Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-139

228 139. országos ülés 1907 április 15-én, hétfőn. tiségek helyet foglalhatnak-e a birói karban, bocsánatot kérek, semmi körülmények között összeköttetésben nincs a most tárgyalás alatt levő tövényjavaslattal és felkérem ismételten másodszor is, hogy méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Helyeslés. Felkiáltások jobbfelöl: Nem is igaz, a mit mondott!) Polit Mihály : T. ház! Mondtam, hogy mint az 1879-ik évben az a törvényjavaslat volt a fordulópont a magyar politikára nézve a nemzetiségek és a felekezetek iránt, ugy épen ez a törvényjavaslat is, mai napon e tekintetben nemcsak az elégületlenséget, hanem az elkeseredést is felkelti a nemzetiségekben és a felekezeben. Épen azért téves az a felfogás, téves az a premissza, hogy Magyarország homogén nemzetté válhatik és ha ezen premisszából indulva ki, azt gondolja az állam, hogy jogosítva van oly törvényjavaslattal lépni a képviselőház elé, mint ez, ez mégis erős, mert nincs tekintettel az állam a nem magyarajku honpolgárok millióira. De még egy megjegyzést kell tennem az igen tisztelt közoktatásügyi miniszter urnak; majd elfelejtettem. Azt mondja, hogy van kétnyelvű iskola nemcsak a homogén államokban, hanem Svájczban, Belgiumban is. A mikor ezt hallottam, ugy tetszett nekem, hogy valamikor, most 28 éve, hallottam már a képviselőházban ily argumentácziót; utána néztem és azt találtam, hogy bizonyos Molnár Aladár — nem tudom, tanár volt, talán egyetemi tanár — szintén igy argumentált, mint a közoktatásügyi miniszter ur, hogy Svájczban kétnyelvű iskola van, Belgiumban is. De egyet a t. közoktatásügyi miniszter ur elfelejtett: hogy Svájczban vájjon imperativ-e a két nyelv, vagy fakultatív. Hát biztosithatom a t. közoktatásügyi miniszter urat, hogy ez fakultatív és hogy ott nincs kényszer a nyelvre nézve. Még említette Belgiumot. Ott teljes szabadság van, a mi a két nyelvet — a flamandot és a francziát — illeti; és Belgiumban a franczia czivilizáczió oly erős, hogy elborítja az egész állami életet, az egész kulturális életet. De mit tesz ott Belgiumban a kormány? Nem akarja a franczia kultúrát, a franczia politikát segíteni; ellenkezőleg, a belga kormány, legyenek ott bár liberálisok, fagy klerikálisok a miniszterek, legyenek bár flamandok vagy vallonok, elősegítik a flamand nyelvet, a flamand kultúrát, a flamand literatúrai De hogyan állunk mi Magyarországon ? Vájjon a kormány segiti-e, támogatja-e a nemzetiségek kultúráját ? Ellenkezőleg, azt mondják, hogy minden nemzetiségi kultúra a magyarok ellen van irányozva és azért a kormány nem érzi magát kötelezve arra, hogy ezt támogassa. Meghívott a t. közoktatásügyi miniszter ur egy sétára a Svájczba. Hát én is azt hiszem, hogy nagyon tanulságos volna ott Svájczban meglátni, hogyan áll a nemzetiségi vagy a nyelvkérdés. Csak egy vaggonba kell ülni, nem is kell kiszállni és megtudunk mindent. Genfben csupán franczia ajkúak laknak, hisz egész közel van Franeziaországhoz, a hová kirándulást lehet tenni onnan ugy, mint innét a városligetbe. Mégis az a franczia ajkú polgár büszke arra, hogy svájczi honpolgár. Szeretném, ha Magyarországon is büszke lenne- mindenki arra, hogy magyar állampolgár, ámde ennek az az előfeltétele, hogy a kormány támogassa minden állampolgárnak kultúráját, nyelvét. Svájczban a vasúti kocsikon is látjuk, hogy a felírások ott kezdetben francziák, később francziák és németek, azután csak németek. így fogják fel ott a nemzetiségi egyenlőséget. Persze önök azt mondják, hogy Magyarország homogén nemzeti állam. Ezen premissza mellett azonban megszűnik minden diskusszió. Volt alkalmam egyszer a svájczi követtel beszélni, a kitől különböző adatokat kértem. Ez azt mondotta, hogy nem foghatja fel, miképen lehet a nyelvet erőszakolni valamelyik országban? Belgiumban is azt mondották nekem egyszer, mikor a minisztériumban adatokat kértem, hogy képtelenség valakit más nyelv megtanulására kényszeríteni. De hát van erre nézve példa Magyarországon. Egy nagyon hires magyarországi kálvinista pedagógus, Comönius Amos kétszáz évvel ezelőtt azt mondta, hogy képtelenség az, hogy a népiskolákban más nyelven tanítsák a gyermeket, mint anyanyelnyelvén, mert ez azt jelentené, hogy valakit lovagolni tanítsanak meg, mielőtt járni tud. (Zaj.) Nem akarom folytatni a diskussziót, mert ez lehetetlen az ilyen hibás premissza mellett. Önök most abban a nézetben vannak, hogy Magyarország homogén nemzeti állam, és ugy látszik, nagyon érzik a magyar fajnak ezt az erejét, de feledik, hogy ha mi szerbek és horvátok akkor, midőn Erdélyország a Beichsratban képviselve volt, nem küzdöttünk volna olyan erősen Bécs ellen, az októberi diploma és a februári pátens érvényesült volna. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni! Molnár Jenő: Ne menjen vissza a kétszáz esztendő előtti időkre! Elnök: Ha továbbra is el méltóztatik térni a tárgytól, akkor kénytelen leszek a képviselő úrtól a szót megvonni. (Helyeslés.) Polit Mihály: Befejezem beszédemet, mert belátom, hogy a t. elnök urnak igaza van és hogy az elmondottak már nem tartoznak egészen a tárgyhoz. (Elénk helyeslés a baloldalon.) De mégis hangsúlyozni akarom, hogy egy nemzetnek, egy népnek, a mely nemzeti politikát akar űzni, mindenkor tekintettel kell lennie a múltra is.