Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-138

138. országos ülés 1907 április 13-án, szombaton. 197 nem azért hozatott be, t. ház, hogy az egyik faj a másikat magába olvaszsza. Kitűnik ez abból, hogy a miniszter ur által idézett adatok szerint Belgiumban a flamand nyelv be van vezetve a belga iskolákba is, pedig az nem az állam nyelve. Svájczban azért tanitanak két nyelven is, mert ott vegyes lakosság van; német és olasz gyermekek pl. együtt járnak, miért is parallel osztályokat állitanak fel, és mindegyiket a saját anyanyelvén tanítják. Ám egyetlenegy országban sincs olyan törvény, mely az államnyelv tanítását oly mértékben irná elő, mint azt a jelenlegi törvényjavaslat kontemplálja, és melyről a kultuszminiszter ur is elismeri, hogy eredményt csak ott lehet elérni, a hol azt a társadalom és a körülmények is előmozdítják. Ezzel a miniszter ur is megengedi, hogy a jelen törvényjavaslat intencziója legalább az iskolák túlnyomó nagy részében nem vihető keresztül és eredmény nem érhető el vele. Miért tartja fenn ennek daczára a miniszter ur ezen rendelkezést ? Annak szerény nézetem szerint nem lehet más indoka, mint a következő. Miután a magyar nyelv kellő mértékben való nem oktatása a 22. §. szerint fegyelmi vétséget képez, melynek következménye esetleg az is lehet, hogy az illető iskolafentartó abban a községben elveszíti iskolafentartási jogát, a miniszternek legyen törvényes alkalma és módja ott, a hol akarja, az iskolát még államilag nem segélyzett iskolát is beszüntetni. Épen azért, én nem látom be azok érvelését, a kik azt mondják, hogy ez nem erőteljes államosítás; ez a törvényjavaslat igenis alkalmat, módot és jogcziinet nyújt a miniszter urnak, hogy ugy az államilag segélyzett, mint az államilag nem segélyzett iskolát akkor, a mikor akarja, bezárhassa. A 12. §. ugyanis azt mondja, hogy az állam által segélyzett iskolától a segély nem vonható el, csak ott és olyan körülmények közt, mikor az állani oly iskolát állit fel, mely az összes iskolaköteles gyermekek befogadására alkalmas; abban az esetben azonban igenis elvonható, hogy ha fontos állami érdekek ezt kívánják. Ha a törvényjavaslatnak intencziója a magyarosítás, akkor fontos állami czélt és feladatot képez, hogy abban a községben ne létezzék idegen tannyelvű iskola. Hogy a miniszter beszüntethesse, illetőleg bezárathassa az iskolát, nem kellene egyéb eszközhöz folyamodnia, mint állami iskolát felállítani, s azután a felekezeti iskolától elvonni az államsegélyt, mert akkor az iskolafentartó nem lesz abban a helyzetben, hogy a törvény által előirt minimumot kifizethesse a tanítónak, ez esetben pedig a törvény intézkedése szerint az iskolát be kell szüntetni. Az államilag nem segélyezett felekezeti iskolának beszüntetésére alkalmat és módot megkapja a miniszter ur a 22., a fegyelmi jogra vonatkozó szakasznak alkalmazásával, a mennyiben egyszerűen konstatálni fogja arról a tanitóról, hogy nem tanította a magyar nyelvet olyan eredménynyel, a milyent a törvény megkövetel, meg fogja tehát fosztani a tanítót állásától, ennek következménye lehet azután az iskola bezárása. Tehát két módja van a jelenlegi törvényjavaslat alapján a miniszternek arra, hogy bármely nem állami, illetőleg felekezeti iskolát egyszerűen megszüntessen. Én azt hiszem, hogy ha a törvény ilyen szóles hatáskört biztosit a miniszternek és hogy ha tekintetbe veszszük, hogy a miniszteri székben ülhet még sokkal nagyobb sovén, mint a milyennek állítják a mélyen tisztelt kultuszminiszter urat, a ki esetleg annak az elvnek hódol, hogy a magyarosítást még nagyobb mértékben kell keresztülvinni, mondom, ha ilyen fog ülni a miniszteri székben, ez majd fog találni és pedig törvényes alapon, a törvény alkalmazásával, módot arra, hogy az összes olyan felekezeti iskolát bezárathassa, a melyekben nem magyar a tanítási nyelv. A miniszter ur a törvényjavaslatnak védelmére azt hozta fel, hogy ez nem érinti a felekezeti autonómiát, és az autonómiának egy olyan definiczióját állította fel, a mely véleményem szerint nem autonómia. Mert azt mondja, hogy az állami érdekek megóvása végett meg lehet szorítani az önrendelkezési jogot. Hát bocsánatot kérek, én nem állítom, hogy az államnak esetleg nincs joga az önrendelkezési jogot ott, a hol fontos érdekekből szükségesnek látja, korlátozni, de akkor sérti az autonómiát, akkor az autonómiának egy bizonyos részét megszorítja; de akkor tessék nyíltan megmondani, hogy az autonómikus jogok sértik az állami érdeket, s addig a határig, a meddig az állami érdeket sértik, hatályon kivül helyezem, megszorítom az autonómiát; de olyan elvet felállítani, hogy csak autonómia, a mi nekem tetszik, nem lehet. Egy hang (jobbfelöl): Azt nem mondta! Vlád Aurél: Bocsánatot kérek, a miniszter ur tegnapi beszédében az autonómiának olyan meghatározását találtuk, a mely nem talál, a mely az autonómia fogalmát kizárja. Ez hasonlít ahhoz az esethez, a mikor 1848-ban, midőn a forradalmi áramlat vonult végig Európán, egy kis német herczegségben ki akarták kiáltani a köztársaságot, s egy hűséges állampolgár azt mondotta: (Zaj.) »Mit dem Grrossherzog an der Spitze«. Milyen autonómia az, a mely az állam rendelkezési jogát kénytelen tűrni? Vertán Endre előadó : Van más autonómia ? Ma van? Vlád Aurél: Nem mondom, hogy nem helyes az autonómiát részben megszorítani, de akkor nem lehet azt mondani, hogy az autonómia sértetlen, hanem nyíltan megmondom, hogy meg kellett azt sérteni, mert az állami érdek ezt megkövetelte. T. ház! A törvényjavaslatnak gr. Apponyi