Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-141
264 Vii. országos ülés 1907 ügyi terhet is lehetőleg csökkentsük, elfogadva lényegileg Goldis t. képviselőtársam pótló indítványát, a magam részéről csak azt a módosítást fűzöm ahhoz, hogy a segédtanítói fizetéshez az állam részéről való hozzájárulás csakis a közigazgatási bizottság véleményezése után történhetik, feltételesen. Ez által, t. ház, az e czélra fordítandó esetleg kisebb összeg igazságosan osztható meg. Természetesen készséggel megszavazom a minden esetre vonatkozó indítványt, az én módosításom csupán alku. Goldis t. képviselőtársam indítványának szövegezésére volna még észrevételem. Nevezetesen hiányzik belőle az, hogy itt csupán csak az özvegyi félév idején alkalmazandó segédtanítóról van szó. Az elmondottak alajjján az én módosításom, illetőleg pótló indítványom így hangzanék (olvassa): »Államsegélyes iskoláknál a tanító elhalálozása esetén félévig alkalmazandó segédtanító fizetéséhez a közigazgatási bizottság véleményezése után az állam is hozzájárulhat a rendes tanítói fizetés kiegészítése arányában.« Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Az államtitkár ur kivan szólni. Tóth János államtitkár: Méltóztassék megengedni, t. képviselőház, hogy a 2. szakaszhoz benyújtott módosításokra megtegyem igénytelen megjegyzéseimet. (Halljuk! Halljuk l) Goldis László képviselő ur módosítása két irányban kívánja a törvényjavaslat második szakaszát érdemlegesen módosítani. Javaslatának egyik része oda tendál, mely szerint a megürült tanítói állások betöltése ne korlátoztassék legalább egy fél évre, hanem egy egész évig, illetőleg a következő tanév kezdetéig mondja ki a törvényjavaslat a betöltés kötelezettségét. A javaslat második része azt czélozza, hogy a törvényjavaslat akként módosíttassák, mely szerint a segédtanítói állásoknak fizetéséhez az állam is minden körülmények közt hozzájáruljon. Ez a két módosítás meglehetős okozati összefüggésben áll egymással. Bátorkodom megjegyezni, t. ház, hogy a törvényjavaslatnak azon intézkedése, mely szerint a megürült tanitói állomás legfeljebb fél év alatt betöltendő, nem ujitás, mert hiszen az benne volt az 1868 : XXXVIII. t.-cz. 139. §-ában, a mit átvett az 1893: XXVI. t.-cz. Igaz ugyan, hogy ennek 18. §-a azt hatályon kivül helyezte, de a 13. §. ezt az iskolaszékek feladatává tette. Eentartotta ezt a rendelkezést, a mint méltóztatnak látni, eddigelé az összes törvényhozás, fentartja a mai törvényjavaslat is, fentartja pedig azon komoly és fontos oknál fogva, mely szerint a népnevelés általános, nagyon fontos érdekeivel csakis az állhat összhangban, hogy ä tanítói állások rendes tanítókkal töltessenek be, vagyis oly munkaerőkkel, kik alkalmaztaáprilis 17-én, szerdán. tásuk állandóságában bírják azt a garancziát, hogy ők ezen fontos feladatuknak ós missziójuknak kellő sulylyai, egész szívvel és lélekkel és teljes munkaerővel meg tudnak feleim. Ez nincs igy a segédtanítóknál. A segédtanítói intézmény, a mely ma állásánál, helyzeténél, alkalmaztatásánál fogva az állandóságnak teljes biztosítékát nem birja, ezt a feladatot nem képes annyira megoldani. Ennek megfelelően ugy az eddigi törvényhozás, mint ez a törvényjavaslat a segédtanítói intézményt csakis mint elkerülhetetlent, mint a helyzetnek egy szükségességét, mintegy mellékes intézményt állította be összes népiskolai törvényeinkbe, de ezen segédtanítói intézményt igyekezett korlátozni olyformán, hogy csak fél évig terjedhet, és a fél éven túl terjedő segédtanítói állás alkalmazását a közigazgatási bizottság mindenkori véleményére és elbírálására hagyja, melyszerint a közigazgatási bizottság felülbírálja, hogy az iskolafentartó oly helyzetben van-e, hogy még egy fél évig segédtanítóval töltse be a rendes tanitói állást. Nagy szükség van arra, hogy a segédtanítói intézmény korlátoztassék ós minden megürült tanitói állomás rendes tanítóval betöltessék, mert hiszen e tekintetben igazán igen sok mulasztás, mondhatnám igen sok visszaélés történt a múltban, és sok visszaélés történik a jelenben is a gyakorlati életben. Ezen visszaélésekre épen a 90-es évek elején az egri érsek hivta fel a vallás- ós közoktatásügyi miniszter ós a kormányzat figyelmét, és az ő kezdeményezésére adatott ki a 90-es évek idején az a miniszteri rendelet, a mely a segédtanítói állások intézményével űzött visszaéléseket megszüntetni igyekezett. Később a vallás- és közoktatásügyi miniszter egy olyan körrendeletet adott ki, a mely szerint segédtanítóknak lelkészek nem alkalmazhatók, mert lelkészeket alkalmaztak nagyon sok helyen egyes felekezetek; alkalmaztak különösen pedig teljesen képesittetlen olyan egyéneket, a kik tanitói kvalifikáczióval egyáltalában nem birtak és egyesegyedül csak a négy elemi iskolát végezték el. Ezeket a visszaéléseket igyekezett a múlt kormányzat megszüntetni. Sajnos, hogy ezeket a visszaéléseket nem tudta eddig a kormányzat megszüntetni, mert egyes felekezeteknél ma is százakra megy azoknak a tanítóknak száma, — ha ugyan egyáltalában pedagógiai szempontból tanítóknak lehet nevezni az illetőket — a kik mindenféle kvalifikáczió, mindenféle képesítés nélkül alkalmaztatnak tanitói állásra, határozottan a népnevelés kárára és veszélyére. (Ugy van!) Ezért tisztelettel kérem a t. házat, hogy Goldis t. képviselő urnak azt az indítványát, mely szerint a megürült tanitói állomások ne köttessenek ahhoz, hogy félév alatt feltétlenül be kell azt tölteni, hanem erre nézve egy esztendei időhaladék adathassék, elvetni és a
