Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-139

139. országos ülés 1907 április 15-én, hétfőn. 227 Ez pedig, t. ház, képtelenség, nagy képtelenség. Mindjárt meg is mondom, miért. Azt mondják önök, hogy a magyar nyelv tudása nagy erő a nem magyarajku nemzetiségekre. Hát lehet, hogy az uj nemzedék, az uj generáczió jól beszél magyarul. Volt alkalmuk megmutatni a román képviselőknek, hogy itt nagyon jól beszélnek magyarul, bizonyos elegancziával is. Én nem, mert én 36 éves voltam, a mikor kezdtem magyarul tanulni. (Zaj és felkiáltások : Meglátszik!) Egy árva szót sem tudtam és mégis azt a fáradságot vettem magamnak . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Polit Mihály: . . . hogy magyarul megtanultam és hogy az ügyvédi vizsgát magi ar nyelven tettein / le, a mikor Horvátországban engem üldöztek. És miért üldöztek? Egy hang (a baloldalon): Mert Brankovicsot támogatta! (Derültség.) Polit Mihály: Én hét éven át voltam horvátországi képviselő azon időkben, a mikor Magyarország és Horvátország nagy küzdelmét folytatta Schmerling lovag ellen, a ki azt akarta, hogy Magyarország és Horvátország és a Vojvodina képviselői a karlóczai politikai kongreszszuson küldjenek követeket a Eeichsratba, a mint Erdélyország küldött. Akkor én egész erőmmel az ellen voltam a horvát országgyűlésen, annyira, hogy én akkor vérmes unionista voltam, hogy én voltam a magyarok legjobb barátja, annyira, hogy Zágráb utczáin t engem mint magyarónt inzultáltak. (Zaj.) És most a képviselőházban majdnem félszázad után engem inzultálnak bizonyos közbeszólásokkal, engem, öreg embert és régi magyarországi kéjjviselőt. Hát én az ilyen inzultusokra csak azt a franczia mondatot mondhatom : vous me faitez pitié. (Zaj.) Elnök (csenget) : A képviselő ur azt mondja, hogy ő itt inzultusoknak van kitéve. Polit Mihály: Igen. (Ellenmondások.) Elnök: Bocsánatot kérek, én semmiféle inzultust nem hallottam. Ha hallottam volna és a mikor hallottam, mindig igyekeztem elégtételt szerezni azon képviselőnek, a kivel szemben inzultus követtetett el. Polit Mihály: A mélyen tisztelt elnök ur nem méltóztatott azt meghallani, de az országgyűlési naplóban benne van! (Felkiáltások: Mi ?) Megmutathatom, hogy engem patkánynak neveztek. (Derültség és zaj.) Ugron Gábor volt. (Derültség és zaj.) Tegnapelőtt pedig egy képviselő azt mondta, hogy engem kisdedóvó-intézetbe kell küldeni. (Derültség és zaj.) Hát öreg emberrel szemben, egy régi magyarországi képviselővel szemben, mint én, a ki főképen küzdöttem Magyarországban és Horvátországban azon álláspontért, hogy ne menjenek a Eeichsratba, hogy itt kell Magyarországgal együtt lenni, használnak ily kifejezéseket. És mit tettünk mi akkor ezzel szemben ? Azt mondtuk, hogy nem kell nekünk olyan Vojvodina, hanem mi fogunk a mi nemzetiségünkre és nemzetiségi létérdekünkre nézve garancziát találni Magyarország szabadságában, (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) és hogy elég garanczia lesz nekünk Magyarországban, nem kell nekünk azon Vojvodina, a melyet mézesmadzagnak kínáltak. Nem régen a magyar újságokban az a hir jelent meg, hogy t. barátom és elvtársam, Goldis László választói előtt azt mondotta volna, hogy a nemzetiségeknek több szabadságuk volt a Bach-korszakban, mint mostan, a magyarországi alkotmányos életben. T. barátom ezt a hirt itt a képviselőházban dementálta. És valóban, t. ház, képtelenség volna az abszolutizmust és az alkotmányosságot összehasonlítani. De, t. képviselőház, én valóban azt állitoni, hogy a nemzetiségek azt gondolják, hogy nekik a Bachkorszakban több szabadságuk volt, mint mostanában. Be fogom ezt bizonyítani. Kérem, t. ház, a Bach-korszakban én már jogász voltam; voltam joggyakornok ügyvédi irodában, és gyakran mentem a bírósághoz. És, t. ház, a Bach-korszakban az újvidéki cs. kir. törvényszéknél és a cs. kir. járásbíróságnál a bírák fele-része szerb volt. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólani. A tárgytól való eltérést a házszabályok szerint meg nem engedhetem. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Polit Mihály: Ez összeköttetésben van azzal, hogy ez a, törvényjavaslat azt mondja, hogy akarja a magyar nyelvegységet megállapitani, és azt mondja, hogy ez a nemzetiségek javára szolgál. Pedig hajdan, t. ház, a magyar judikaturának diszei voltak a szerbek. Az udvari kanczelláriában szerepelt mint az igazságügyek főnöke, mint egy igazságügy miniszter Stojakovics és most az alkotmányos életben is voltak kiváló szerbek, mint Mihajlovics és Manojlovics, a kik diszei voltak a magyar bírói karnak. (Felkiáltások bal felől: Most is vannak!) Nagyon örülök, hogy az általam nagyrabecsült igazságügyminiszter ur itt van a házban. A mikor én 22 év után, t. ház, megint ebbe a kéjoviselőházba léptem, találkoztam Polónyival, régi ismerősömmel __ és képviselőtársammal. Azt mondja nekem: »Öregem, megmondom, hogy én most szerbeket is fogok alkalmazni és most épen in petto van egy szerbajku államügyész kinevezése.« De nem lett belőle semmi. Mert ma az áramlat az, hogy egy szerb, egy tót, vagy román inkompatibilis a bírói állásra. (Felkiáltások a baloldalon: Nem áll! Zaj. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Halljuk az elnököt!) Elnök: T. képviselő ur, az, hogy a nemze29*