Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-137

160 137. országos ülés 1907 április 12-én, pénteken. a mely népünket nagyjában magában foglalja és a mely ezen századokra visszanyúló, s az 1868 : XLIII. t.-czikk által is biztosított autonómiának sértetlen fentartásában látta mindenha iskolái szabad és egészséges fejlődésének nélkülözhetetlen biztositékát, olyannyira, hogy azt az állami támogatást, a melyet a jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslat kiindulási pontját képező 1893 : XXVI. t.-czikk csak a hitfelekezeti autonómiának megszoritásával nyújt, nem vette igénybe, hanem inkább saját erejének, hívei anyagi áldozatkészségének továbbmenő megfeszítésével gondoskodott a tanítóknak megfelelő javadalmazásáról. Ezen autonómia felett természetesen ott őrködik az állami felügyeletnek és az állami ellenőrzésnek törvényes, szükséges és elvitathatatlan joga, és ezen autonómia feladatához tartozik a vele szemben érvényesülő jogos állami szempontok sorában komolyan és lelkiismeretesen eleget tenni azon követelményeknek is, a melyeket az 1879 : XVIII. t.-czikk a magyar államnyelvnek a nem magyar tannyelvű népiskolákban való tanítása tekintetében felállított. És én készségesen megengedem, hogy a törvény életbeléptetése után hosszabb időn át a mi népiskoláink sem érték el a magyar nyelvtanítás terén azt az eredményt, a melyre ma rámutathatunk és a melyet a népiskola egyszerű viszonyai között és fenforgó természetszerű és elhárithatlan nehézségek mellett elfogulatlan kívánalmak szerint egyáltalában elérhetünk. De a ki tárgyilagosan ítél, az meg fogja gondolni azt, hogy épen a népiskolában hosszabb időt igényel, a mig egy uj, nehéz tantárgy módszere kifejlődik, a tökély egy bizonyos fokára emelkedik és a mig maga a csak lassanként megifjodó tanítói kar képessé válik uj feladatának megoldására. Mindezekhez hozzájárult az a körülmény is, hogy az idézett törvény alapján még 1879-ben kiadott miniszteri tanterv az által, hogy a magyar nyelv tanítását az anyanyelv és a honisme tanításához hozzákapcsolta és így csak annak függelékévé tette és az általa ajánlott tankönyveknek egy meddő, tisztán grammatizáló, kinos módszerét hozta be, a magyar nyelvtanítás sikerét már kezdettől fogva megbénította és csak azóta, a mióta a mi iskoláink megszabadulhattak ezen béklyóktól; a mióta önállósíthatták a magyar nyelv tanítását; csak azóta, a mióta a mi körünkben keletkezett tankönyvek, a melyeknek j élességét a minisztérium is elismerte, vétettek használatba : csak azóta állott be a mi iskoláinkban e téren lényeges javulás és én nyugodtan mondhatom, hogy a mi népiskoláinkban, különösen az utolsó tiz esztendő alatt egy tantárgy módszerére és gondos oktatásának kifejlesztésére sem fordíttatott annyi figyelem, mint épen a magyar nyelv tanítására. És ha ezek a komoly és lelkiismeretes törekvések azzal a következménynyel járnak, hogy a rni népiskoláinkban a magyar nyelv tanítására szentelt óraszám majdnem egyharmadát teszi ki a tanórák összes számának : közelfekvőnek tűnik fel az az aggály, ha vájjon megfelelhetnek-e iskoláink még azon általános közművelődési czélnak is, mely voltaképen minden iskolának feladata és a mely a dolgok természetes rendje szerint az anyanyelven való oktatáshoz hozzákapcsolódik. Ha ezeknek előrebocsátása után rövid fejtegetéssel a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat főbb intézkedései felé fordulok, már gyorsan végezhetek annak egyik főrészével és kündulási pontjával: a tanítói javadalmazások kérdésével. A mint magában véve örömmel volna üdvözlendő a törvényjavaslatnak az a szándéka, hogy az állami tanítók, s a hitfelekezeti és községi tanítók fizetése közti különbséget, ha nem is teljesen elenyésztesse, de lényegesen kisebbítse, ép ugy helyeslendő az az elv is, hogy abban az esetben, ha az illető hitfelekezetek saját anyagi erejük túlságos megfeszítése nélkül a jobb javadalmazás biztosítására képtelenek, az állam a maga segélyével közbelépjen. Itt azonban azonnal előtérbe lép egy másik szempont, ha szemügyre veszszük azokat a feltételeket, a melyekhez a törvényjavaslat az állami segély megadását kötni akarja, s a melyek lényegileg ugyanolyanok, mint a milyeneket az 1893. évi XXVI. t.-czikk felállított, megtoldva a 20. §-sal, a mely még egy továbbmenő állami befolyást akar igénybevenni. És ha a mi egyházunk az állami ellenőrzési és felügyeleti hatáskör teljes elismerése mellett ezekkel a hitfelekezeti autonómiát mélyen érintő feltételekkel szemben a maga részéről a jövőre is lényeges súlyt fog helyezni iskolai autonóm jogainak sértetlen fentartására, — a melyben látta eddig is iskolái szabad és egészséges fejlődésének biztosítását — akkor a most készülő törvényjavaslat ezen intézkedéseivel szemben, csöndes rezignáczióval, ugyanabban a helyzetben lesz, a melyben volt az 1893 : XXVI. t.-czikkel szemben, a mi pedig saját anyagi erejének és hitközségi és hivei anyagi áldozatkészségével végső megfeszítésével jár. Messzemenő, s a felekezeti autonómiát lényegesen érintő intézkedésekkel akarja a törvényjavaslat a magyar állam nyelvének sikeres tanítását a nem magyar tannyelvű iskolákban biztosítani. Azok után, a miket iskoláinknak e téren kifejtett komoly és lelkiismeretes törekvéseiről már elmondottam, talán szükségtelen külön is hangsúlyoznom, hogy nincs közöttünk senki, a ki elég botor volna nem óhajtani, hogy népének gyermekei az államnyelv elsajátítása által megszerezzék egy lényeges eszközét ebben a hazában való előremenetelüknek. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A mitől félünk és a mitől tartunk, az a túlzása azon követeléseknek, a melyek e téren a népiskolával szemben joggal és a siker reményével egyáltalában támaszthatók. A mily nagy méltánylással vettem a tanítási czélnak azt a mérsékelt, józanul megállapított körülírását, a mely az eredeti miniszteri javaslatban foglaltatik, ilyen túl-