Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-139

224 139. országos ülés 1907 április 15-én, hétfőn. Polit Mihály : Meg vagyok győződve, hogy a római Kúria Molnár Jánosnak fog igazat adni és az összes magyarországi katholikusokat denientirozni fogja. (Mozgás. T. ház ! Nagyon csodálkozom, hogy ilyen álláspontot foglalnak el a protestánsok . . . Nagy Emi! : Ez a hazafias álláspont! Polit Mihály: ... és különösen a reformátusok . . . Szász Zsombor : Hazafiasak voltunk ! Polit Mihály: ...ezzel a törvényjavaslattal szemben. Tudom, hogy a reformátusok, a kálomisták nagyon féltékenyek az ő hitfelekezetükre. Egy hang (a baloldalon) : De azok magyarok ! Polit Mihály : Emlékszem, t. ház, hogy mikor Tisza Kálmán — pedig ő jó kálomista volt — azt a javaslatot tette a képviselőháznak, hogy Szent István ünnepe legyen nemzeti ünnep, a kálomisták erősen támadták ezt a javaslatot és Tisza Kálmán kénytelen volt azt visszavonni. A református egyháznak óriási nagy befolyása volt Magyarországon a magyarság kifejlődésére. (Ugy van! a baloldalon.) Ebben nyilvánul az, a mit én mondtam, hogy Magyarországnak keleti jellege van. Hiszen mikor a reformáczió behatolt Magyarországba, a reformátusok, a protestánsok hiven, erősen, fegyverrel kezükben védelmezték hitvallásukat, s azért meg sem történhetett az Magyarországon, a mi megtörtént Francziaországban a hugonettákkal. Történt azonban valami nagyobb, az, hogy Magyarországon egy hitfelekezet, mint valami hatalom fejlődött ki az állammal szemben. Kitűnt ez, a hires linzi békekötéskor, hol a protestánsok — legfőképen a reformátusok — bebizonyították, hogy ők mintegy hatalom szerepelnek itt Magyarországon. Es valóban nem tudnám megmondani, mi lett volna Magyarország politikai helyzetével, ha a reformátusok a magyarságot nem védték volna í T. ház ! Vannak bizonyos téves felfogások a mi hierarchiánkra nézve : a román és a szerb hierarchiára nézve. Azt gondolták eddig, hogy püspökeink támogatnak és az égig magasztalnak minden naczionálista mozgalmat és hogy ezen törvényjavaslat ellen bizonyos propogandát csinálnak. (Mozgás.) Hát ez nagy tévedés. Mi ugy, mint a románok, de főkép mégis mi szerbek, 30—40 év óta küzdünk a mi hierarchiánk ellen, de miért küzdünk? Azért, mert a mi hierarchiánk nem elég erős nemzeti, hanem mindenkor kormánypárti. (Mozgás.) Ezek a püspökök pedig utoljára mégis csak képviselői a nemzeti egyház autonómiájának, és Berzeviczy volt vallás- és közoktatásügyi miniszter érdemesnek tartotta összeköttetésbe lépni a román és szerb püspökökkel. A mostani vallás- és közoktatásügyi miniszter ur ezt nem tartotta érdemesnek, (Helyeslés.) hanem — úgyszólván — ignorálta ezeket a püspököket. Azért, hogy kormánypártiak voltak, az volt a magyar kormány köszönete, hogy tökéletesen ignorálta őket. A t. miniszter urnak egy ellenvetése volt beszédemmel szemben. Felhozta, hogy én Magyarországot keleti államképen tüntettem fel (Igaz !) és hogy összehasonlítottam Törökországgal. A t. miniszter ur talán feltételezi, hogy én mint Magyarország fia, a ki itt születtem és a kinek ez büszkesége, nem akarom összehasonlítani Magyarországot Törökországgal. Igaza van a t. miniszter urnak, hogy Magyarország hajlott a nyugati kultúrára, mert Szent István, mikor a kereszténységet Magyarországon térj esztette, azzal egyúttal azt tanúsította, hogy ő a nyugati kultúrát akarja elfogadtatni. De mit mondtam én azzal, hogy Magyarország keleti jelleggel bir ? Azt akartam mondani, hogy Magyarország, ámbár nyugati állam, a nyugati kultúrához hajlik, még sem birta megmásítani azt a természetét és jellegét, hogy respektálta mindenkor a felekezeteket és nemzetiségeket. Ez pedig keleti jelleg. Tudjuk mindnyájan, hogy Magyarországban nem volt és nem lehetett állami vagy községi iskola, hanem mindenkor volt felekezeti iskola. Egy t. képviselő ur lekicsinyelte a felekezeti iskolákat és azt mondta, hogy * véget kell ezeknek vetni. Én pedig azt mondom, hogy Magyarország kultúrája és czivilizácziója csakis a felekezeti iskoláknak köszönhető, (Mozgás.) a melyek azt évszázadokon át fejlesztették. És mi történt ? Magyarországon mindenkor, a legutóbbi időkben is, hiszen tudjuk, szabad kir. városok, rendezett tanácsú városok támogatták a felekezeti iskolákat, szubvencziókat adtak, még pedig minden hitfelekezetnek aránylagos szubvencziót. Adtak szubvencziót a katholikus iskoláknak, a görög-keleti iskoláknak, a protestáns iskoláknak és a zsidó iskoláknak. Ebből látni, hogy az a nép, Magyarország népe igazságos, hanem csak bizonyos politikusok nem akarnak igazságosak lenni. T. ház! A magyar államférfiakkal nehéz polemizálni. Miért ? Mert azok más premmisszákból indulnak ki és akkor természetesen a konklúzió sem lehet azonos. Olyan premisszákból indul ki az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, a magyar államférfiak és önök, uraim, hogy feleserélnek bizonyos fogalmakat, a melyek NyugatEurópában el vannak fogadva, szemben azokkal, a melyek Kelet-Európában vannak elfogadva. A nemzet egyszer jelenti a fajt, máskor jelenti az államiságot. Ebből következik az, hogy azt mondják : a ki Magyarországon van, annak magyarnak kell lenni. Ez óriási tévedés. Azt mondják : politikai nemzet, azt ma már a tudomány nem fogadja el, (Ellenmondás.) mert a nemzet csak az, a mely képes nemzeni, a natio az, a mely nascitur. Tartsuk meg tehát a fogalmakat ugy, a hogy vannak, reálisan. Épen az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur mondta egy izben, hogy mindenkinek tudni kell, hogy ezen a földön, Magyarországon csakis a magyar lehet az ur. (Helyeslés balfelől.) Hogyan magyarázta meg ezt a t. miniszter ur ? (Felkiáltások : Széfen !) Azt mondta, hogy nem értette a faj magyart, hanem értette Magyarország összes honpolgárait, hogy ezek az urak ebben az