Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-131

131. országos ülés 1907 április k-én, csütörtökön. 11 az a valóságban is testet öltsön : ezt a törvényjavaslatot nemcsak örömmel fogadom el, hanem a t. háznak is elfogadásra ajánlom. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps. Mozgás a középen.) Darányi Ferencz jegyző: Molnár János! Molnár János: T- képviselőház! (Halljuk/ Halljuk!) Mindenekelőtt ki kell jelentenem azt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem fogadom el, (Mozgás a baloldalon.) elsősorban is politikai okokkal kivánom megindokolni, a mihez, ugy vélem, jogom és szabadságom is van. (Halljuk ! Halljuk I) Midőn alig egy évvel ezelőtt a darabontkormány alatt a vezérlő-bizottságban, a melynek egyik szerény tagja voltam, egy koalieziós kormány eszméje felmerült, a magam részéről is a legmelegebben üdvözöltem ezt az eszmét, s a mi csekély tehetségemtől kitellett, megtettem, hogy az meg is valósuljon. Ezen koalieziós kormánynak feladata lett volna először az, hogy a parlamenti rendet helyreállítsa, s a dolgok menetét a rendes mederbe terelje ; másodszor, hogy az u. n. alkotmánybiztositékokat megszigorítsa, megerősítse és megszaporítsa; harmadszor, hogy az uj választási reformot megalkossa. B czélok elérése volt általában a koaliczió létrejöttének is indoka és czélja, hiszen ezen feladatok megvalósítására vállalkoztunk akkor, midőn a koaliczióba bementünk. Midőn azonban, t. képviselőház, a tervezett koalieziós kormány megalakult és itt a házban bemutatkozott, az emiitettem hármas koalieziós programmponton felül oly pontokat, oly teendőket is belefoglalt programmjába, a melyekkel én nem egészen rokonszenveztem, mert más volt a nézetem, más a meggyőződésem, ugy hogy midőn a programm elhangzása után a koaleált pártok vezérszónokai egyenként felállottak és hűséget, ragaszkodást Ígértek a kormánynak akkor elhangzott programmjához, én azonnal fel akartam szólalni és kijelenteni, hogy én csak a koaliczió eredeti programmjához Ígértem tántoríthatatlan hűséget és azt meg is tartom, de mindazokkal a pontokkal szemben, a melyek a t. kormány programmjában a koalicziónak eredeti programmján felül vannak, teljesen fentartom magamnak az akczió szabadságát. De akkor még sem szólaltam fel, mert nem akartam félreértésekre, esetleg rosszakaratú félremagyarázásokra okot vagy legalább ürügyet adni a koaliczió ellenségeinek, és mert azt tartottam szem előtt, hogy qui tacet, consentire csak videtur. Azok ellen a javaslatok ellen tehát, a melyeket a kormány programmjában nem helyeseltem, passzive, negatíve viselkedtem, vagyis meg nem szavaztam azokat, a mint a jövőben sem fogom megszavazni. Ezek közé tartozik a jelen törvényjavaslat is. De ennél már pozitive is ki kell lépnem a porondra, mert el nem hallgathatom azokat a veszélyeket, a melyeket ez a törvényjavaslat egyházamra és egyáltalán minden hitvallásos iskolára nézve magában foglal. (Mozgás balról.) Annál inkább kell pedig felszólalnom, mert ezt törvényjavaslatot gróf Apponyi Albert ur nyújtotta be a háznak, az a gróf Apponyi Albert ur, a ki — bocsássa meg, hogy szemébe mondom — oly fényes tulajdonságokkal, oly varázserővel rendelkezik, hogy képes elkápráztatni, elbűvölni, hipnotizálni még azokat is, a kik egyébként éles kritikai szemmel nézni szokták a dolgok folyását. Mikor a t. kultuszminiszter ur szives volt programmbeszédében a hitvallásos iskola tanítóiról, illetve azok fizetésemeléséről megemlékezni, valóban engem is örömmel töltött el az a tudat, hogy az a nemes, önfeláldozó, oly régen kálváriát járó, hazafias hitvaUásos tanítóság végre-valahára jobb sorsban fog részesülni, s hogy a csendőrökéhez és a falusi birákéhoz hasonló ezüst érdemkeresztecskeféle kitüntetéseken felül, tisztességes anyagi ellátásban fog részesülni ifjú és öreg korában egyaránt. De már akkor timui Danaos et dona ferentes, vagyis már akkor aggodalom szállta meg lelkemet, hogy nem fogja-e a miniszter ur is oly feltételekhez kötni a segélyeket, a melyek vagy oly sérelmesek, mint a minők az 1983 : XXVI. t.-cz. szakaszai, vagy a mily sérelmesek lettek volna a Berzeviczyféle törvényjavaslat vagy memorandum intézkedései, ha törvényerőre emelkedtek volna. Meg is kérdeztem abban a konyhában, a melyben a törvényjavaslatokat készíteni szokták, hogy mily borsokkal és savakkal lesz Apponyi-féle törvényjavaslat elkészítve. De azt mondták nekem, ott, hogy sem bors, sem semmiféle csipős szer nem lesz benne, hanem csak egy éltető só, hogy t. i. a kultuszminiszter ur az ő segélyének feltételéül egyedül csak a magyar nyelv intenzív tanítását fogja kikötni. Megnyugodtam tehát és újra örülni kezdtem, mert melyik magyar ember ne örülne annak, ha hallja, hogy a magyar nyelv ismerete terjedni, a magyar nemzeti eszme erősbödni, a magyar nemzeti jelleg mindinkább kidomborodni és a magyar nemzeti kultúra fejlődni fog és hozzá még a hitvallásos tanítók anyagi jóléte is fellendül. De örömöm nem tartott sokáig, mert midőn a t. kultuszminiszter ur törvényjavaslata nyilvánosságra jutott, azt láttam, hogy az én aggodalmam nem volt alaptalan. Lássuk csak a törvényjavaslatot. Czélja valóban nemes és benyújtójának fenkölt szelleméhez egészen méltó, vagyis az, — és itt a t. miniszter ur szavaival élek — hogy minden iskola kifogástalanul hazafias állampolgári nevelést adjon és pedig ugy, hogy ne csak az államellenes irányzatokat kerülje, hanem a hazafias szellem pozitív ápolásának is tért nyisson. És ezt a czélt annyi bölcseséggel, annyi körültekintéssel és kímélettel állította bele az ő javaslatába, hogy valóban nem sérti a nemzetiségieknek az ő nyelvükre vonatkozó féltékenykedését, mert teljesen távol áll a túlhajtott sovinizmustól, mely, mint a régi rómaiaknál volt, minden más ajkú, nem az ő nyelvét beszélő honpolgárban barbárt, idegent lát, s annak nyelvét minden áron, kiden módon, erőszakkal is elnyomni és kiirtani 2*