Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-131

12 Í3Í. országos ülés Í9ü7 április 4-én, csütörtökön. törekszik. A t. miniszter ur ugyanis csak azt kivánja, azt sürgeti és azt követeli, hogy a haza minden államilag segélyezett hitvallásos iskolájában tanítsák, s meg is tanulják az államnak föltétlenül uralkodásra hivatott nyelvét, a magyart, legalább annyira, hogy a nem magyar ajkú gyermekekgondolataikatmagyarul értelmesen kifejezni tudják. Megtartja tehát a t. kultuszminiszter ur a kellő egyensúlyt a modern naczionálizmus és az intemaczionálizmus között, a melyek közül az első, minden más nyelvű polgárt asszimilálni, ugy mondjam, felfalni iparkodik; mig a másik, az intemaczionálizmus, sem külön hazát, sem nemzeti különbséget nem ismer; mindkettő pedig csak féltékenységet, egyenetlenkedést. felfordulást eredményez. Másik czélja a törvényjavaslatnak szintén valóban nemes és benyújtójának altruizmusára, keresztény emberszeretetére mutat, mert azt óhajtja, hogy a hitvallásos iskolák tanítóinak anyagi sorsa fellendüljön. A czélok tekintetében tehát nemcsak nincs semmi kifogásom a törvényjavaslat ellen, hanem inkább csak elismerésem, magasztalásom. A mi azonban a czélok megvalósításának eszközeit illeti, itt már nem vagyok egy nézetben a t. kultuszminiszter úrral, mert erősen meg vagyok győződve arról, hogy ezen javaslat, eredeti szövegében különösen, de a tanügyi bizottság szövegezésében is, megnyirbálja, megszorítja, majdnem semmivé teszi a hitvallásoknak az iskolák felett való autonómiáját, rendelkezését és ekként, valamint egyéb módon is csak egy ujabb lépés az iskolák államosításához, a melynek, tudom, ezen házban sok barátja van, pl. a t. előadó ur is, melyet azonban én perhorreszkálok, nemcsak azért, mert azt jogtalanságnak, sőt jogfosztásnak tartom, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) — a mit az is mutat, hogy rendesen csak forradalmi áramlatok szokták a hitvallásos iskolákat elsöpörni — hanem azért is, mert ugy tanulmányaim, mint az élet azon tapasztalatra juttatnak, hogy, nemzeti szempontból is, egész embert, egész hazafit csak hitvallásos iskolák nevelhetnek, nem azért, mintha az állami iskolákból kiküszöbölnék a vallásoktatást, — a mint például ez nálunk sem történik — de azért, mert — mint a külföldi példák mutatják — nagyon hamar ez is bekövetkezhetik és mert nevelni, már pedig az iskolának nemcsak a tanítás, de főleg és elsősorban a nevelés a hivatása, nevelni mondom, csak egy és ugyanazon elvek, egy és ugyanazon irányzatok szerint lehet, már jDedig ez az állami iskolákban, hol a tanítók különféle elvűek és vallásúak, meg nem történhetik. De a mit a törvényjavaslatról mondottam, be is kell bizonyítanom. Tudom, hogy azok, kik a jogállamnak a modern katedrákról elhangzó elméletét vallják, nem lesznek velem egy nézetben, mert hiszen azok szerint csak egy suprema lex, egy suprema auctoritas létezik, és ez az állam ; az állam felett semmi sincs, hanem minden : egyén, család, társadalom ... Buza Barna : A nemzet suprema lex ! Molnár János: . . . a jogállam tana szerint a nemzet is, azután az az egyház, az iskola, szóval minden, de minden alatta áll. Én ezen elméletnek nem vagyok híve, noha én is foglalkoztam államjoggal és jogbölcselettel, hanem megvannak az államról a saját elveim, a melyeket azonban nemcsak én, de milliók és száz milliók vallanak. Ezen általam vallott államjogi axiómák, elvek szerint elsősorban »az állam kötelessége és joga a család jogait a tanítás és nevelés terén megvédeni és előmozditani«. Ugyanezen jogok és kötelességek illetik az államot »az egyházzal és a családokból álló hitközségekkel szemben is«. Az államnak továbbá kötelessége és joga »az egyeseknek, a családoknak, a hitközségeknek és az egyháznak az iskolák állítására, megnyitására, tulajdonjogára és benső vezetésére vonatkozó mindennemű jogát megvédeni és biztositani«. Az államnak tehát nincs joga »meggátolni azt, hogy az imént emiitett faktorok a saját költségükön bármily fokú iskolát állítsanak, nyissanak és fentartsanak«. És e tekintetben nem is állit gátat a jelen törvényjavaslat, hanem »a benső vezetésre* nézve már igen, mert az eredeti szöveg 20. és 24. §-ában megfosztja a hit vallásos iskolák fenhatóságait azon eddig élvezett, sőt tételes törvény által is biztosított joguktól, a mely szerint maguk adhassanak iskoláiknak tankönyveket és tantervet. Ugyancsak a 24. §. megszorítja a hitvallásos iskolák fenhatóságait a fegyelmi eljárásban is, a mennyiben bizonyos esetekben, a hitvallásos iskolák fenhatóságának tudta nélkül és akarata ellenére, mint a törvényjavaslat mondja, fegyelmi eljárást indíttathat a miniszter a hitvallásos iskolák tanítói ellen, és ha a hitvallásos iskolai fenhatóság maga járt volna el azon esetekben, annak fegyelmi ítéletét felülbírálhatja, felfüggesztheti, uj fegyelmi eljárásra is utalhatja őt, sőt ezen fegyelmi eljárást bármikor meg is szüntetheti, az ügyet a közigazgatási bizottsághoz utalván. Tudom nagyon jól. hogy ezen utóbbi rendelkezés, bár nem így megszigorítva, benne van már az 1893 : XXVI. t.-czikkben is ; és azt is tudom, hogy mire czéloz ez az uj rendelkezés. De most nem arról van szó, hogy tűrjem-e azt az 1893. évi XXVI. t.-czikket, a melyet megváltoztatnom nincs hatalmamban, hanem arról van szó, hogy egy régi törvényt, t. i. az 1893-ikit hatályon kivül helyező, de még sokkal rigorózusabb uj törvényjavaslatot fogadjak-e el vagy sem 1 A mi pedig azt illeti, hogy hova czéloz ez a törvényjavaslat, tudom, hogy az a nemzetiségi izgatók megfékezésére van irányítva . . . Rakovszky István : Erre szükség van ! Rakovszky Béla : De nagyon is ! Vlád Aurél: így még sem fogják megfékezni! (Zaj.) I- Molnár János : De azt is tudom, hogy ezeknek más nton-módon is le lehetne törni a szarvukat,