Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-131

131. országos ülés 1907 április 4-én, csütörtökön. 19 lődést a virágzás legmagasabb fokára emelje. Az az eszményi sovinizmus, a mely lázongva csak -akkor tör ki méltatlankodásban, hogy ha árulók a legszentebb államiságnak egységét támadni merészlik. Mert, t. ház, sokféle ám a sovinizmus, annyiféle, a hány féle nemzet él a földön. (Igaz! ügy van !) Van nemes, eszményi sovinizmus, mint pl. a magyar, mely mindig a legbékésebb eszközökkel törekszik e hazának különféle hitet valló és különféle nyelveket beszélő fiait az egységes, osztatlan politikai magyar nemzetté összeforrasztani. De van ám, fájdalom, t. ház, olyan megmagyarázhatatlan sovinizmus is, a mikor a magyar nemzetnek önmagukról megfeledkezett fiai titokban, a saját hazájuk egysége és önállósága ellen törnek, s egy idegen államiság és nemzeti eszme érdekében végeznek rút aknamunkát. (Helyeslések.) És hogy van ilyen sovinizmus, erre a napnál fényesebben világító bizonyság az, a tényekkel, megczáfolhatatlan adatokkal tanúskodó, ime a kezemben lévő munka, melynek a czime >>Magyar tanulságok a bukaresti kiállitásrók, a melyet középajtai Barna Endre irt és a melyhez dr. Apáthy István, a kolozsvári tudományegyetem tudós j)rofesszora előszót fűzött. Ebben az előszóban a következő foglaltatik (olvassa) : »01áhnyelvű magyarok feleljetek ! De ne hazudjatok. Mert kezünkben vannak a bizonyitékok, mert tettenértünk benneteket: a hazaárulás bűntettén most a legutóbbi bukaresti kiállitáson is . . . .« Elnök : Nagyon kérem a t. képviselő urat, hogy a midőn itt felolvasást tart, gondolja meg, hogy azokért a szavakért, a melyeket felolvas, teljes egyéni reputácziójával kell hogy helyt is álljon. Mert az meg nem engedhető, hogy itt felolvasson egyes dolgokat, a melyek sértők lehetnek egyesekre vagy pártokra és azután a képviselő az illető szerző háta mögé bújjon, a ki itt felelősségre nem vonható. Igen kérem a t. képviselő urat, hogy méltóztassék ezen korlátok között mozogni, mert az nincsen megengedve, hogy sértő dolgokat olvasson fel és akkor azután az illető szerzőnek a háta mögé méltóztassék bújni. SimkÓ József: A mélyen t. elnök ur szavaira csak azt jegyzem meg, hogy dr. Apáthy István azok közé tartozik, a ki meggondolja szavait, de különben is, én helyt állok érte. (Helyeslés.) Tovább menve igy szól Apáthy : »Andrássy azt mondja, hogy vannak bizonyitékai. Nekünk itt több van. Mert ha Andrássynak is annyi volna, ugy rögtön becsukatná az oláh iskolákat meg a pópákat és szétveretné az oláh pénzintézeteket, vagy pedig a milyen becsületes, lelkű igaz magyar ember, nem maradna meg tovább egy perczre sem Magyarország belügyminiszterének.« Barna Endre a mi oláh nyelvű magyarjaink bukaresti kiállitásáról többek között azt mondja (olvassa): »Ha az ausztriai rumének kiállitási csarnokát veszszük irányadónak, s annak mintájára keressük a magyarországi oláh nyelvű magyarok magyar zászló alatti kiállitási csarnokát: akkor Ítéletnapig sem akadnánk Tája. Sőt ha a különböző csarnokok feliratait vizsgáljuk is, hogy a besszarábiai vagy ausztriai stb. rumének kiállításának felirataihoz hasonlólag a magyarországi oláh nyelvű magyarok csarnokát »Romami din Ungaria« (magyarországi rumének) jelzése alatt fedezzük fel: ismét csak hiába fáradozunk, mert ilyen csarnok nincs az egész kiállitás területén. A véletlenre kell bizni magunkat, mert az bizonyos, hogy a mi oláh nyelvű magyarjaink is képviselve vannak e kiállitáson. Valóban itt vannak !« Elnök (csenget) : Nagyon kérem a képviselő urat, hogy felolvasását, a mely semmiféle összefüggésben sincs a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal, méltóztassék a házszabályok korlátai közt eszközölni, mert a bukaresti kiállitás most napirenden nincs. (Derültség.) Most egészen más tárgyról van sző. Méltóztassék ehhez a tárgyhoz közeledni, mert azt meg nem engedhetem, hogy azon a czimen, mert itt most nemzetiségi képviselők is vannak, az egész nemzetiségi kérdést a maga egészében felölelhesse és egészen a bukaresti kiállításig elmenjen. (Helyeslés és derültség.) SimkÓ József: T. ház! Nincs szándékomban e kezemben lévő munkát felolvasni, (Derültség.) azonban azt hiszem, hazafias dolgot cselekszem akkor, mikor ezen munkát mintegy dióhéjban összefoglalva a t. házzal megismertetem, hogy igy az előttünk fekvő törvényjavaslatban foglalt hazafias intézkedések szükségességét ezzel is támogassam és egyben ugyancsak ezen munkában foglalt hazaárulás nyomán támadható nemzetiségi védekezéseket ezzel is eleve leczáfolhassam. (Olvassa) : »Valóban itt vannak. Ha az embernek van érzéke és kedve a felfedezések iránt, ugy talál egy erdélyies kinézésű falusi házutánzatot, s azon a következő feiratot : »Pavilonal etnografie Romanii de pesté hotare« (Néprajzi csarnok. Határontúli rumének.}« Hátrább lapozva olvashatjuk (olvassa) : »Az ausztriai rumének kiállitási csarnokából jőve honfitársaink az oláh nyelvű magyarok kiállitási csarnokába, a szemünk önkénytelenül is keresi itt a lojális diszitést: I. Ferencz József magyar király diszes arczképét, a magyar czimert, piros, fehér, zöld szinű drapéria és magyar zászlók között, azonban hiábavaló a lázas fürkészés, mert a mi honfitársainknak azok már nem imponálnak, s igy azokról mernek nem is tudni. A szerbiai, ausztriai rumének szinte tüntetnek hazájukat jellemző jelvényekkel, a mi »honfitársaink« pedig szándékosan félrevezetik a látogatókat és csalják a világot, mintha ők valójában a »Peste hotare« állampolgárai volnának.« Látszólag ugyan ez az idézet nem tartoznék a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz, azonban a későbbi idézetekből ki fog tűnni, hogy nagyon is szükség volt arra, hogy ezt a nemzetiségi képviselőkkel szemben épen a mai 3*