely mindezen igények kielégítésére szükséges a nélkül, hogy az állam pénzügyi helyzete meg ne zavartassék és a pénzügyi egyensúly megóvassék. Goldis László : A progresszív adózásból! Csernoch János: Ha a progresszív adózás — a mint t. képviselőtársam közbeszólott — be fog hozatni, akkor talán be fog állani az az idő, a miről a kultuszminiszter ur megemlékezett, hogy t. i. míg most csak 2

/

3-dal emelhette a miniszter ur a tanítók fizetését, a progresszív adózás behozatala után képes lesz a hiányzó harmadik harmadot is megadni a tanítóknak. En figyelemmel kisértem a tanítók fizetésjavításának kérdését egész 1868-tól kezdődőleg. 1893-ban, midőn az akkori kultuszminiszter beterjesztette a tanítók fizetéséről szóló javaslatot, bár az akkori függetlenségi párt igen alaposan foglalkozott ezzel a tárgygyal, — s úgyszólván egyedül vett részt a vitában — még sem mert egyetlen képviselő sem oly nagy összeget indítványozni a tanítók fizetésének kiegészítésére, mint a minővel most a t. kultuszminiszter ur előállott. (11 gy van I a baloldalon.) Midőn pedig néhány évvel ezelőtt a Berzeviczy-féle törvényjavaslat készült, tudjuk, hogy abban sem volt oly nagymérvű fizetésemelés kontemplálva, mint a minőt a mostani kultuszminiszter ur, minden várakozáson felül, beiktatott ebbe a törvényjavaslatba, melynek elfogadását kéri. Igaz, hogy a miniszter ur által beterjesztett javaslatban van némi különbség az állami és a felekezeti tanítók között, de ez nem a fizetésben, hanem csak a korpótlékokban jelentkezik, s az a differenczia, mely a felekezeti és az állami tanítók