Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-131

8 131. országos ülés 1907 mindazon előnyöket, a melyekkel más országban nem bírnak. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennek az alkotmánynak védelme alatt őrizhették meg nemzetiségüket, szokásaikat, nyelvüket és erősíthették meg ezt annyira, hogy ma már a magyar nemzet egységes nemzeti érdekeivel is ellentétbe mernek helyezkedni. A mi már most a felállított tétel bizonyítását illeti, e tekintetben szabad legyen a statisztika segítségét vennem igénybe. A statisztika ugyanis azt tanítja, hogy a mig nálunk az iskola köteleseknek átlag 82 %-a jár iskolákba, addig a románoknál ez a szám 6,3 %-ra száll alá. A statisztika mind ennek okát is megmondja, a midőn kimutatja, hogy a görög-keletieknél minden száz iskolára átlag 101, a görög-katholikusoknál pedig csak 88 tanitó esik. Ha még ehhez hozzá veszsziik. hogy épen ezeknél a hitfelekezetnél alkalmazott tanítók nagy részének javadalmazása ma sem éri el a törvényben meghatározott minimumot, továbbá, hogy az a tekintetben legrosszabb helyzetben levő görögkeletieknél a tanítóknak közel fele ma sincsen törvény szerint képesítve : világosan áll előttünk, hogy épen azon felekezeteknél, a melyek ezen törvényjavaslat ellen a legerősebb állást foglalják el, az iskoláknak nagy része még csak meg sem felelhet a maga hivatásának. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kétségtelen tehát, hogy az 1868-iki népoktatási törvénynek meghozói, a kikre épen a most emiitett részről oly sokszor hivatkoznak és a kiknek szeme előtt e törvény meghozatalakor azon czél lebegett, hogy megteremtsék e hazában lakó különböző fajok és felekezetek között a békés egyetértésnek és a művelődésre való törekvés nemes versenyének lehetőségét, magasztos ideálizmusuk által vezéreltetve, utópisztikus ábrándokat szőttek, mert az iskolafentartóknak ez a része sem nem akar, sem nem képes a művelődésre való törekvés nemes versenyében résztvenni és csak azért ragaszkodik görcsösen a ráruházott jogokhoz, hogy ez által ezekkel visszaélve, a nemzeti kultúra továbbterjedését megakadályozza, s ez által a nemzeti egység megteremtése elé gátat emeljen. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Másrészről is hangzott fel panasz. Vannak, a kik sérelmezik, hogy a törvényjavaslat nem mindenben egyformán gondoskodik az állami és nem állami tanítóknak a fizetéséről. A különbség, mely e tekintetben nyilatkozik, csak a korpótlékoknál áll fenn, de ott sem mélyreható. De még ha az lenne is, véleményem szerint, sérelméről csak az panaszkodhatik, a ki az alapelveket teljesen félreismeri. Nézetein szerint az iskolafentartóknak adott az a jog, hogy népoktatási feladataikat saját iskoláikban lássák el, tulaj donképen csak a népiskolák fentartására vonatkozik és nem terjeszthető ki arra, hogy az állam nekik e feladatok teljesítésében segítségükre legyen. Az állam a történelmi fejlődés alapján ma is elismeri a hitfelekezeteknek április 4-én, csütörtökön. azon jogait, hogy iskolákat tartsanak fenn, s a mennyiben erre képesek, semmi tekintetben nem korlátozza az iskolafentartó jogot. De a mennyiben a népnevelés áUami feladatot képez, ebben a hitfelekezetek csakis az állam által rájuk ruházott jog alapján segédkezhetnek, az állam van hivatva megállapítani azokat a feltételeket, a melyek mellett ezeknek az iskoláknak a segítséget igénybe vehető. Ez adja meg az államnak azt a jogot, hogy bármely iskolára nézve, a nélkül, hogy segítséget kellene is nyújtani, követeléseket állítson fel és hogy ha segítséget nyújt, ennek mértékét maga állapítsa meg. A segítség nyújtásával az állam tehát nem kötelességet teljesít, hanem valójában ajándékot ad. Egyik részről sem hangoztatható tehát sérelem, mert az itt adott segély még mindig nem képesiti az iskolafentartókat arra, hogy tanítóikat az állami tanítókkal mindenben megegyező módon javadalmazhassák. T. ház ! A törvényjavaslat második része a nemzeti és állami érdekek hathatós biztosítását tűzi ki feladatául, s bátran elmondhatjuk, hogy a nemzeti egység megteremtése érdekében korszakalkotó jelentőséggel bir. A nélkül, hogy a részletekre már most és itt akarnék kiterjeszkedni, legyen szabad a törvényjavaslat idevonatkozó intézkedéseit rövidesen a következőkben ismertetnem. Minden iskolának kötelessége, hogy az állami és a nemzeti eszmét szolgálja, az állam- és nemzetellenes irányokat pedig kerülje. E czélból minden iskola köteles a hazafias szellem pozitiv ápolásának teret nyitni és a magyar nyelvet, mint az állam hivatalos nyelvét, oly mértékben tanítani, hogy a tanuló gondolatait e nyelven is szabatosan ki tudja fejezni. Megköveteli továbbá, hogy a tanitó a magyar király, a magyar alkotmány és a magyar haza iránti tántoríthatatlan hűségét esküvel erősítse meg. Az így felállított követelményeket hatályosabb felügyelet és az állami fegyelmi joghatóságának kiterjesztése által kivánja a törvényjavaslat biztosítani. Magukat a fegyelmi vétségeket két csoportba sorozza. Az első csoportba azokat sorozza, a melyek az állami érdekkörbe ütköznek, a másikba azokat, a melyek az általános erkölcsi rendet vagy a hivatalos kötelességet sértik. Alig képzelhető, hogy az állami érdekkörbe ütköző fegyelmi vétségek a hazafias iskolafentartók iskoláiban is előfordulhassanak. De ha mégis előfordulhatnának, az állam ezeknek megtorlását nem bizhatja kizárólag az iskolaientartók tetszésére. Épen azért, bár nem alterálja az iskolafentartóknak azon jogát, hogy e vétséget saját hatáskörükben is megtorolják, mégis, a mennyiben e kötelességüknek vagy épen nem, vagy nem keüő szigorral tennének eleget és így az ő kezükben az állami érdek kellő védelmet nem találna, biztosítja az állami beavatkozást és pedig az által, hogy fentartja az áUamnak azt a jogot, hogy késedelmeskedés esetén a fegyelmi eljárást megindíthassa, s ugy ebben az esetben, mint akkor, ha az iskolafentartók által hozott ítélet az állami