Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-136

136. országos ülés 19( vetésem sincs, de bátor vagyok a t. házat arra figyelmeztetni, hogy a képviselő uraknak kötelességük az ülés végéig jelen lenni. (Zaj.) Hivatkozom e tekintetben a házszabályok 202 .§-ára. Különben, ismétlem, ugyanazon nézeten vagyok én is és ka azt méltóztatik lávánni, hogy most állapitsuk meg a napirendet, akkor azt most fogjuk megállapítani. (Helyeslés.) A legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag tehát a következő javaslatot kivánom tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Minthogy holnap az 1898 : V. t.-czikk értelmében nemzeti ünnep van . . . (Élénk ellenmondások és felkiáltások a baloldalon : Nem ünnepelünk! -Holnap ülést kell tartani !) Azt hiszem, hogy a képviselőháznak és a t. képviselő uraknak legelső kötelességük, hogy a törvénytiszteletben példát adjanak, (Élénk helyeslés.) az 1898 : V. t.-czikk pedig április 11-dikét nemzeti ünneppé nyilvánítja. (Felkiáltások a baloldalon : Márczius 15-dikét kell megünnepelni! Mozgás és zaj. Halljuk I Halljuk !) Én különben csak indítványt teszek és a t, képviselőháznak jogában áll ahhoz hozzájárulni vagy másképen határozni. (Helyeslés.) Javaslatom a következő. (Halljuk ! Halljuk !) A képviselőház legközelebbi ülését pénteken, 1907. évi április 12-én délelőtt 10 órakor tartsa, (Helyeslés. Ellenmondások balfelol.) a melynek napirendjén lenne először : az elnöki előterjesztések és irományok bemutatása másodszor : a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól, s a községi és felekezeti néptanítók járandóságairól szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. (Zaj.) Kérdem a t. házat : méltóztatik-e ezen javaslatomat elfogadni, igen vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azon képviselő urakat, a kik ezen javaslatot elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Kérem most azon képviselő urakat, a kik e javaslatot nem fogadják el, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A ház tehát az elnök javaslatát magáévá tette és igy azt határozatképen kimondom. Következnek az interpellácziók. Várady Károly jegyző: Szkicsák Ferencz! (Felkiáltások : Elállt a szótól !) Henoz Károly ! (Felkiáltások : Nincs jelen I) Gróf Bethlen István ! (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Bethlen István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A vita eddigi folyamán felszólalt Goldis László t. képviselőtársam azon kijelentést tette, (Halljuk! Halljuk!) hogy itt ebben a házban és házon kivül is bizonyos vádak hozatnak fel a nemzetiségek és elsősorban a román nemzetiség ellen, (Felkiáltások a baloldalon : Nem romám, hanem oláh!) azért, mert mi állítólag ürügyeket keresünk arra, hogy a nemzetiségi jogokat csorbítsuk és ürügyet keresünk arra, hogy felekezeti autonómiájukba beavatkozhassunk. (Halljuk! Halljuk!) A mily károsnak és hibásnak tartom azt, hogy ebben a házban ilyen vádak felhozassanak a nélkül, hogy bizonyitást nyernének, ép olyan április 10-én, szerdán. 149 szükségesnek tartom azt, hogy a közvéleményt, tájékoztassuk a következőkről; (Halljuk! Halljuk !) tájékoztassuk elsősorban arról, hogy az a politika, a melyet román nemzetiségű képviselőtársaink ebben a házban követnek, (Felkiáltások balfelol: Ezek oláhok !) nem fedi azt a politikát, a melyet az országban hirdetnek; hogy azok az időnkénti hazafias megnyilatkozások, a melyeket itt a házban kijelenteni szükségesnek tartanak, nem kongruensek azokkal a nyilatkozatokkal, a melyeket választóikkal szemben az országon belül, és a melyeket az ország határain kivül Ilomániáhan is tesznek. (Ugy van! a baloldalon.) Zakariás János: Kétszinűek! Gr. Bethlen István: Kötelességünk ennélfogva a közvéleményt ebben az irányban tájékoztatni, mert sajnos a közvélemény a román nemzetiségi kérdésről tájékozatlan. Ha a közvéleményt megfigyeljük, különösen két irányt fogunk képviselve találni. Az egyik irány főleg a magyarosítást és ösztönszerűleg az erősebb eszközök alkalmazását tartja czélszerűnek. A másik viszont az állam egységének rovására bizonyos engedményeket is hajlandó megadni, csak azért, hogy a román nemzetiséget megnyerje a magyar állameszmének. A nélkül, hogy ennek a kérdésnek az elvi részére kiterjeszkedném, szükségesnek tartom rámutatni arra, hogy ebben az országban mind a két politikát megkísérelték. Először megkísérelték 1868-ban akkor, a mikor a nemzetiségi jogok ajándékozása és másféle engedmények utján a román nemzetiséget a magyar állameszmének megnyerni kívánták. Id. Madarász József: Elég bűn volt! Gr. Bethlen István: Sikeresnek ez nem bizonyult, mert tudjuk, hogy már 1869-ben, egy évvel a törvény meghozása után, a mikor a nemzetiségek még azt sem tudhatták, hogy ezen törvény milyen módon és milyen szellemben lesz végrehajtva, már akkor a passzivitás terére léptek és a non putarem álláspontját foglalták el. Később megkísérelték az erősebb rendszabályok ós eszközök alkalmazását. Sajnos, ez az irány is meddőnek bizonyult és ma a román nemzetiségi kérdésnek oly állapotával állunk szemben, mely ezen országra nézve a legnagyobb veszélyt rejti magában. Mielőtt interpelláczióm tulajdonképeni tárgyára rátérnék, legyen szabad pár szóval a román nemzetiségi kérdés ezen fejlődését érinteni. (Halljuk! Halljuk!) 1868-ban és az azt megelőző időben a román nemzetiségnek vezető körei nem kívántak és kértek egyebet, mint hogy anyanyelvük, kultúrájuk, gazdasági haladásuk minden, a magyar állam egységével összeegyeztethető eszközzel előmozdítható legyen. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) És még oly időben is, a mikor ebben az országban a rend felbomlott, midőn nójjfaj népfaj ellen harczolt, még abban az időben is nem