Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-131

18 131. országos ülés 1907 a hol talán nagyobbmérvű tájékozottság létezik, mint inkább az ország határain kivül. az idegen országokban, a melyek sajtója hetek óta hemzseg ezen törvényjavaslatnak ugy tartalmára, mint az annak benyújtását és tárgyalását kisérő mellékkörülményekre vonatkozólag a valótlan értesülésektől. Nem óhajtom, nem kivánom, hogy e valótlan értesülések még egygyel szaporodjanak, s hozzá még az igazságnak némi látszatával. Én nem kicsinylem t. képviselőtársamnak állásfoglalását, mert én minden egyéni meggyőződésnek tisztelettel adózom, akármennyire ellenkezzék az enyémmel, akármennyire izoláltan álljon, és nem tagadom ezen egyéni meggyőződés megnyilatkozásának jogosultságát. De azzal a látszattal szemben, a melyet t. képviselőtársamnak ugy tekintélye, mint egyházi állása előidézhetne és melyet — ha ezzel szemben nem hangzik fel már előre is a helyreigazítás — mindenesetre felhasználnának elleneseink a külföldi sajtóban, mintha az ő állásfoglalása, az ő felszólalása annak az egyháznak állásfoglalását jelentené, a melyben ő kiváló állást foglal el ; ezzel szemben egész határozottan ki kell emelnem, hogy az ő felszólalása tisztán egyéni természetű és hogy azok a tényezők, a melyek elsősorban hivatva vannak, hogy képviseljék annak az egyháznak álláspontját, a melyhez a t. képviselőtársam is tartozik és a melyben ő kiváló állást foglal el, t. i. Magyarországnak katholikus püspöki kara . . . Egy hang (a nemzetiségiek padjain) : Szégyeljék magukat! (Nagy zaj balfelől.) Somogyi Aladár: Majd Szkicsáktól vesz leczkét. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Általában senkinek a nézetnjálvánitására nem szoktam azt mondani, hogy magát azért szegyeije. Én a türelmességet egy igen kicsiny minoritással szemben is elvül vallom, de talán attól a kicsiny minoritástól szerénytelenség nélkül kívánhatjuk mi is, hogy türelmességet tanusitson. (Elénk helyeslés.) Különben mentül többet extravagálnak ebben az irányban, az annál előnyösebb a mi érdekünkben. (Derültség.) Tehát konstatálni kivánom, hogy ez a tényező, a mely leginkább hivatva van annak az egyháznak álláspontját képviselni, melyhez a t. képviselőtársam is tartozik, t. i. a római katholikus püspöki kar, melynek e törvényjavaslatra vonatkozó észrevételei már kezeimben vannak, egészen más álláspontot foglal el, mint t. képviselőtársam; a törvényjavaslat ellen elvi kifogásokat nem emel és csak olyan részleges kívánságoknak ad kifejezést, a melyek harmóniában vannak ennek a törvényjavaslatnak alapelveivel. Teljesen hasonló felfogást tapasztalok mindazon többi egyházaknak és felekezetekénk körében, a melyek tisztán vallási és nem egyszersmind nemzetiségi alapon akarják az ő igényeiket, az ő kívánságaikat érvényesíteni. (Élénk helyeslés.) április 4-én, csütörtökön. Ezt minden lekicsinylése nélkül t. képviselőtársamnak, minden bántó czélzás nélkül ő rá, szükségesnek tartottam itt konstatálni, nehogy hamis benyomásoknak terjesztése mellett indulhasson meg ez a vita. Érdemleges megjegyzéseimet egy későbbi alkalommal fogom megtenni. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelől.) Molnár János: T. ház ! Elnök : Milyen czimen kivan a képviselő ur szólni? Molnár János : Személyes megtámadtatás czimén. (Felkiáltások balfelől: Nem volt megtámadva !) Bocsánat, maga a miniszter ur, beszédének végén, szinte tiltakozik az ellen, mintha ő engem sérteni óhajtana ; tehát akkor azt hiszem, hogy méltán találhatom magamat megtámadva. (Elénk derültség. Halljuk ! Halljuk !) Hogy csakugyan meg voltam támadva a t. miniszter ur által, azonnal kiviláglik, azonnal megfejtem. A t. miniszter ur ugyanis azt mondotta, hogy én teljesen magánosan állok az én nézetemmel. (Felkiáltások balfelől: Ylád is ott van ! Szkiesák is ! Zaj.) Egy hang (a baloldalon) : A miniszter azt mondta, hogy az az ön egyéni nézete ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Molnár János : Egyéni nézetem igen. Csakhogy van szerencsém kijelenteni, hogy az, a mit elmondtam, nem csupán az én egyéni nézetem, hanem — meggyőződésem szerint — az én katholikus egyházamnak is az elve. A mikor, t. képviselőház, az elkeresztelési rendeletről volt szó, akkor is az egész országban azt mondták, hogy én túlzó vagyok, hogy ilyen meg olyan vagyok, és az egyház legfőbb tekintélye, Róma mégis nekem adott igazat. Ezzel csak azt akarom bizonyítani, hogy az nem csupán az én egyéni nézetem volt, hanem az egyház nézete, az egyház tanítása is. A mi a tisztelt püspöki kart illeti, hogy az más véleményt adott a t. miniszter urnak e javaslatra nézve, ebből nem az következik, hogy nincsen azon a nézeten, a melyen én vagyok, hanem hogy a püsjröki kar mindenféle körülményekre való tekintetből adta át azt a jegyzéket, a melyet a t. miniszter urnak a kezéhez juttatott... Egry Béla jegyző: Simkó József! SimkÓ József: T. képviselőház ! Mindenki tudja és az vitán felül áll, hogy minden felekezet feddhetlen előéletű tanítói kara őrködik a nemzet erkölcse felett. Ugyancsak mindenki tudja, hogy a legsúlyosabb erkölcsi vétséget képez, ha a tanitó államellenes magatartást tanusit közös anyánk : a haza ellen. (Igaz / Ugy van !) Mert a lelkészen kivül ki lenne más, mint a tanitó hivatott arra, hogy a magyar haza iránti szeretet szent érzését, az isteni félelem szent érzésével egyidőben oltsa bele a zsenge lelkekbe, hogy e kettő egybeolvadva, abból a legnemesebb értelemben vett sovinizmus alakuljon ki. Az a sovinizmus, t. képviselőház, a mely hivatva van arra, hogy a humanizmus legmagasabb feladatait megoldja és az emberi műve-