Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-140

IhO. országos ülés 1907 április 16-án, kedden. 255 nyukba, az állammal való összeköttetésbe, jog­viszonyba csakis azok által az iskolák által lépnek, a melyeknél alkalmazva vannak. Ezzel tehát feleltem mindkét kifogásra. A ma­gyar nyelv tanitása pedig egy régi törvény végre­hajtásán alapszik, a mit véleményem szerint külön a czimben kitüntetni nem szükséges. Reflektálhatnék most még azokra, a miket Molnár t. képviselőtársam az én beszédemre mon­dott, és ha nem reflektálok, nem. azért teszem, mintha elfogadnám az elnök urnak azon ház­szabálymagyarázatát, hogy innen az előadói szék­ből azokra a dolgokra, a melyek a vita folyamán felvettettek, az előadónak ne lenne joga reflek­tálni és azokra vonatkozólag a saját észrevételeit megtenni. . . Elnök (csenget) : Felkérem az előadó urat, hogy az elnökkel ne vitatkozzék. Ezt tiltja a házszabály. Meg nem engedhetem. Vertán Endre előadó : Tökéletesen igaza van az elnök urnak ebben ; egyszerűen csak azt akartam kifejezni, hogy a házszabálynak azt a magyaráza­tát, a mely a szólásszabadságot sérti, a magam részéről helyesnek el _iem ismerem. Elnök (csenget) : A szólásszabadságot sem én, sem elnöktársaim soha meg nem sértették! A szólásszabadságnak egyedül és kizárólag egy kor­látja van : a házszabály ! Ezt alkalmazni fogjuk mindenkor, akár tetszik az előadó urnak, akár nem. Az előadó urat pedig kérem, hogy telj esitse kötelességét, ne leczkéztesse az elnökséget és ne vitatkozzék az elnökkel, különben kénytelen leszek őt rendreutasítani. (Helyeslés. Zaj.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur ki­van szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház ! Molnár János t. képviselőtársam fejtegetésének csak a törvény­javaslat czimére vonatkozó részével akarok fog­lalkozni, mert a házszabályok szerint ehhez van nekem csupán jogom. De egyre mégis ki kell tér­nem, t. i. nyilatkozatának azon részére, a melybon ő mintegy félreértett szavait magyarázta meg. Itt megint én ő vele szemben magyarázhatnám félreértett szavaimat, vagy legalább félreértett szándékomat. Mert t. képviselőtársam nehezmé­nyezi azt, hogy én beszédemben neki azt a szemre­hányást imputáltam velünk szemben, a kormány­nyal szemben, hogy mi egyáltalában azon idő alatt, melyet tulaj donképeni koaliczionális czél­jaink megvalósítása igénybevesz, egyéb reformo­kat is eszközlünk, és rektifikálja, hogy ilyen szemre­hányást tenni, hogy ezen körülményt szemre­hányáskép velünk szemben felemlíteni az ő szán­dékától távol áll. Teljesen honorálom t. képviselő­társamnak ezt a felszólalását, hogy csakugyan azokból az idézetekből, a melyeket beszédéből felolvasott, kitűnik, hogy ő ilyen szemrehányást velünk szemben nem emelt, s hogy ő neki saját szavai magyarázatában ebben tökéletesen igaza van. De t. képviselőtársam a védekezés alkalmából némileg a támadás terére is átlép, s azt mondja, hogy ő nem azt kifogásolja, hogy a kormány a koaliczió tulaj donképeni hármas czélján kivül még egyébbel is foglalkozik, hanem azt, hogy a kormány a koaliczió hármas czéljából kettő­vel, t. i. a választási jog reformjával és az alkot­mánybiztositékok létesítésével egyáltalában nem foglalkozik . . . Molnár János : Nem foglalkoztatja a házat ! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : . . . nem foglalkoztatja a házat. Nos, t. képviselőház, az elsőre nézve, t. i. a választási jog reformjára nézve, t. képviselőtársam maga is elismeri, hogy ez huzamosabb időt igénybe vevő művelet, tehát talán nem szemrehányásképen emiitette, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy a kor­mány ezzel még nem foglalkoztatja a házat. Más hangon nyilatkozott azonban az u. n. alkotmány­biztositékok kérdésében, s itten idézett tekinté­lyes lapokból is a hangulatot kifejezésre juttató olyan nyilatkozatokat, a melyek a kormányzati programra ezen részével, ennek megnyilvánulásá­val szemben bizonyos türelmetlenséget árulnak el. Hát, t. képviselőház, ha _ türelmetlenséggel mint hangulattal van ezen a téren dolgunk, nekem ez ellen semmi kifogásom nincs. Hanem, t. kép­viselőház, a politikai bizalom épen abban áll, hogy feltételezzük, (Zaj. Halljuk ! Halljuk 1) hogy az a kormány, a mely iránt bizalommal viseltetünk, azokat a kérdéseket, a melyeknek megoldására vállalkozott, meg fogja oldani helyes irányban, s meg fogja oldani akkor és ugy, a mikor és a hol azt a körülményeknek útmutatása szerint lehető­nek, helyesnek és szükségesnek látja. (Élénk helyes­lés.) A trónbeszédben kötelezettséget vállalt a kormány azoknak az alkotmánybiztositékoknak keresztülvitelére, a melyek a trónbeszédben meg­jelöltettek. Tenni fogja ; és helyén csak ugy marad­hat meg, ha a t. ház neki előlegezi azt a bizalmat, hogy szándékos mulasztást ezen a téren nem fog elkövetni, s hogy erre az időpontot saját belátása szerint jelölhesse meg. (Helyeslés.) Ez, t. képviselő­ház, folyik a kormány és az azt támogató többség közti viszonyból. Ha ezt a bizalmat a kormány nem birja a többség részéről, akkor annak megvan­nak a maga parlamenti következményei. (Igaz ! ügy van !) Ennyit csak mellesleg mondok t. kép­viselőtársam beszédének ezen részére. A mi már most a törvényjavaslat cziméhez beadott kétrendbeli módositá'jt illeti, én mind­kettővel szemben a törvényjavaslat czime eredeti szövegének fentartását kérném. És pedig Molnár János t. képviselőtársam módosításával szemben egyszerűen azért, mert ez a kifejezés : » hitfeleke­zeti népiskola«, a népiskolára vonatkozó összes törvényeinken végigvonul. Ha most ennek a tör­vényjavaslatnak alkalmából azt megváltoztatnék, akkor a czimben bizonytalanságot keltenénk arra nézve, hogy tulaj donképen minő iskolákra vonat­koznak ennek a törvényjavaslatnak intézkedései, akkor bizalmatlanságot keltenénk a hazai bevett vallások és azok külső organizmusai, a hitfeleke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom