Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-137

137. országos ülés 1907 április 12-én^ pénteken. 159 Szabolcs vármegye közönségének felirata és a krassói függetlenségi pártgyülésnek Pilisy István képviselő utján beadott kérvénye a gazdasági önállóság kivivása iránt. Elnök : Javaslom, hogy a kérvények tárgyalás és jelentéstétel végett adassanak ki a kérvényi bizottságnak. (Helyeslés.) Méltóztatik ehhez hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Somogyi Aladár, a naplóbiráló-bizottság előadója kivan a háznak jelentést tenni. Somogyi Aladár előadó : T. ház! Van szerencsém a naplóbiráló-bizottság jelentését (írom. 458) Vajda Sándor napló-korrigálási ügyében ezennel tisztelettel bemutatni. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen jelentést kinyomatni, és tekintettel arra hogy ez rendkivüli, szinte példátlan eset, tekintettel arra, hogy a naplóbiráló-bizottság sürgős jelentéstételre lett utasitva: tisztelettel kérem ezen jelentést már a holnapi ülés napirendjére kitűzni. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a naplóbiráló-bizottság előadójának javaslatához hozzájárulni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor kimondom, hogy a jelentés ki fog nyomatni, a képviselő urak között szét fog osztatni és a kérdés rendkivüli fontosságára való tekintettel a legközelebbi ülés napirendjére ki ÍOT tűzetni. (Helyeslés.) Következik a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól, s a községi és felekezeti néptanitók járandóságairól szóló törvényjavaslat (írom. 411, 442) tárgyalásának folytatása. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Melzer Vilmos ! Melzer Vilmos: T. képviselőház ! (Halljuk!) Az a Ms nép, a melynek érzelmeivel, aggályaival, gondolataival szólok hozzá ezen most tárgyalás alatt álló nagyfontosságú törvényjavaslathoz, mindenha szemefényének, műveltsége forrásának, klenodiumának tartotta iskoláit, a melyeket sohasem szűnt meg odaadó, áldozatkész szeretettel ápolni. Tette ezt iskoláinak sok századra visszanyúló múltjában, és teszi a jelen korban azzal az idők menetében, a lassanként átalakuló népességi viszonyok fejlődésében egyre megerősödő tudattal, hogy azon nehéz küzdelemben és megfeszitett munkában, a melyet ezen ország nagy állami czéljai keretében nemzetiségi fenmaradásának megvédelmezésére és biztosítására kifejteni kénytelen, szellemi műveltségének ápolása és terjesztése képez egyre fokozódó mértékben egy ránézve döntő tényezőt. Számbeli erőnkre nem támaszkodhatunk, igy hát az, a mi a mennyiségből hiányzik, a minőséggel, népünk kulturális erejének ápolásával és fejlesztésével kell pótolnunk, és ha népünknek ez a kulturális ereje hanyatlik és ellankad az abból táplálkozó SZÍVÓS élénk faj szeretete, elgyengül népünknek ellentállási akarata is, hogy magát az elmerülés veszélyétől megóvja, elgyengül népünknek az a képessége is, hogy kulturális javainak békés, zajtalan ápolásával és öregbítésével szolgálja ennek a magyar államnak fontos érdekeit is, a melynek egységes fennállásában és józan, higgadt kormányzásában látja saját nemzetiségi fenmaradásának másik, szintén döntő jelentőségű tényezőjét. Hogy a mi kis népünk, a melynek száma nem jelentékenyen haladja meg a kétszázezret, milyen odaadással és az áldozatkészségnek milyen mértékével ápolja az iskolaügy terén szellemi életének fegyverzetét, egy pár számadat fogja megvilágítani. Fentart öt teljes és két algimnáziumot, egy fő- és egy alreáliskolát, egy tanitó- és egy tanitónőképezdét, 250 jobbára többosztályu népiskolát és ugyanannyi továbbképző iskolát, 14 felső-, nép- és polgári iskolát és népiskolai szervezetébe, túlmenve az állami törvény által megkövetelt hat évi mindennapi iskolakötelességen, a 8 és 9 évig tartó mindennapi iskola intézményét illesztette be. Es ha én mindezekhez még hozzáteszem azt, hogy tanügyi statisztikánk az 1905. évben több mint 34.000 iskolaköteles gyermek mellett, több mint 35.000, az iskolát látogató gyermeket sorolhatott fel és hogy tisztán a népiskola terén a két és három évvel meghosszabbított iskolakötelezettség mellett is az iskolát látogató gyermekeknek a száma 97 szazaiékát tette ki az iskolaköteles gyermekek számának, azt hiszem, bátran állithatom, hogy a mi népünk teljes odaadással ápolja szellemi életének intézményeit, szolgálva ezzel az államnak legfőbb érdekeit, azon hivatásnak komoly és lelkiismeretes betöltése által, hogy valódi műveltséget és igazi hazaszeretetet terjeszszen és értelmes, jellemes, törvénytisztelő munkás polgárokat neveljen e hazának és egyúttal, szolgálva ezzel saját nemzetiségi fenmaradásának létérdekeit is, annak a véréhez, az anyanyelvéhez, a kulturális javaihoz való minden áldozatrakész, istenakarta ragaszkodás érzetének az ébrentartásával és fejlesztésével. Iskoláink ezt a kettős hivatásukat mindeddig azon a jogalapon teljesitik, a melyet részükre a fennálló törvények biztosítanak : az anyanyelven való oktatás alapján, a mely megfelel a dolgok természetes rendjének és azon általános művelődési czélnak, a mely utóvégre mégis minden iskolának a főfeladata és megfelel annak az álláspontnak is, a melyet a magyar törvényhozás is az 1868 : XXXVIII, t.-cz. 58. §-ában és az ugyanazon évi LXIV. t.-cz. 17. §-ában elfoglalt, a midőn kimondotta, hogy a közoktatás sikere a közművelődés és a közjólét szempontjából az államnak is legfőbb érdeke, állami érdek és feladat az arról való gondoskodás, hogy e honnak bármely nemzetiséghez tartozó, nagyobb tömegekben együttélő polgárai az általuk lakott vidék közelében anyanyelvükön képezhessék magukat egészen addig, a hol a magasabb akadémiai képzés kezdődik, és teljesitik hivatásukat azon iskolaügyi autonómia gondoskodása alatt, a melyet az ország többi hitfelekezeteivel együtt az az egyház is élvez,