Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-138

138. országos ülés 1907 április 13-án, szombaton. 207 Elnök: Csendet kérek! Pető Sándor: . . . mert közérdeket érint, kívánok kérdést intézni a belügyminiszter úrhoz (Halljuk! Halljuk!) A békéscsabai népegylet ellen folyó vizsgálatokról akarok beszélni. T. ház! A legobjektivebb szemlélő is kénytelen megállapítani azt, hogy ujabb időben túlságos lázas tevékenységet fejt ki a belügyminisztérium az egyesületek és szervezetek felfüggesztése és feloszlatása tekintetében. („Felkiáltások: Csak az izgatókkal szemben!) És a legobjektivebb szemlélő is kénytelen megállapítani azt, hogy sokszor bizony komoly ok nélkül. Ez igen veszedelmes irányzat. Az egyesületi jog az alkotmányjogok egyik legbecsesebbike és ott van a próbaköve a mások szabadsága iránti tiszteletnek; mert nagyon egyszerű és könnyű dolog respektálni azon egyesületeket, azon gyűléseket, azon szervezeteket, a melyek működésüket kezdik és végzik azzal, hogy üdvözlő táviratokat küldenek a miniszter urnak. Abban nyilvánul meg a mások szabadságának respektálása, ha olyan egyesületek, olyan szervezetek iránt van objektivitása a kormánynak, a melyekben a kormány politikáját ellenző irány találja meg a maga helyét. S e téren tajsasztalom magam is, hogy nem teljesen egyforma, objektív mértékkel mér a kormány. Békéscsabán a jaolgárság túlnyomó része olyan párthoz tartozik, a mely nem a kormány kedve szerint való. És igen rövid idő alatt megtörtént Békéscsabán az, hogy elsősorban is, — a mi talán az egész országban sehol sem történt meg, s a mi mélyen érinti a sajtószabadságot — hogy egy politikai napilapnak az elárusitási jogát, egyszerűen azért, mert az ottani közigazgatási közegeknek nem tetsző irányú és tartalmú hírlapi közleményeket tett közzé, megvonták és nem volt erő vagy hatalom arra, hogy ez ismét visszaszerezhető legyen. Ez a választás alatt történt. Igen röviddel ezek után már felfüggesztették Békéscsabán a földmívesmunkások egyesületének, illetve a helyi csoport működését és vizsgálatot indítottak ellene, holott ezen földmívesmunkásegyletről, azt hiszem, a hatóság is láállithatná azt a bizonyítványt, hogy egyenesen ezen egylet működésének köszönhető az, hogy Békés vármegyében, a hol pedig az agráriusmozgalmak a legintenzívebbek szoktak lenni, ezen egylet megalakulása után a munkaadók és a munkások között már ez év január havában meg voltak kötve az aratási szerződések, a mi világos jele annak, hogy a közbéke, az egyetértés létrehozása czéljából sürgős szükség volt ezen egyesület működésére és ez jó hatású volt; de természetesen olyan emberek csoportosulnak abban az egyletben, a kik ott, Békéscsabán, ellentétes álláspontot foglalnak el a mai kormányzati iránynyal, az ott működő közigazgatási hatóságokkal, szóval azoknak politikája ellen lépnek sorompóba; de hát épen az ilyen egyletek egyesülési jogát, azt hiszem, még érzékenyebben kellene respektálni, mint másokét, nehogy abba a gyanúba keveredjék akármiféle közigazgatási hatóság, hogy épen a politikai irány az oka az egyesületi működés felfüggesztésének. A mi pedig most legújabban történt Békéscsabán, ez igazolja azt a gyanút, hogy itt politikai üldözéssel állunk szemben. Feljelentés alapján az alispáni hivatal vizsgálatot rendelt el a Békéscsabán talán már évtizedek óta működő népegylet ellen. Ennek tagjai, ha nem is mind, de mindenesetre túlnyomó többségben választópolgárok. Az egylet arra szolgál, hogy ott a polgárok szórakozzanak, gazdaságilag szervezkedjenek és politikai mozgalmak idejében onnan irányittassanak. Már most lappáliákért, csekélységekért feljelentés történt az egylet ellen ; a költségvetési előirányzat nincsen jól megszerkesztve, a zárszámadás nincsen helyesen összeállitva, a pénztárkönyv és a nyugtaszelvények közt 156 korona eltérés jelentkezik, szóval ilyen kicshryes dolgok miatt két olyan egyén tett feljelentést az egylet ellen, a kiket onnan ide nem tartozó dolgok miatt kizártak. A feljelentésre az alispán a maga központi tisztviselőivel és csendőreivel bement a helyiségbe, elvette a könyveket és vizsgálatot indított, melynek folyamán a vizsgálóbiztos leginkább arra volt kíváncsi, milyen politikai beszédeket és disszertácziókat szoktak ottan az egyletben tartani. A népegylet ellen indított ezen vizsgálat és a vizsgálatnak ezen irányítása miatt természetesen nem tehetem felelőssé a belügyminiszter urat, mert hiszen talán csak ezen interpelláczióból szerez tudomást a dologról, miután nem felülről jövő irányításra, hanem az alispánhoz beadott panaszra történt a vizsgálat foganatosítása. Hiába kéri az egylet vezetősége, hogy mikor ilyen okok miatt inditották meg a vizsgálatot, kérdezzék meg a vezetőséget is és az adjon felvilágosítást és útbaigazítást : az egylet vezetőségének nincsen — legalább eddig nem volt — annyi ereje sem, hogy meghallgassák a panaszban felhozott vádpontokra nézve azokat a tanukat, a kiket az egylet vezetősége védelem gyanánt kívánt ki hallgattatni. Ily körülmények között remélem, hogy a belügyminiszter ur figyelmét ezúton felhiván, szíves lesz ugy dirigálni a vizsgálatot, hogy az az egyesületi jog iránti tiszteletnek, minden szabálynak és méltányosságnak megfeleljen.Ezért van szerencsém a következő interpelláoziót benyújtani: 1. Helyesnek találja-e a belügyminiszter ur a békésvármegyei alispán azon eljárását, hogy a békéscsabai népegyletből kizárt két tag feljelentése alapján ezen egylet ellen elrendelt vizsgálatot nem a vezetőség meghallgatásával és a könyvek esetleges bekivánásával és nem is a helyi hatóság közreműködésével, hanem azzal vezette be és olykép foganatosította, hogy csendőrökkel behatolt a vármegye központi hivatalnokaival együtt az egyletbe és onnan a könyveket elvitette ? 2. Helyesnek találja-e a belügyminiszter ur, hogy bár a feljelentés lényegileg csak az egyleti könyvek vitelére, a költségvetés hiányára stb.