Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-131

131. országos ülés 1907 és nem kellene miattuk az összes hitvallásoknak iskoláikra vonatkozó autonómiáját érinteni, sérteni, mert egy más, a hitvallásos iskolák iránt intenzív lelkületű kultuszminiszter ezen törvénynyel kezében, bármely kitűnően hazafias, de nem tisztán magyar ajkú, vagy akár tisztán magyar ajkú iskolába is bármikor beleköthet és vérig zaklathatja annak az iskolának tanitóit és fenhatóságát, mert azon fegyelmi vétségek között, a melyeknek révén a fegyelmi jog egy részét magának kívánja tulajdonítani az állam, nem egy olyan vagyon, a mely nagyon is tág értelmű, és igy könnyen félremagyarázható. »Nincs továbbá^ — szerintem — az államnak kivált a paritásos államnak, a milyen a mienk, joga az állami iskoláknak adott anyagi és erkölcsi kedvezményekkel a hitvallásos iskolák állitását vagy fentartását megnehezíteni, mert az államnak, politikai hatalom lévén, hivatása, kötelessége és joga iskolákat állítani csak a társadalom ebbeli jogának rá való ruházása folytán vagyon, mely átruházás csak bizonyos körülmények felmerülése esetén történhetik meg és a társadalom érdekei szerint korlátolt. A társadalomról pedig nem lehet észszerűen feltételezni azt, hogy azért adja át iskolaállitási jogát és a pénzét is az államnak, hogy mindebből önmagának kára legyen.« Mit tesz e tekintetben, t. képviselőház, a törvényjavaslat? Különbséget tesz az állami és a hitvaüásos iskolák tanítói között, s a mérleget az előbbieknek javára billenti le. Vájjon van-e rá alapja? íme, a hitvallásos tanítóknak, a t. miniszter ur állítása szerint is, ugyanaz a kvalifikáczióia, ugyanaz a képzettsége, ugyanaz a műveltsége kell hogy legyen és van is, mint az állami tanítóknak. A hitvallásos iskolai tanítónak a kötelessége is ugyanaz, a mi az állami tanítónak. Az óraszáma is egyetlenegygyel sem kevesebb a hitvallásos iskola tanítójának, mint az állami tanítónak és a tananyaga sem kisebb egy szemerrel sem. Annak a hitvallásos iskola tanítójának két ellenőrzője van, vallási t. i. és világi. Sőt nemcsak egyforma az óraszáma és a tananyaga, hanem határozottan merem állítani, hogy a hitvallásos iskola tanítója többet dolgozik, mint az államié. Miért ? Azért, mert mig az állami tanító rendesen csak 40—50 gyermekkel vesződik, hozzá még rendszerint külön osztályban és palotaszerű épületekben, addig a szegény hitvallásos tanitó 80, 100, sőt 120 gyermeket is oktat, számos helyütt osztatlan iskolában és hozzá meg épen nem palotaszerű épületekben, hanem sokszor szalma- vagy nádfödeles hajlékban. Ezenfelül, e nehézségek daczára, ugyanazon eredményt kell elérnie, mint az állami tanítónak, mert különben jaj volna neki a kir. tanfelügyelő részéről. Ehhez járul még, t. képviselőház, az, hogy a hitvallásos tanítóknak messze visszanyúló és évszázadokban gyökerező érdemeik vannak. Réges-régen ott állottak már ők a nevelés és a tanítás csarnokaiban, a midőn az állami tanítóknak még hírük-hamvuk sem volt. (Elénk helyeslései.) Hiszen ők oktatták legelőször április í-én, csütörtökön. 13 a nemzet gyermekeit, ők voltak a magyar kultúrának a legelső munkásai. (Helyeslések.) Nélkülözések között és panasz nélkül, századokon keresztül, ők folytak be a magyar nemzeti kultúrára. Hát, t. képviselőház, ezért, mert azok a hitvallásos iskolai tanítók előbb mertek létezni; azért, mert évszázadokon keresztül munkálták a haza javát és üdvét ; azért érdemlik meg azt, hogy most inferioritásba kerüljenek anyagi téren az állami tanítókkal szemben ? (Helyeslések.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Most ? Molnár János: Ha már különbséget kell közöttük temii, akkor ugy vélem, hogy inkább a századok elismerésével koszorúzott hitvallásos tanítók előnyére kellene különbséget tenni, annyival is inkább, mert a legelső magyar hitvallásos iskolának felállításától, illetve a legelső magyar iskolának felállításától, mert hiszen akkor még nem is volt másról szó, vagyis a legkésőbb századoktól kezdve a mai napig, nincs egyetlen egy nagy embere sem ennek a hazának, a ki tudományának kincseit, illetve annak alapjait ne a hitvallásos tanítóknak köszönhetné. Erre, t. képviselőház, azt felelik, hogy a hitvallásos tanítóknak az állami tanítókkal az anyagiak terén való ekviparácziója meg is történnék, de hát nincs rá jiénz. Hát ha nincs rá pénz, t. képviselőház, akkor azt kérdezem: miért emelte az állam 705.879 koronával az állami tanítóknak a fizetését, a midőn az államnak, mint előbb emiitettem, nincsen joga az állami iskoláknak nyújtott anyagi kedvezményekkel a hitvallásos iskolák felállítását vagy fentartását megnehezíteni ? Hogy ha nem volna pénze az államnak, hogy a hitvallásos iskolák tanítóinak javadalmazását egyenlővé tegye az állami tanítók összes jövedelmével, akkor hagyták volna inkább várni az állami tanítókat, a kik már eddig is jobb anyagi viszonyok között voltak, és ne nehezítette volna meg az állam a hitvallásos iskolák fennállását e jövedelmi különbözettel. Mert, t. képviselőház, mi volt mindeddig is és mi lesz a jövőben is ezen javadalmazási különbségnek a következménye ? Eltekintve attól, hogy a hitvallásos tanítók folyton tövist fognak a szivükben hordani, mert folyton bántani fogja őket az a tudat, hogy ugyanazon munkáért kisebb javadalmazást húznak az államtól, a melynek pedig ép ugy, sőt, mint kifejtettem, még nagyobb szellemi fáradozással szolgálnak, mint az állami tanítók ; eltekintve, mondom, ettől, t. képviselőház, a hitvallásos tanítók, hacsak heroikus hitbeli lelkület nem lelkesíti őket, folyton arra fognak vadászni, hogy minél előbb állami iskolához jussanak, s igy az állam a hitvallásos iskolák legkiválóbb tanerőit halászsza el magának. Sőt az is megtörténhetik, hogy olyanok is fognak találkozni a hitvallásos iskolák tanítói között, — mert melyik testületnek ne volna salakja — a kik arra fogják bizgatni a hitvallásos iskolát fentartó polgári községet, hogy változtassa az községivé a hitvallásos iskolát, mert ahhoz már