Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-141
262 líi, országos ülés Í907 április í7-én } szerdán. Következik a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól, s a községi és hitfelekezeti néptanítók járandóságairól szóló törvényjavaslat (írom. 411, 442) tárgyalásának folytatása. Van valaki feljegyezve ? Vertán Endre: A házszabályokhoz kérek szót; a házszabályok 238. §-ához kivánok szólni. Elnök : Kérem. Vertán Endre: T. ház ! A tegnapi ülésben Szkiesák Ferencz képviselő ur határozati javaslatot kivánt benyújtani, a mely igy szólt volna : »A községi és hitfelekezeti rendes tanitóknak évi alapfizetése egyenlő az állami elemi iskolai tanitók alapfizetésével.« Határozati javaslatát azonban nem terjeszthette be az elnök ur közbeszólására, a kinek az volt a véleménye, hogy e tárgyban Miháli Tivadar t. képviselőtársam határozati javaslatának elvetése által a ház már állást foglalt és e kérdés ebben az ülésszakban többé itt a házban vita tárgyává nem tehető. Én e magyarázatot nem tartom helyesnek és azt hiszem, hogy ez a részletekre vonatkozólag a ház tárgyalási és határozathozatali jogának megakadályozására szolgál. Mert a házszabályok 238. §-a igy szól (olvassa) : »A ház által elvetett indítvány vagy javaslat, — lett légyen annak tárgya törvény alkotása vagy nem, — ha a tárgyalásnak bármely fokozatán vettetett is el, ugyanazon ülésszak alatt többé tanácskozás alá nem kerülhet.« A mikor az általános vita során Miháli Tivadar t. képviselőtársam javaslatot tett, a mely abból áll, hogy utasittassék vissza a törvényjavaslat és utasittassék a kormány egy uj törvényjavaslatnak az előterjesztésére bizonyos elvi alapon, akkor igazság szerint két részből állott ez a határozati javaslat. T. i. először abból, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslat vettessék el, tehát általánosságban se fogadtassék el, s az esetben, ha az elfogadtatott volna, egy további intézkedésre lett volna szüksége a háznak, hogy t. i. a Miháli által beadott indítvány szerint utasítást foglalt volna magában az indítvány, mely szerint a kormány egy uj törvényjavaslatot terjeszszen elő. Kétségtelen, hogy a határozati javaslat két részből áll, a mely két rész ugy választandó szét, hogy a mennyiben ennek a határozati javaslatnak az első része leszavaztatott, annyiban a második rész teljesen tárgytalanná is vált. Ha a t. ház ugy fogta volna fel a dolgot, hogy mind a két részre szavaz és mind a két részre vonatkozólag határozatot hoz, erre a határozathozatalra akkor a 225. §. szerint kétszer kellett volna feltenni a kérdést, a javaslatot két részre keUett volna véleményem szerint szakítani, mert magában véve az, hogy ezen javaslatot a napirendről leveszszük, még nem foglalja magában azt, hogy a kormányt egy uj törvényjavaslatnak beterjesztésére is utasítjuk. Ennélfogva az általános vitánál — már a dolog természete szerint is — és ezt látom abból a magyarázatból, a mely a kérdés feltevésénél Maniu Gyula t. barátom és a t. elnök ur között folyt, a képviselőház ez irányban, t. i. a javaslat második részére vonatkozólag, határozatot egyáltalában nem hozott. Ennélfogva nincsen kizárva és az én véleményem szerint a háznak jogköre sincsen megakasztva a tekintetben, hogy a részleteknél, melyekre vonatkozólag a szavazás egyáltalában el sem rendeltetett és meg sem történt, ez a kérdés ismételten tanácskozás és vita tárgyává ne tétessék. De ettől eltekintve, a tegnapi inczidensre vonatkozólag nemcsak ez a következménye ennek. Nevezetesen Szkiesák Ferencz t. képviselőtársam az alapfizetések egyenlősítésére vonatkozólag nyújtott be határozati javaslatot. Én azt hiszem, hogy ez a határozati javaslat félreértésnek vagy talán tájékozatlanságnak a szüleménye. A második szakasznál lett benyújtva ez a határozati javaslat; tehát, mivel a jelen törvényjavaslatnak második szakasza nem tartalmaz mást, mint az alapfizetéseket és a lakpénzeket, a harmadik szakaszban tárgyalt korpótlékok nem is vonatkozhatnak, kifejezetten nem is vonatkoznak, csak az alapfizetésekre. Az alapfizetések pedig — méltóztassanak megnézni az állami elemi tanitók javadalmazásáról szóló törvényjavaslatot — minden tekintetben az utolsó fillérig azonosan vannak kontemplálva az állami és a nem állami tanítóknál. Mert mindenütt ez az alapfizetés 1200, 1100, illetve 1000 koronában van megállapítva. Ha már most a ház az általános vitában megejtett szavazás rendjén azt határozta volna el, hogy az alapfizetések sem emeltetnek fel egyenlő mértékre, akkor az lenne a kötelessége a háznak, hogy e határozat végrehajtása rendjén a miniszter javaslatát, illetve a bizottságnak a javaslatát olyképen módosítsa, hogy az azokban kontemplált egyenlő alapfizetés leszállittassék, mert ez volna egyedül a logikus eljárás. Ilyen értelmet pedig, azt hiszem, sem a t. elnökség, sem a ház nem akart az ő szavazásának és határozatának adni. Épen ezért tisztelettel kérem, méltóztassék a vitát erre nézve is megengedni, természetesen a harmadik szakasznál, mert hiszen a második szakasznál ilyen módosítás egyáltalában be nem adatott, és tisztelettel kérem, hogy a házszabályok ily módon, a mi a vitának a megszorítását foglalná magában, ne magyaráztassanak. Elnök : T. ház ! A t. előadó ur nagy tévedésben van. Itt nem az én határozatomról van szó, hanem a képviselőház határozta el Maniu Gyula képviselő ur felszólása után, hogy elfogadja a kérdésnek olyan feltevését, a mint én javasoltam. Nevezetesen én a Maniu Gyula ellenvetésére kifejtettem a házszabályokkal megegyező álláspontomat, azután pedig azt kértem a t. háztól — felolvasom a naplóból (olvassa) : »Én tehát nagyon kérem, méltóztassék belenyugodni abba, hogy ugy tegyem fel a kérdést, mint a hogy azt az iménti felszólalásomban voltam bátor javaslatba hozni.« Kérdést intéztem azután a házhoz: méltóztatnak belenyugodni 1 És a ház egyhangúlag belenyugodott.
