Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-136

148 136. országos ülés 1907 április 10-én, szerdán. közéletünkből, ha minden kérdésben és mindenütt hasonló alapelvek szerint járnánk el. Először is soha egyetlen svájezi polgár anyanyelvének szabad használata nem érintett; ellenkezőleg, annak a művelése minden népiskolában kiváló helyet foglal el. Az anyanyelv sérthetetlenségének feltétele alapján magától következett be, a minek megtörténnie kellett, hogy a nyelvkülönbözőség nehézségei elmúljanak. Senkinek nem jutott eszébe e czélból másokra saját nyelvét ráoktrojálni, hanem mindenki azon volt, hogy megtanulja azt a nyelvet, a melyre történetesen szüksége volt. (Zaj. Elnök csenget.) Azon kormányok, a melyek egy az államban élő kisebbség nyelvét elnyomni igyekeznek, azon nézetből indulnak ki, hogy az állam erősebb lenne, ha az összes polgárok egy nyelven beszélnének. Ha fel is tennők, hogy ez helyes, még nagyon kérdéses, vájjon ez a mód igazságos-e és vájjon eredményhez vezet-e. A. nyelvek különbözősége nem az emberi önkénynek a találmánya, ép ugy, mint nem a bőr szine az, a mely szerint a különböző népfajok felismerhetők. Az, hogy az emberek egy része lengyelül, másik része finnül beszél, egy providencziális, gondviselésszerű rendelés, avagy ha ugy akarjuk, eredménye az ősidők ködébe visszanyúló történelmi fejlődésnek. Maga senki sem választotta anyanyelvét, de azért az mindenkinek a hit után legdrágább kincse a földön. Az anyanyelv a sziv és a lélek nyelve, a melyen egész benső életünk egész gondolatvilágával, érzéseivel és hangulataival kifejezésre jut. Ennélfogva annyira össze van nőve lelki és szellemi egyéniségünkkel, hogy minden támadásnak még a kísérlete is olybá tűnik az egész nép előtt, mintha lelkéből egy darabot ki akarnának szakítani. Mindenkinek szent és sérthetetlen joga van az anyanyelvre. A természetes jog egyenlő mindenkire nézve és csak kérdezze meg mindenki önmagát, vájjon nem tekintené-e, nem érezné-e anyanyelvének megtámadtatását égbekiáltó jogtalanságnak ? (Zaj.) Egy kisebbség anyanyelve elleni eme küzdelem azonban nemcsak jogtalan, hanem eredménytelen is, mert épen az ellenkezőjét eredményezi annak, a mit elérni óhajtott. Mit tehet egy kormány az anyanyelv elnyomása érdekében ? Könnyebb megmondani, mit nem tehet. Az iskolával visszaélhet ugyan és felhasználhatja az anyanyelv elnyomására, de ott az anyanyelv bölcsője a család! Első nyelvmestere az anya, mint már maga az anyanyelv neve is mutatja. A népiskolának az a feladata, hogy azt a nyelvet, a melyet a gyermekek már magukkal hoztak, továbbfejleszsze. Es gyakoroljuk az anyanyelvet a családi, a társadalmi és az üzleti érintkezésben. A bölcsőhöz és családi asztalhoz az állam kényszerítő hatalma nem férkőzhetik, és az anyanyelv használatát a közérintkezésben csak részben akadályozhatja, pl. gyűléseken vagy hivatalos írásokban, de e mellett csak keserűséget fakaszt és semmit el nem ér. Ha az iskola a gyermekek anyanyelvét elhanyagolja, avagy ellene támad, azért még egy szóval sem fognak kevesebbet beszélni azon a nyelven, mint annakelőtte. Az eredmény mindössze csak az, hogy az iskola által elhanyagolt nyelv mindinkább romlottabb, de az embereknek annál kedvesebb lesz, mig a rájuk oktrojált nyelv előttük mindinkább gyűlöletesebbé válik.« Nem folytatom, t. ház, az idő előrehaladott volta sem engedi meg és ugj^anezen okokból különös ismétlésekbe sem akarok bocsátkozni, hanem azon okok alapján, a melyek miatt Molnár János képviselő ur sem fogadta el a törvényjavaslatot, én sem fogadom azt el. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Elnök : Ki következik ? Várady Károly jegyző : Vlád Aurél! Vlád Aurél : T. képviselőház ! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel; tekintettel arra, hogy hosszasabban akarok a tárgyhoz hozzászólni, azonban minden obstrukeziós íz nélkül. . . Zakariás János : Szóval, izetlenül! Vlád Aurél: ... és tekintettel arra, hogy még egy csomó interpelláczió is hátra van, arra kérema t. házat, engedje meg, hogy beszédemet a következő ülésen mondhassam el. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök : A házszabályok 212. §-a értelmében a képviselő urnak ehhez joga van. A háztól függ, hogy vagy elhatározza azt, hogy Vlád képviselő ur beszédét ma fogja meghallgatni és akkor az ülést meghosszabbítjuk, vagy pedig elhatározza azt, hogy a képviselő ur beszédét a legközelebbi ülésén mondhassa el. (Helyeslés. Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Holnap ! Zaj. Elnök csenget.) Gondolom, hogy kimondhatom, hogy a ház a képviselő ur beszédét a legközelebbi ülésre kívánja halasztani. (Helyeslés.) Következnek az interpellácziók. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kérjük megállapítani a holnapi ülés napirendjét. Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Ki következik % Várady Károly jegyző: Szkícsák Ferencz! (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : A napirendet kell megállapítani I) Szkicsák Ferencz: Interpelláczióm megtételétől elállók. (Nagy zaj.) Justh Gyula: T. ház! Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, a napirendet szoktuk előbb megállapítani. (Általános helyeslés.) Ennélfogva kérem, méltóztassék az elnök urnak a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve javaslatot tenni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ez, mondhatnám, évtizedes gyakorlat a házban, és én nagyon kérném, hogy ettől a gyakorlattól ne térjünk el, (Általános élénk helyeslés.) még pedig azért, mert az interpellácziók esetleg elhúzódhatnak délután öt óráig és utóvégre arra kell törekedni, hogy akkor még határozatképes legyen a ház, a mikor a napirendet megállapítja. (Elénk helyeslés a jobbés a. baloldalon.) Elnök : Én Justh Gyula képviselőtársam nézetét szintén osztom és igy az ellen semmi ellen-