Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-137

168 137. országos ülés 1907 április 12-én, pénteken. egyszerű, de sokszor igen hatásos módszert követnek. Ez a hatásos módszer abban áll, hogy ha egymásután többen, értelmes és a dologhoztudás egész látszatával felfegyverzett férfiak mint axiómát állítanak valamit, akkor az ötödik-hatodik állitásnál már olyan érzés lepi meg a hallgatóságot, hogy ennek bizony igaznak kell lennie vagy legalább kell hogy legyen benne valami, mert különben ennyi apodikticzitással, ennyi bátorsággal hogy állítanák ?! így szerepelt nemzetiségi t. képviselőtársaim ajakán az az axióma, hogy a többnyelvű tanítás az elemi iskolában pedagógiai nonsens, merénylet a növendékek ellen. Ezt annyiszor ismételték, (Zaj. Halljuk!- Halljuk!) hogy a végén magam is kételkedni kezdtem, nem vagyok-e merénylő pár százezer nem magyarajku gyermekkel szemben, a kiket én ezen torturának kiteszek? (Derültség.) De egy kis körültekintés a művelt Európában, sőt a magunk hazájában, megnyugtatott engem és nem állottam aztán többé olyan fekete színben önmagam előtt, mint a hogy eleintén gondoltam. (Derültség.) Itt, régi képviselőtársamnak, Polit Mihálynak akarok egy kis örömet szerezni, (Halljuk! Halljuk!) a ki már régóta odautasit minket, hogy legyen Magyarország egy keleti Svájcz. E tekintetben konczessziókat vagyok hajlandó neki tenni, (Halljuk! Halljuk!) és emlékezetébe idézem, hogy majdnem minden svájczi kantonnak iskolájában a többnyelvűség divik az oktatásban. (Igaz! TJgy van!) Egy adatot akarok különösen kiemelni, (Halljuk! Halljuk!) mert ennek, bár kis területre vonatkozik, nagy az analógiája a mi helyzetünkkel. Divik ugyanis a többnyelvűség az oktatásban nemcsak azon három nyelv között, a melyek Svájczban hivatalos nyelvekül vannak elismerve, a német, íranczia és olasz nyelvek között, de ott van Graubündten kanton, a hol él egy kis faj, a mely nyelvre rokon a mi románainkkal, a ladin faj, annak vannak iskolái, saját nyelvükön fentartott iskolák, de azokban az iskolákban a német nyelvnek, mint a kanton többsége nyelvének oktatása kötelezővé tétetett kantonális törvénynyel. (Igaz! TJgy van!) íme a merénylőknek már egyik csojtortja áll mellém. (Éljenzés és taps. Mozgás a középen. Halljuk! Halljuk!) Svédországban és Norvégiában a svédeken és norvégeken kivül vannak még lappok és finnek. Nem beszélek a lappokról, miután tudva lévő, hogy a kultúrának meglehetősen alacsony fokán álló nép torz', de beszélek a finnekről, akik igen magas nemzeti kultúrával birnak. (Igaz! Ügy van!) Vagy tízezer finn él Svédországban ós ezek külön előkészitő tanfolyamon mennek át, hogy azután a tisztán svéd nyelvű iskolákba bejuthassanak és a svéd állami nyelven nyerhessenek oktatást. íme megint, még pedig egy a kultúra magas fokán álló ország, mely a merénylők sorába^ lépett és mellettem ül a vádlottak padján. (Élénk helyeslés.) Belgiumban 6751 népiskola van. Ezek közül franczia nyelvű 3895, flamand 2783. A franczia tannyelvű 3895 iskola közül 2306 iskolában még a flamand nyelv is taníttatik, pedig ez nem államnyelv Belgiumban. Tehát ime, 2306 iskolával mint merénylő Belgium is odakerült a vádlottak padjára. (Éljenzés és taps.) Ha már most a külföldet elhagyjuk és hazai viszonyainkat nézzük, akkor azt fogjak találni, hogy Magyarországnak 14.000 iskolája közt van tisztán magyar nyelvű 7285, tisztán más, t. i. nem magyar, de egy-tannyelvű iskola van 3234. (Felkiáltások: tíok!) 3542 olyan iskola van ezen kivül, a mely a gyermekekkel szemben elköveti azt a butító merényletet, hogy állami kényszer nélkül, tisztán pedagógiai indokokból vagy — nem tudom — talán öngyilkossági hajlamokból, (Derültség) vagy merénylési perverzitásból több tannyelvet tanit. (Éljenzés és taps.) T. képviselőház! így nézünk ki ezzel az axiómával, a mely szerint az anyanyelv mellett még egy más nyelvnek a tanitása az iskolában merényletet képez a gyermek értelmisége ellen. Én tökéletesen megengedem, a mit Melzer Vilmos t. képviselőtársam mondott, hogy az anyanyelv mellett másik nyelv tanításának sikere — legyen az az államnyelv vagy más — nagyobb lesz olyan helyeken, a hol az iskolán kivül előmozdítják azt a társadalmi jelenségek is, a társadalmi találkozás azt a nyelvet beszélő egyénekkel, a mely nyelv taníttatik; ezt megengedem, és mindenesetre nem képzelhető, hogy a végrehajtásban és az eredmény számonkérésében lesz valaha miniszter, a ki ezt a különbséget az eredmény mérlegelésénél nem fogja tekintetbe venni. (Igaz! TJgy van!) Csak azt a tényt kell megdönteni egyszersmindenkorra, azt a nagyképűsködő állítást, hogy egy másik nyelvnek a tanitása a műveltség szempontjából attentátumot képez a gyermek ellen. (Igaz! TJgy van!) Maniu t. képviselőtársam is foglalkozott ezzel a kérdéssel, mikor az állami tanítók fizetésrendezését tárgyaltuk. O akkor czáfolgatta egy korábbi beszédemet, a melyben én kifejtettem azt a meggyőződésemet, melyet az ő czáfolata fentartok, hogy a magyar nyelv tanitása a népiskolában először azért szükséges, mert nem engedhetjük meg azt, hogy képződjenek tömbök, faj szerint szervezett tömbök ezen országban, a melyek, hogy ugy mondjam, hermeticze el vannak zárva az ország többségének, az ország szellemi életét hordozó nyelvnek megértésétől, és így a hazai lakosok, honpolgárok összességével való érintkezéstől, éä másodszor, mert tartozunk a demokratikus elvnek (Helyeslés.) az ország minden lakójával szemben azzal, hogy megalapozzuk számára a jövőt,