Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-139
139. országos ülés 1907 április 15-én, hétfőn. 225 országban. T. ház! Én már egyszer mondtam, hogy ez nem áll, és most kénytelen vagyok arra felelni, a mit a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur tegnapelőtt mondott, hogy azt, a mit Deák és Eötvös teremtettek, nem lehet ugy hagyni, mint most, hanem hogy a ház tetejét kell reparálni. Nagy György : Nagyon szép kép volt az ! Polit Mihály : Én kérdezem épen az igen t. vallás- és közolitatásügyi miniszter ur fogalma szerint, hogy e háznak az ura kicsoda ? Vájjon a faj magyarok, vagy mi összesen ? Hódy Gyula: A tulajdonos! Polit Mihály: Ez épen a felcserélés, hogy a magyar nemzet egyszer a faj magyart, máskor az államiságot jelenti. Ez nem járja. Ha mi is bizonyos komposszeszorok vagyunk e hazában, akkor legyenek kegyesek nekünk egy részt átengedni, hogy mi is e hazát egy kicsit reparáljuk, és ne azt mondani, hogy ez az én hazám, ez az én földem, én akarok itt mindent csinálni. A konzekvenczia az volna, hogy minket is meg kellene kérdezni, hogy mi is részt vegyünk a ház reparálásában. Nagy György : Maguk fel akarják gyújtani, szétrombolni; mi építeni akarunk. Polit Mihály: Feltételezem, hogy a vallásés közoktatásügyi miniszter ur értesülve van minden a kultúrát és a közoktatásügyet illető viszonyról Magyarországon. De azt hiszem, nincs értesülve arról, a mi pár héttel ezelőtt történt Magyarországon a volt Határőrvidéken és ez különösen fontos, mert az történt, a mi Poroszországban, hogy az iskolásgyermekek ott sztrájkoltak. És miért sztrájkoltak ? Mert bizonyos stréberek, bizonyos hazafiak (Mozgás.) anticzipálják ezt a törvényjavaslatot mint törvényt. Ott volt egy jegyző, a kinek egy protezséja volt, kit a községi jegyző alkalmaztatni akart tanítónak, pedig az a tanitó egy árva szót sem tudott szerbül. Odaállitották az első és második osztályba s nem tudott beszélni a gyerekekkel és a gyerekek nem tudtak beszélni vele. Ő azt mondta, én mindig magyarul fogok beszélni s igy majd megtanulják. A gyermekek 90 százaléka szerb, megmondom, melyik község ez. Goszpogyincze, nagy szerb község, mely legközelebb fekszik a hires római sánczokhoz. A szerb népben van bizonyos józanság. A szerb szülők megtiltották a gyermekeknek, hogy odamenjenek, miután nem értik a tanítót, s elmentek a vármegyéhez Zomborba. Nem mondhatják, hogy a vármegyénél Zomborban nem volnának jó hazafiak az önök értelmében. Elmentek a főispánhoz, elmentek az alispánhoz és megmondták, mi történt az ő községükben. Ezek csodálkoztak, hogy olyan valami előfordulhat, vizsgálatot rendeltek el, és akkor szépen megparancsolták ennek a strébernek, hogy takarodjék ezen osztályokból és helyreállították az előbbi állapotot. De ez csak véletlen; ha ez a törvényjavaslat törvénynyé válik, akkor a strébereknek nyitva van a kapu és ajtó és csinálhatnak a magyar hazafiság leple alatt, a mit csak akarnak. Simkó József : Ez már ráfogás ! Polit Mihály: Képzeljük el, hogy ez a törvényjavaslat törvénynyé válik, Nálunk minden szerb családnak van egy nagy ünnepe, ez az illető család szentjének az ünnepe. Ezen ünnep alkalmával énekelni szoktak szerb dalokat, történelmi dalokat is, s ha egy olyan stréber jön oda, ez azt mondhatja, hogy ez államellenes, és feljelentést tesz majd a tanitó ellen. (Ellenmondás.) Vagy a tanfelügyelőnek van egy protezséja, akkor ezt heretikusnak nyilvánítják, és itt a régi középkori formula : eomburatur, der Jude wird verbrannt, és nincs kegyelem. De furcsa dolog, hogy a közoktatásügyi bizottság túlliczitálta azt a javaslatot, a melyet a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur előterjesztett. Ebben van az a bizonyos 20 és 50%, minek folytán, ha találnak ennyi gyermeket, a ki tudja a magyar ny T elvet, mindjárt nemcsak tantárgy a magyar nyelv, hanem oktatási nyelv is. (Élénk helyeslés balfelől.) Ha ez igy van, akkor lehet hallani, hogy az utczán néhány szerb gyerek tud pár szót magyarul, és mindjárt beírják, inskribálják, hogy hiszen ez a gyermek tud magyar nyelven, és kitalálnak 20 és 50%-ot, hogy ezen iskolában a magyar nyelv nemcsak tantárgy legyen, hanem oktatási nyelv is. (Zaj.) Ezen törvényjavaslatnak épen nem a fődolga a tanítók fizetésemelése, hanem az, hogy a magyarságnak nyelvegysége legyen. Ez volt a forduló pont 28 év előtt és most is ezen áramlatban úsznak. De ez nagy tévedés, óriási tévedés, és én mindennap hallom és hallottam a t. előadó úrtól is, hogy hiszen ez magyar állam és ennek a konzekvencziája mindaz, a mi valódi homogén nemzeti államokban van. Említette Romámat. Bocsánatot kérek, képtelenség Magvarországgal összehasonlítani Romamát, a hol 6 millió román van pár százezer más ajkú polgárral szemben. Es ki akarja összehasonlítani Francziaországot, Olaszországot, Németországot, sőt Oroszországot az etnikai viszonyokra nézve Magyarországgal ? Hiszen Németországban 56 millió német van másfél millió lengyellel szemben, Oroszországban száz millió az orosz és csak 30 vagy 40 millió a más ajkú. A t. miniszter ur asszimiláczióról beszél. Nekem volt már alkalmam megmondani, hogy ha a magyar nemzet abszorbeálni akarta volna azon népeket, melyeket itt talált Magyarországon, ugy járt volna, mint a hunok és az avarok: vagy egészen elszlávosodott volna, a mint a bolgárok elszlávosodtak, ugy hogy mai napon a bolgároknak, azon fajnak, a mely meghódította Bulgáriát, a Balkán-félszigeten nyoma sincs ; az mind szláv. De van egy neme az asszimilácziónak— ebben a tekintetben egyetértek. Ez a magasabb kultúra. Ha a magyarság képes a többi magyarországi népfajokat, a nemzetiségeket a magasabb kultúra által asszimilálni, semmi kifogásom, csak az államnak nem szabad kényszereszközökkel ezt az asszimilácziót keresztülvinni akarni. K<Wn. NAPLÓ. 1906 —1911 VILI. KÖIET. vy
