Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-138

208 138. országos ülés 1907 április 13-án, szombaton. vonatkozott, — a vizsgálat mégis ki lett terjesztve arra is, hogy milyen politikai vonatkozású beszédeket szoktak ott tartani — a mi a politikai üldözés feltevésére adhat alkalmat. 3. Hajlandó-e a belügyminiszter ur utasítani az alispáni hivatalt, hogy a felhozott panaszokra nézve hallgassák ki az egylet vezetőségét és hallgassák ki azon bejelentett tanukat is, a kiket a panasz megozáfolására és rosszhiszeműségének igazolására az egylet vezetősége ezen czélból bejelentett ? Elnök : Az interpelláczió ki fog adatni a miniszter urnak. Gr. Thoroczkai Miklós jegyző : Vlád Aurél! (Felkiáltások : Nincs itt !) Polit Mihály ! Polít Mihály : T. ház ! Leszek bátor az igen t. miniszterelnök úrhoz egy interpellácziót intézni, a mely Magyarországra nézve igen fontos. Ez a maczedóniai kérdés, különösen azon viszony kapcsán, a melyben ezen kérdéssel szemben OsztrákMagyarország (Felkiáltások bal felől: Olyan nincs!) és Oroszország áll. T. ház, ez a külügy kérdése. Minden magyar állampolgár, minden magyar ember sajnálatot érez akkor, ha külügyekről van szó, mert, sajnos, Magyarországnak nincs külügye. Pedig a külügy egy állam függetlenségének, önállóságának a jele. Azonban, t. ház, van egy, a külügyekre vonatkozó intézkedésünk és ezt az 1867 : XII. t.-ez. állapítja meg, a mely szerint befolyásunk van a külügyekre. Hogy alkalmazták ezen törvényczikket a magyar kormányok eddig? Sajnos, azt kell mondanunk, hogy a magyar kormányok ezt nagyon gyengén használták fel. Mondhatom, hogy a mióta a koaliczió vette át a kormányt, mégis volt és van most is befolyása a külügyekre. Tapasztalhattuk ezt tavaly azon viszonyban, a melyben Magyarország Gohichowsky volt külügyminiszterhez állt, és felteszem, hogy Magyarország kormánya most is bizonyos auktoritással bir a külügyminisztérium vezetése tekintetében. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy Magyarország fővárosában, Budapesten csinálnák a külügyi politikát, mert ezt állandóan Bécsben csinálják, de nagyon örvendetes látni azt, hogy Magyarországnak bizonyos befolyása van a külügyekre. T. ház! A múlt hó, vagyis márczius 30-án múlt el 32 éve annak, hogy egy magyar államférfiú mint monarchiánk külügyminisztere, boldogult gróf Andrássy Gyula, azt a hires reformjegyzéket intézte a külhatalmakkoz. Ez nagy lépés volt a mi monarchiánk részéről abban az irányban, hogy a Balkán-félszigeten végre rendet csináljanak. Tudjuk, hogy mindjárt ezen reformjegyzék után következő hónapokban Herczegovinában kiütött a lázadás, a mely átterjedt Boszniára is. Nagyon tévedett akkor Bismarck, a legnagyobb diplomata, a legnagyobb európai államférfi, a világtörténelem tüneménye, a midőn azt mondta, hogy »das bischen Herzegovina«. (Mozgás a baloldalon.) A herczegovinai lázadásból keletkezett a szerb-török háború és a nagy keleti háború Oroszország és Törökország között. Ismerjük ennek históriáját; nem kell ezt itt újból fejtegetnem, (ügy van ! balfelől.) T. ház ! Boldogult gróf Andrássy Gyula mondta hires jegyzékében azt a két szócskát, hogy »ä la fonté des neiges«. Azt mondta, hogy köztudomásúlag, mikor a hó olvad a Balkán-félszigeten mindenkor szoktak lázadások kitörni. Épen az idén is a legborzasztóbb kegyetlenségek történtek nem messze Magyarországtól, nem messze Szerbia határától. Nincs tiz napja, hogy Maczedóniában, Rudnik községben mészárlások történtek. Én ezeket az adatokat nem holmi inspiráczió utján szereztem, hanem ez köztudomású dolog, minden belgrádi újságban, minden bolgár újságban, sőt a Szófiában megjelenő bolgár félhivatalos lapban, a »Courrier de Sophie«-ban is tárgyalva volt. Ez a bolgár működésnek eredménye, a bolgár propagandának működése Ö-Szerbiában és Maczedóniában. Ez márczius 31-én történt, hogy odajöttek a bolgár bandák Rudnikba. Ez egy nagy, terjedelmes szerb falu a Vardar folyónál. Maczedóniában. Mészárlások történtek és sem nőket, sem gyermekeket nem kiméivé, mindent elégettek stb. Ez már tart nem egy, vagy két éve, hanem már négy éve. Tudjuk, hogy 1902-ben a mi felséges urunk, királyunk Pétervárra ment és ott a czárral megegyeztek a Balkán-ügyekre nézve. 1903 deezember havában Lamsdorfi orosz külügyminiszter jött Bécsbe és véletlenül ott volt akkor képviselőtársunk, a volt miniszterelnök, Széll Kálmán is. Nagyon helyeseltük, hogy közvetlen érintkezésbe jött Lamsdorfi orosz külügyimniszterrel. Létrejött a mürzstegi megegyezés a mi monarchiánk és Oroszország között. Ennek legközvetlenebb tárgya volt Maczedóniának és Ö-Szerbiának paczifikálása, hogy ott a lakosság védve legyen vagyonában, vallásában, nemzetiségében és hogy legyen ott rendes pénzügyi kezelés. Megvallom, hogy ebben valami siker van, de a fődolog : Maczedónia és Ö-Szerbia paczifikácziója, nem sikerült ebben az egyezményben. Ezek a mészárlások nem messzebb történtek Szerbia határától, mint a milyen messze van Budapesttől Újvidék vagy Szabadka. Magyarország kétségtelenül érdekelve van abban, hogy hogyan fejlődnek ott a viszonyok. (Halljuk! Halljuk !) Képzelni, hogy milyen viszonyok lehetnek ott. A nagyhatalmak, főképen monarchiánk és Oroszország, jegyzéket intéztek Szerbiához, Görögországhoz és Bulgáriához, hogy ne küldjék oda ezeket az önkénteseket, ezeket a csetnikeket. Szerbia és Görögország engedtek, de Bulgária nem engedet, s minduntalan ott járnak a csetnikek vagy a bolgár önkéntesek Maczedómában és Ö-Szerbiában. Persze, a szerb lakosság, mikor a szerb önkénteseket Szerbia, a görög önkénteseket pedig Görögország visszahívta, nem nyert többé védelmet. Épen olvastam egy szerb újságban, hogy ott rmly középkori állapotok vannak. Többek között van ott egy falu, — Topolycsának hivják, ép