Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-137

178 137. országos ülés 1907 április 12-én, pénteken. hittak a törököt, németet, holott a románság ezt sohasem tette. Egy hang : Teszik most! Novacu Aurél: Tehát midőn semminemű adat, bizonyíték arra nézve nincs, nem áll, nem állhat a t. előadó urnak az a fejtegetése sem, hogy ilyen nagy hitfelekezet, mint a görög-keleti és görögkatholikus román hitfelekezet, a melynek tagjai 3 milliót számlálnak, mint iskolafentartó, annak egyházfejedelmei, hatóságai, idegenkednek attól, hogy hazafias szellemben neveljék a tanulókat és hogy ellenkezőleg szándékosan ellenségeket nevelnek az államnak. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Novacu Aurél: Hát ez a valóságnak és az igazságnak meg nem felel. A törvényjavaslatnak az előadó ur részéről történt ilyen méltatása és kisérése talán bántóbb és sértőbb ránk nézve, mint maga a törvényjavaslat. Miért ? Mert ez minket, népünket, egyházi hatóságainkat olyan világításba helyezi a magyarajkú lakosság előtt, mintha mi ellenségei volnánk e hazának és ellenséges érzületet, gyűlöletet támaszt és gerjeszt bennük ellenünk e haza lakosságának nagy részénél, mert nem lehet azt várni, mélyen t. képviselőház, hogy minden ember — legyen az román vagy magyar ember — tudja, hogy ez a valóságnak és az igazságnak meg nem felel, és mindenesetre bennem botrányt és megütközést keltene, ha akármely hitfelekezethez tartozó, bármely nyelvet beszélő tagja és lakosa a hazának hazafíatlan volna és a haza iránt gyűlölettel viseltetnék. így tehát természetesnek találom azt, hogy ha e hazának 3 milliót számláló lakosságát ellenségnek nevezik, ez a magyar nyelvű lakosság körében ellenséges indulatot és gyűlöletet gerjeszt velük szemben. Bennem is ellenséges indulatot és gyűlöletet gerjesztene mindenki, a kiről alaposan feltételezhetném, hogy hazánknak ellensége. Nekünk románoknak különösen nem áll érdekünkben, hogy e hazának ellenségei legyünk. Mert hiszen a mi exisztencziánk, a mi létérdekünk e hazához köt bennünket. Barta Ferencz: E magyar hazához! Elnök : Csendet kérek ! Novacu Aurél: Azt hiszem, hogy elég korrektül fejezem ki magamat és hogy soha a ház elnökének nem nyújtottam alkalmat arra, hogy csak egy figyelmeztetést is intézzen hozzám. Soha senkit nem bántok és igyekszem, hogy félreértésekre ne szolgáltassak alkalmat. B tekintetben is — mert hallottam zugolódást és észrevételt — én kétségtelennek tartom, hogy a román elem és a magyar elem, és viszont, egymásra vannak utalva ; ezeknek exisztencziája, fenmaradása egymáshoz van kötve. Én nem tudom elképzelni azt, hogy ha bármely hatalom, bármely ellenség a magyar fajt elpusztítaná a föld színéről, a román fajt, ezt a gyenge népet, megkímélné és így ez a rész tovább virágoznék és fejlődnék. Annyi belátásom és felfogásom van, hogy azt sem tudom elképzelni, azt sem tudom elhinni, hogy a velünk rokon faj és nemzet által lakott ország, Románia, képes volna itt, Európa kellő közepén, a többi nagy, hatalmas államokkal szemben egymagában exisztencziáját, létét biztosítani, még akkor is. ha lehetne — nem tudom mi útonmódon — a Magyarországon élő 3 millió románt odaröpiteni. Ez teljes lehetetlenség. Nemcsak Románia,, de a Balkán-államok egyáltalában szintén Ausztria-Magyarországra vannak utalva, valamint viszont Ausztria-Magyarország ezen államoknak, bár gyenge segítségére és támogatására van. Ilyen körülmények között semmi ok, semmi indok nincs arra, hogy minket, a mi népünket azzal gyanúsítsák, hogy mi a hazának ellenségei volnánk, vagy pedig hogy czentrifugális, kifelé irányuló törekvéseink volnának. Ezt senki sem tudja bebizonyítani és nem is felel meg a valóságnak, mert ez öngyilkosság volna saját népünk, saját nemzetünk ellen. Csodálkozunk, hogy még mindig vannak képviselők, a kik akadékoskodnak e tekintetben és aggályokat támasztanak, sőt gyanúsítanak. Én Magyarországot, édes hazánkat egymagában nem tartom elég erősnek arra nézve, hogy e két fajt, e két nemzetiséget együttesen megvédje. Ehhez szükséges, hogy Ausztria-Magyarország továbbra is hatalmas birodalom legyen, fejlődjék, erősbödjék, mert minél nagyobb lesz az a gyűrű, a melyben vagyunk, annál szabadabban fogunk lélekzeni, és minél inkább szétmállanak azok a nemzetiségek, a melyek ezen államokat lakják, annál kisebb lesz az a kör, annál inkább fogunk a velünk szemben álló hatalmak nyomása alatt elpusztulni. Én sokkal szabadabban és biztosabban érzem magamat — már mint román, vagy mint magyar ember, mert orosz lehetek én Oroszországban is — Ausztria - Magyarországon, mintha Romániában volnék Ausztria-Magyarország nélkül. (Elénk felkiáltások : Magyarországon van! Nem AusztriaMagyarországon ! Zaj.) Azért hozom ezt fel, hogy kimutassam szükségét annak, hogy nekünk igenis minden tőlünk telhető erővel és módon igyekeznünk kell e hazának megerősítésére és gyarapítására. (Zaj.) Mindazok a vádak tehát, a melyek hazafiság tekintetében ellenünk emeltetnek, teljesen alaptalanok, indokolatlanok és rosszhiszeműek is, mert ezek felőlünk nem tételezhetek fel, sőt ki vannak zárva a román nemzetiség részéről. Gr. Batthyány Tivadar: Nem voltak azok a vádak rosszhiszeműek ! Vertán Endre előadó : Nem ülünk mi azokon a padokon, hogy rosszhiszeműen vádoljunk ! Novacu Aurél: A közoktatásügyi miniszter ezen. javaslat indokolásánál azt mondja, hogy a magyar nyelvnek nagymérvű tanítására azért van szükség, hogy a nép minden fiának mód és alkalom adassék arra, hogy magasabb társadalmi osztályba jöjjön azáltal, hogy a nyelvet elsajátítja. Népünk, fájdalom, olyan szegény, hogy nagyon kevesen vannak, a kik magasabb iskolákban tanit-