Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-131

131. országos ülés 1907 április 4-én, csütörtökön. 17 nyitják azok a pénztári készletek, a melyek ilyen megmaradt többletekből szaporodtak fel és a melyekből a hírhedt darabont-kormány gyászos életét tengette. Még egy sérelmet rejt magában ez a törvényjavaslat, s ez az, hogy a kántortanítók kántori fizetését beleszámítja a tanítói fizetésbe akkor, mikor állami segélyről van szó. A t. miniszter ur megszüntette ugyan azt az égbekiáltó igazságtalanságot, a mely szerint eddig a kántortanítóknak kántori fizetését beszámították ugyan a tanítói fizetésbe, de nem számították be a nyugdíjba. Ez a javítás azonban még nem elég. Tessék a kántori dijakat teljesen kikapcsolni a tanítói fizetésből, és a hiányt az államnak pótolnia, természetesen ismét azon feltétel alatt, hogy jogfeladást nem követeljen érte cserébe. Meg is mondom, miért követelem azt, hogy kikapcsolják a kántori fizetést a tanítói fizetésből. Először azért, mert a kántortanító az ő fizetését a kántorságért és nem a tanítóságért kapja. Akár jár az iskolába, akár nem, a kántor mindig megkapja a fizetését, sőt vannak olyan helyek is, a hol nincs a kántornak tanítói teendője. Ebből látszik, hogy a kántori és tanítói fizetés egymástól független két dolog. Másodszor kántortanítónál a kántorság csak magánfoglalkozás, melyet csak szabad óráiban végezhet. Neki az iskolában egy órát sem szabad elhanyagolnia a kántorság miatt. Ezért a szentmise, litánia, temetések stb. rendesen csak a tanítási órák előtt vagy után vannak. Harmadszor, a ki csak tanító, nem kántor is, az a 2—3—4 havi szünidő alatt mehet, a hova neki tetszik, míg a kántortanító állandóan oda van kötve a lakhelyéhez. De azért ő is mehet, mehet pl. akkor, mikor beáll a tél, a hó, a jég, a víz, — orgonálni avagy temetni, és az a tanitó, a ki nem kántortanító, hanem csak tanitó, épen ezért, mert csak tanitó, fűtött szobából, pamlagon heverve nézheti, hogy hogyan fárad és küzködik az időnek viharával az, a ki nem tanitó csak, hanem kántor is. De a fizetés mindkettőre nézve egyforma. A kántortanító tehát szabad óráiban végzi a kántorságot, a mely szabad órák sem az államéi, sem az iskoláéi, hanem magáé a kántortanitóéi. Épen ezért az államnak nem is jutott soha eszébe, hogy az állami tanítóknak a kántori járandóságát — mert több helyütt ezek is végeznek kántori teendőket — a tanítói fizetésbe beszámítsa. Ezt csak a hitvallásos kántortanítóknál teszi, mintha csak büntetni akarná őket, hogy miért hitvallásos és nem , állami tanítók. Nem, t. képviselőház, külön munkáért külön díjazás jár, és ezt az elvet még a Bach-korszak is honorálta, mert mikor a tanítókra rábízta a jegyzői teendőket, a jegyzői tisztért külön fizette őket. Hiszen ha a kántori jövedelmet beszámítja az állam a kántortanitói fizetésbe, akkor számítsa be azt a jövedelmet is, a melyet egyik vagy másik KÉPVII. NAPLÓ 1906 1911. VIII. KÖTET. tanitó zenetanításért, vagy postakezelésért, vagy szövetkezeti jegyzőségért, vagy egyéb privát óráért kap, mert- teljesen ugyanaz a ráczió, ez volna tehát a következetes eljárás. Ugyan, t. ház, ha egy gazda felfogad egy napszámost és megmondja neki, hogy reggel 6-tól este 6-ig fog dolgozni, s kap érte 2 korona 40 fillért, és az a napszámos elvégezvén a dolgát reggel hattól este hatig, a szomszédnál is dolgozik hattól nyolczig, a hol szintén kap 40 fillért ezért a munkáért, és a gazda, a ki őt felfogadta, midőn fizetésre kerül a sor, azt mondaná neld : íme, itt van két korona, mert. negyven fillért szereztél a szomszédnál, vájjon mit szólna ehhez az a munkás? Nos, az állam ilyen gazda ; egy rókáról két bőrt nyúz, de mind a, két bőr árát a szegény kántortanítón veszi meg. Hiába mondják erre is, hogy nem lehet máskép, mert nincs pénz. Van pénz és lesz is pénz, csak. a mint mondottam, méltóztassék azt a milliárdos költségvetést éles és erős kritika alá vonni. És ezzel végeztem beszédemet. Tudom nagyon jól, hogy talán itt is, e házban, de különösen a lapokban erősen fognak támadni, hazafiatlansággal vádolni, (Ugy van ! halj elől.) vádolni azzal, hogy én a nemzeti törekvések kerékkötője vagyok, hogy én csak a nemzetiségek malmára hajtom a vizet e beszédemmel; (Felkiáltások balról: Ugy van! Szomorít!) de azt is tudom, hogy. a hol csak a hitvallásos iskolának egészben vagy részben való államosításáról volt szó, mindig és mindenütt ilyen vádakkal illették azokat, a kik az örök elveket hirdetni, s az államosítást ellenezni merészelték, mert mindenütt, a hol az államosítást foganatosítani akarták, azt mondották, hogy az nemzeti érdek és a ki az államosítás ellen van, az a nemzet érdeke ellen is van, (TJgy van I balfelől.) vagyis hogy a hazafiatlanság és a nemzetié tlenség gyanújába esik. Azt is tudom, hogy azt fogják mondani : Hiába beszéltem, mert a törvényjavaslatot úgyis el. fogják fogadni; de azt is tudom, hogy az igazságnak értéke és mértéke nem attól függ, hogy sokan vagy kevesen követik-e azt. (Ugy van! a közéfen.) És végül, tudom nagyon jól, hogy népszerűbb lett volna hallgatnom, mint beszélnem, de mégis elmondtam azt, a mit elmondtam, mert az volt és most is az ezen törvényjavaslatról a hitem, a meggyőződésem. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : A vallás- és közoktatásügyi miniszter nr kíván szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : T. képviselőház ! Nem szándékozom az előttem felszólalt t. kéjjviselő nr beszédének érdemével foglalkozni; ezt fentartom magamnak arra az alkalomra, midőn a. vita már némileg kifejlődött és annak egész anyagával fogok tőlem telhetőleg leszámolni; azonban kötelességemnek tartom mégis, hogy egy körülményt kiemeljek és hangsúlyozzak, nehogy hamis benyomások alatt induljon meg ez a vita. Hamis benyomások alatt, nem annyira itt ebben a házban, ebben az országban, 3