Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-138

196 138. országos ülés 1907 április 13-án, szombaton. Farkasházy Zsigmond: A románság akar tanulni magyarul. Vlád Aurél: Ha ily elvet a törvényhozás megszavaz, akkor rossz hazafiak azoknak tömege, a kik nem tanulták meg és nem is tudják a magyar nyelvet. Vertán Endre előadó: Alkalmat kell adni! Vlád Aurél: De azok a tömegek vérüket ontották a hazáért, ha nem is beszélik a magyar nyelvet. Azoknak a hazafiaknak emlékét, a kik nem beszéltek magyarul, de áldozatokat hoztak a honért, (Zaj. Elnök csenget) ily elvek deklarálásával nem lehet megsérteni. Igen t. elnök ur, miután délre jár az idő, rövid szünetet kérek, Elnök: Tiz perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Kérem Vlád képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni. Vlád Aurél : T. képviselőház! A törvényjavaslatnak harmadik intézkedése, a mely véleményem szerint szintén a magyarositásnak szolgálatában áll, előírja, hogy azokban a felekezeti iskolákban, a hol legalább is 20 százaléka a gyermekeknek magyar anyanyelvű, vagy magyarul tud, a tanítási nyelv a magyar is legyen, a hol pedig 50 százaléka a gyermekeknek magyar, ott kizárólag a magyar tannyelv alkalmaztatik. T. képviselőház! Mi a törvényhozásnak intencziója akkor, a mikor a magyar anyanyelvű gyermekeket abban a jótéteményben akarja a felekezeti iskolákban részesíteni, hogy anyanyelvükön nyerjenek oktatást? Én azt hiszem, a törvényhozásnak nem lehet más intencziója, mint az, hogy őket az elnemzetietlenedéstől megóvja, hogy őket megtartsa a magyar faj számára. Ezzel szemben mit látunk, t. képviselőház ? Azt, hogy a nem magyar anyanyelvű gyermekek nem részesülnek az államtól hasonló jótéteményben, azaz a magyar nyelvű iskolákban, hogy ha még annyi nem magyarajku gyermek van is, ezeknek anyanyelvük ki van küszöbölve és részükre lehetővé van téve az elnemzetietlenedés. Én azt hiszem, t. ház, hogy a törvénynek ez a szakasza nemcsak hogy a magyarosítás szolgálatában nem áll, hanem az állampolgárok közötti jogegyenlőség rovására megy. Az eddig elhangzottakból talán azt gondolhatná valaki, hogy én elvi ellensége vagyok annak, hogy a magyar nyelv taníttassák és hogy a népiskolákban egyáltalában alkalom adassék a gyermekeknek a magyar nyelv elsajátítására. Ez nem áll, t. ház, én ennek nem vagyok az ellensége, hanem elvi ellensége vagyok igenis annak, hogy az a tanítás oly czimen hozassák be és oly mértékben terjesztessék a magyar nyelvnek a tanítása, hogy az a magyarosító politika szolgálatában álljon.. Ez az egyik; a másik pedig az, hogy a magyar nyelvnek a tanítása addig a határig ne menjen el, a mely már kizárja a közművelődés terjedését és az oktatásnak a sikerét. (Helyeslés a közéj) hátsó padjain.) Én abban a véleményben vagyok, hogy ebben az országban, a melyben a tanköteleseknek egy nagy száma nem járhat iskolába azért, mert kellő számú iskola nincsen, ebben az országban, a hol legalább 3000 iskolára volna szükség azéit, hogy mindenki részesüljön a közoktatás áldásaiban, ebben az országban talán a legégetőbb szükség mégis az volna, hogy mód és alkalom nyújtassák minden állampolgárnak arra, hogy egyáltalában az oktatáshoz hozzá juthasson. Azt hiszem továbbá, t, képviselőház, hogy mindenekelőtt az államnak az a kötelessége, hogy a közművelődés terjedését előmozdítsa. Azt hiszem, hogy az elemi népiskolákban a tanítást mindenekelőtt intenzívvé kell tenni ós csak miután mindazon ismereteket megszerezte a tanuló, a melyek az élet számára megszerzendők, csak azután és abban a terjedelemben, de nem magyarosító czélzattal lehet egy más nyelvet tanítani, a mely nyelv természetesen ebben az országban nem lehet más, a mit mindenki konczedálni fog, mint a magyar. ííem abból a szempontból támadtuk mi és elvtársaim a törvényjavaslatot, hogy a kétnyelvűség egyáltalában pedagógiai abszurdum és hogy az ki van zárva. Igenis, ki van zárva kétnyelvűség abban a terjedelemben, a mint a jelenlegi törvényjavaslat azt kontemplálja, mert ha oly czéllal és azzal az eredménynyel akarja tanitani az illető tanitó a növendékét, a mint a törvényjavaslat kívánja, akkor teljesen ki van zárva, hogy az egész tananyagot előadhassa és hogy a többi tantárgyban kellő eredményt érhessen el. A t. kultuszminiszter ur utalt Svájcz és Belgium példájára. Felhozta, hogy ott is van többnyelvűség, sőt hivatkozott Svédország példájára is, a hol 10.000 finn részére a svéd kormány gondoskodott arról, hogy előkészítő iskolákon át jusson abba a helyzetbe, hogy további tanulmányait a népiskolákban az állam nyelvén tanulhassa. Látjuk tehát, t. képviselőház, hogy a míg Svédország és annak kormánya 10.000 finn gyermek kedvéért gondoskodott arról, hogy saját anyanyelvén való előkészítés után menjen csak olyan iskolákba, a hol kizárólag vagy túlnyomólag a svéd nyelv taníttatik, addig ebben az országban, hol a nem magyar anyanyelvű lakosok oly nagy számban vannak, az állami iskolákban még ilyen előkészítő iskoláról sem gondoskodtak, hanem olyan tanítók tanítják a. gyermeket, a kik a gyermek anyanyelvét nem tudják. Ha ilyen helyzetet találunk, arról mégsem lehet azt mondani, hogy ez a pedagógiai követelményeknek megfelel, s hogy nem szolgál a magyarosító politikának. A kétnyelvűség Belgiumban az iskolába