Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-137

137. országos ülés 1907 április 12-én, pénteken. 177 az egyházi iskolák segélyezésére. így aztán az egyház kénytelen lesz iskoláit átengedni az államnak. Ez azonban még semmi baj nem volna, ha gondoskodás történt volna az állami elemi népiskolai törvényjavaslatban arra nézve, hogy a tanulók anyanyelvükön sajátíthassák el az elemi ismereteket, mert hisz még eddig senki által meg nem czáfolt tény az, hogy az elemi iskolákban legeredményesebben a tanuló anyanyelvén történhetik a tanítás. A közoktatásügyi miniszter ur a mai nap hivatkozott ugyan más államokra, a hol több nyelven is tanitanak az elemi népiskolában. Valószinüleg mások lesznek ott a viszonyok, de különben is : omnis similitudo claudicat, azt hiszem, hogy ezek az összehasonlitások nem fognak a mi viszonyainknak teljesen megfelelni. (Zaj.) Nálunk, Magyarországon nagy területeken lesznek nemzetiségek a nélkül, hogy magyarnyelvű lakosokkal vegyülnének, hogy velük közvetlen érintkeznének és igy fogalmuk sincs a magyar nyelvről, tehát nekik nincs meg az alkalmuk arra, hogy a magyar nyelvhez hozzá szokjanak s igy mindenesetre, ha nem lehetetlen, de nagyon nehéz lesz a magyar nyelven való tanulás abban a községben. T. ház ! En ezt egy gyakorlati példával fogom illusztrálni. En kénytelen voltam azért, hogy gyermekem a magyar nyelvet az állami iskolában megtanulhassa, hogy abban kellő eredményt érhessen el — mert különben folyton kinlódnia kellett volna — magyar leányt venni gyermekem mellé, a kivel való társalgással a magyar nyelvet elsajátítsa s megtiltottam neki, hogy leczkéjét megtanulja, mig a nyelvet legalább részben el nem sajátítja, mert különben lehetetlenség volt neki az anyagot elvégeznie, megemésztenie, mert annyi volt, hogy naponként már reggel i órakor gyertyát gyújtott és tanult. Mondom, gyermekem mellé egy magyar leányt kellett vennem, hogy magyarul megtanuljon s 8 év alatt igy a magyar nyelvet el is sajátította. Csakhogy nem minden embernek áll módjában anyagilag ezt megtenni és különösen nem áll módjában a falu népének, .. . Markos Gyula : Azért kell iskola ! Novacu Aurél :.. . hogy gyermeke mellé magyar leányt vegyen segítségül, mert ez pénzbe kerül, drága dolog s a parasztságnak, különösen faluhelyen, teljesen lehetetlenség ez. Az óvodában, a hol 80—100 gyermek van, a magyar nyelvet elsajátítani szintén teljes lehetetlenség. De nem kell elfelejteni azt sem, hogy a gyermek faluhelyen még a saját anyanyelvű iskolájába sem igen szívesen megy. Különösen eleinte vonakodik az iskolába való járástól. A gyermeket oda eleinte édesgetni kell. Ha már most ilyen nagy követelményekkel áll elő a népoktatás, hogy a magyar nyelvet az a gyermek ily nagy mértékben tanulja meg, kétségtelen, hogy az a gyermek ezen nehéz és nagyon fárasztó munka következtében elkedvetlenedik az iskolába való járástól. Ezenkívül, mert a törvényjavaslatban nem az foglaltatik, hogy a tanító milyen óraszámban köteles tanítani a magyar KIÍP VII. NAPLÓ 1906 1911. VIII. KÖTET. nyelvet, vagy hogy milyen tananyagot köteles előadni, hanem az van előírva abban, hogy milyen sikert vár attól a tanítótól s ha ez be nem következik, akkor az állami közegeknek módjukban áll mindenkor azt a tanítót állásától felfüggeszteni, elmozdítani, ez majdnem lehetetlenné, vagy legalább is nem tanácsossá teszi azt, hogy valaki a felekezeti iskolai tanítói állásra szánja el magát, mert neki tartania kell attól . . . Sümegi Vilmos: Találkozik elég magyar ember! NovaCU Aurél : . . . hogy bármely pillanatban elmozdíthatják állásától. Ha ezt a törvényjavaslatot mindig a jelenlegi közoktatásügyi miniszter alkalmazná s bírálná meg, vájjon mulasztást követett-e el a tanító, vájjon kellő szorgalmat fordított-e arra, hogy a gyermekek a magyar nyelvet elsajátítsák, akkor talán ennek a törvén}

1

] avaslatnak gondolatával, intencziój ával meg lehetne békülni; így azonban határozottan állithatom és mondhatom, hogy sokkal jobb, megnyugtatóbb volna ránk nézve, hogy ha egyszerűen államosittatnának a felekezeti iskolák, de megadatnék a lehetőség és a mód arra, hogy ezen állami elemi népiskolákban a gyermekek kellő oktatásban részesüljenek, hogy igy kellő műveltségre tevén szert, ugy kulturális, mint gazdasági tekintetben is előre haladhassanak. Igy nem fogja őket kisérni az állami iskolában az a gyanú, az a bizalmatlanság, az a bántó akadékoskodás, hogy ők nem igyekeznek feladatuknak megfelelni, nem akarnak hazájuknak hasznos honpolgárokat nevelni. Hogy pedig a felekezeti iskolákkal szemben ez a gyanakvás, ez a bizalmatlanság fennáll, az már részben a közoktatásügyi miniszter ur beszédéből, részben a közoktatásügyi bizottság jelentéséből és az előadó urnak ezen törvényjavaslatra vonatkozó méltatásából kiderül, mert ott egyenesen hangsulyoztatik az, hogy a tanítás terén nemcsak hogy nem felelnek meg hivatásuknak és czéljuknak, mert talán erre nem lettek volna képesek, hanem nem is akarnak, különösen a román. E hitfelekezettel szemben a t. előadó ur bátran kiemelhette volna, hogy szegénységénél fogva —• mert nincsenek nagy alapjai — teljesen képtelen volt a legnagyobb igyekezete mellett is arra, hogy az iskolákat olyan helyzetben tartsa, olyan tanerői legyenek, a kik képesek lettek volna a közoktatás terén várt eredményeket elérni. Hanem ezt tulajdonítja a hitfelekezetek és itt a románság rosszakaratának, hazafiatlanságának, mert azt mondja, hogy idegen eszmék hatása alatt állott és hogy a hazának nemcsak hogy hasznos polgárokat nem nevelt, de ellenségeket. Hát Magyarországon még eddig egyetlen egy embernek sem sikerült kimutatnia, hogy valaha a román nemzetiséghez tartozó valaki e hazának ellensége lett volna. (Elénk ellenmondás.) Ezt senki sem tudja bebizonyítani. Talán másokra nézve tudnák bizonyítani azt, hogy igenis mindenféle idegen államoktól segélyt vettek igénybe és 23