Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-140

PiO. országos ülés 1907 április 16-án, kedden. 2b 1 tálni, mert erre mondta a t. előadó ur és mondták mások is, hogy a kathoükus egyháznak ilyen értelemben nem voltak iskolái; hogy az csak katekizmust adott elő iskoláiban, s hogy az ujabb fordulatot a protestantizmusnak kell köszönni. T. képviselőház ! Itt vissza keü térnem az iskolák fejlődésére a kathoükus egyházban. Az első iskolák mindenütt a monostori iskolák voltak, vagyis a szerzeteseknek iskolái. Ezekről a szerzetesi iskolákról már Rabanus Maurus azt jegyzi meg, hogy a monostori iskolákban a vallástant és a hét szabadművészetet tanulták. Az iskolák két tanfolyamból állottak: tiiviumból és quadriviumból. A trivium magában foglalta a nyelvtant, a retorikát és a dialektikát, a quadrivium pedig a számtant, a földrajzot, a zenét és a csillagászatot. Ebből kitűnik, t. képviselőház, hogy ezekben az iskolákban a hitelemzésen kivül mást is tanítottak. A világi papság szaporodtával azután életbeléptek az úgynevezett káptalani iskolák. A káj> talanok akkor majdnem ugyanazt a feladatot teljesítették, mint ma, t. i. a káptalan tagjai a megyés püspöknek tanácsadói voltak, de akkor együtt laktak a püspökkel, ma pedig külön laknak attól, de hivatásuk ugyanaz, mint régente volt. Ezek a káptalanok mindenütt, a hol léteztek, — tehát a megyés püspöknek székhelyén — iskolákat nyitottak és ezen iskolákról ugyancsak azt olvassuk, hogy (olvassa) : »Midőn jöttek a káptalani iskolák, melyek mind szervezet, mind beosztás, mind czél tekintetében hasonlók voltak a monostori iskolákhoz — t. i. ezeknek is főczéljuk volt az egyházi pályára lépő ifjaknak oktatása, de e meUett a világiaknak is adtak oktatást — a tanitás ezekben is két tanfolyamra volt beosztva : triviumraésquadriviumra, s a trivium anyagát szintén a vallástan, a Szentirás magyarázata és a hét szabadművészet képezte.« T. képviselőház ! Pauler emiitett munkájában »Magyarország története az Árpád-házi királyok alatt« azt mondja (olvassa) : »Azért is, hogy a monostorok mellett elterülő városok lakóinak alkalmat adjon a tudomány alapismereteinek elsajátítására, minden monostor mellett nevezetes iskoláik voltak* — t. i. a szerzeteseknek. A káptalani iskolákra pedig ezt jegyzi meg Pauler (olvassa) : »Nálunk, a hol akkor még kevés volt a világi pap, jobbára szerzetesek voltak a hithirdetők ; az iskolákban, a monostorokban és a székesegyház mellett, — t. i. a káptalani iskolákban — a hol szegény és gazdag örömest oktattatta gyermekeit, szintén ők tanitottak — t. i. a szerzetesek — grammatikát és muzsikát, a latin nyelvet és éneklést, az akkori európai tudomány egyetemnek, a trivium és quadrivium első és utolsó tantárgyát.« T. képviselőház ! Midőn azután jobban terjed nálunk is a kathoükus vallás, megalakultak a plébániák. Méltóztatik tudni, hogy Szent István megparancsolta, hogy minden tiz községnek legyen egy plébániája és egyúttal iskolája, igy tehát elég sűrűn keletkeztek a falusi iskolák, illetve a plébániaiskolák, a melyek a falusi iskola alapját képezték. A papok a falvakban a gyermekeket imádságra, de irásra-olvasásra is tanitottak. Láthatja tehát a t. előadó ur, hogy már a legkezdetlegesebb középkori iskolákban írásra és olvasásra is tanították a gyermekeket, nemcsak imádságra, katekizmusra, vagy hiszekegyre. Fraknói azt állítja, hogy minden plébánia mellett elemi iskola volt. Knauz szerint Szent Gellért vetette meg a népiskola alapját a szerzeteseknél, Balics szerint a templom mellett iskola épült és az egyház az oktatásra nagy súlyt helyezett. Békefi Rémig egyetemi tanár, emütett jeles munkájában fel is sorolja a falvakat, a melyekben falusi iskolák, plébánia iskolák voltak, és ezek : Baráthely, Baromlak, Bázna, Bendorf, Berény stb. — nem akarom a t. képviselőházat ezek felsorolásával fárasztani — szóval 54 falusi, plébániaiskolát emut fel, bebizonyítván ez által, hogy a falvakban voltak már kezdetben elemi iskolák, a melyekben előbb a plébános oktatott, utóbb pedig világi tanítók is tanították imákra, a hiteleméire, de Írásra és olvasásra is, e nemzet gyermekeit. Ezek a plébániai iskolák voltak a népiskolák őseiéi Magyarországon. »Azért, midőn a vaUástalan pedagógiai irók a kathoükus egyházat azzal a méltatlan váddal illetik, hogy a középkorban a nép gyermekeinek oktatását elhanyagolta, ugy cselekszenek, mint a hálátlan gyermek, a ki édes anyjának emlőit harapdálj a.« »Mert ki volt a nép oktatója akkor, a midőn azzal senki sem törődött«, kérdi a szerző ? »Akarva, nem akarva, nekik is azt kell felelniök : A kathoükus egyház. Kik oktatták a nép gyermekeit imádságra, jó erkölcsökre, Írásra, olvasásra akkor, mikor még a főurak közül is sokan sem írni, sem olvasni nem tudtak ? Azoknak a felvilágosodott szabadelvűeknek is azt kell felelniök : a kathoükus egyház. Kérdezzük csak őket, ki alapította az első népiskolákat ? Ismét azt kell felelniök : a kathoükus egyház. Mert a történeti tényeket le nem tagadhatják. Tehát csak tudatlanság, vagy rosszakarat vádolhatja a kathoükus egyházat azzal, hogy a nép oktatásával nem törődött. Ellenben, minden jóakaratú történetirónak el kell ismernie, hogy a kathoükus egyház volt a népnevelésnek igazi megalapítója akkor, a midőn falusi papjai, a nép gyermekeit az imádságra, hitre és erkölcsökre, írásra és olvasásra tanították a plébániai iskolákban. Ezért a kathoükus egyháznak a becsületes és igazságos történetírás örök hálával adózik.« A falusi iskolák utján keletkeztek a városi iskolák, t. i. a városokban egy pap, egy plébános nem győzte az összes hívek tanítását, azért fogadtak maguk mellé tanítókat, néptanítókat, a kiket mestereknek, magistereknek neveztek. »A városi iskolák mind tanfokozatuk, mind czéljukra nézve hasonlók voltak a monostori iskolákhoz. Az előbys*