Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-135
118 Í35. országos ülés 1907 április 9-én, kedden. vényjavaslat még nem került a ház elé. (Igaz! Ugy van t a nemzetiségiek padjain.) Én azon meggyőződésben vagyok, hogy ezen törvényjavaslatot a jelenlegi kormány nem is terjeszthette a ház asztalára. Endrey Gyula: Csoda, mégis megtörtént! Pop Cs. István : A jelenlegi kormány meghatározott programmal, kötött marsrutával vállalta el a kormányalakítást, maga nevezte magát átmenetinek és ugy a trónbeszédben, mint a miniszterelnök ur expozéjában határozottan meg vannak jelölve azon feladatok, a melyeknek teljesítése első kardinális kötelezettsége a kormánynak. (Zaj balfelől.) Ezen állításomat nem igazolhatom klasszikusabb bizonyítékkal, mint a trónbeszédnek erre vonatkozó szavaival. Midőn a trónbeszéd megemliti, hogy az államháztartás rendes menetének helyreállítása és az ujonezlétszám megállapítása után melyek a legfontosabb feladatok, a következőket mondja — és nagyon kérem, méltóztassanak, mélyen t. képviselő urak, mélyen az elméjükbe vésni ezen szavakat — (olvassa) : »Az alkotmányos élet korszerű fejlesztésének szempontjából legfontosabb feladatát képezendi kormányunknak, hogy a politikai jogokat a társadalom minden rétegére kiterjesztve a nemzet egészét vigye bele a politikai élet sánczaiba, e végből az általános szavazati jog szabad gyakorlására vonatkozólag a demokratikus eszme korszerű kívánalmainak, valamint a magyar állani nemzeti jellegének megóvása végett«. A legfontosabb, igen t. képviselőház, a következő (olvassa) : »Ezek, tisztelt urak, főrendek és képviselők, azok a feladatok, a melyekre kormányunk vállalkozott; vállalkozott oly értelemben, hogy azok elsősorban és feltétlenül megoldandó kérdések, melyeknek megoldása más kérdések felvetése által sem meg nem hiúsítható, sem el nem odázható és a kormány ezen elvállalt kötelezettségéhez az imént megtartott képviselőválasztások által a nemzeti közvélemény is megadta jóváhagyását.« Tehát azt mondja, hogy ezeknek megvalósítása elodázhatatlan, meg nem hiúsítható és más törvényjavaslatok elébe tolása által el nem halasztható. Méltóztassanak átolvasni a miniszterelnök expozéját: hű tükre, hű mása ennek a trónbeszédnek, ugyanegy még a sorrend is. De mondja a trónbeszéd és mondja a miniszterelnök ur expozéja azt is, hogy lesznek más törvényjavaslatok is előkészítve, a melyek az állami élet rendes menetében felmerülnek. Azonban meglehet, hogy ennek végrehajtói, agymond, nem mi leszünk, a mely kifejezésében határozottan utal az átmeneti jellegre, mert a teljesítendő feladatok határozottan meg vannak jelölve, azoknak azonban, a melyek az állami élet rendes menetében felmerülnek, csak előkészítésére vállalkozik. De, mélyen t. képviselőház, egyéb nagy akadály, egyéb fontos momentum is van, a mely eddig a parlamentben kimerítően nem tárgyaltatott és ez az 1848 : XX. t.-cz. 3. §-a. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy e törvényjavaslatok a törvény világos intézkedései folytán a ház asztalára nem kerülhettek mindaddig, mig az érdekelt, az állam által törvényesen elismert vagy bevett vallásfelekezetek összes hatóságai meg nem hallgattattak. Említés tétetett a parlamentben arról, hogy talán lojalitás, előzékenység a minisztérium részéről, ha megkérdezi a hitfelekezeteket. De ez nagyon téves felfogás, mert erre a törvény kötelezi. Legyen szabad szórói-szóra idéznem a törvényt. Az 1848. évi XX. t.-ez. 3. §-a így hangzik (olvassa) : »Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségletei közálladalmi költségek által fedeztessenek és ez elveknek részletes alkalmazásával a minisztérium az illető hitfelekezetek meghallgatásával a közelebbi törvényhozás elébe kimerítő törvényjavaslatokat fog előterjeszteni.* Kérdem: fér-e kétség e törvény valódi értelméhez 1 Lehet-e azt kimagyarázni e törvényszakaszból, hogy kizárólag a minisztérium belátására van bizva az, hogy az értekezlet a felekezeteket meghallgassa-e vagy nem ? Én azt hiszem, hogy bármely jogász, bármely törvénytudó, a ki elolvassa ezt a szakaszt, csak azt mondhatja és egyebet nem, hogy imperative kötve van a minisztérium ahhoz, hogy meghallgassa az érdekelt felekezeteket. T. képviselőház ! Ha már a jelenlegi átmeneti miniszteriam nem teljesiti azokat a feladatokat, a melyekre kizárólag vállalkozott, akkor én azt hiszem, hogy legrosszabb esetben olyan törvényeket kell hozni, a melyek organikus összeköttetésüknél fogva elsőbbséggel birnak. Magyarországon majdnem az összes felekezetek, a római és görög katholikusok kivételével, autonómiával birnak. Autonómiájuk törvényben van biztosítva. Kizárólag a római katholikusok, a kikhez a sors folytán mi görög katholikusok majd másfél millió lélekszámban kötve vagyunk, habár autonómiájuk elnyeréséért már 1848 óta küzdöttek, kongresszustól kongresszusig elhúzódik az ügy, végleges megoldást nem nyer, hanem, t. ház, jön most egy olyan törvényjavaslat, a melyre azt lehetne mondani, hogy filius ante patrem. Az ország egyik hatalmas vallásfelekezete, a mely 1848-ig uralkodó vallás volt az országban, még nincs szervezve és ennek daczára az autonómiának egyik sarkalatos alapelvét, az iskola autonómiáját, illetve az iskolaügyet bolygatjuk meg és pedig megbolygatjuk oly mértékben, hogy a mikorára a katholikusok elég energikusak lesznek autonómiájukat keresztülvinni, akkor már hiányozni fognak a hatalmas oszlopok, akkor már az autonómia csak a levegőbe építhető, mert az oszlopok eltűntek és pedig eltűntek gróf Apponyi Albert ezen törvényjavaslata által. (Eilenmondások a baloldalon.) Szokoly Tamás: Nem oszlopra, hanem földbe szoktunk építeni! Magyar földbe ! Pop Cs. István : T. ház ! Még egy igen erős impedimentum, egy nagy tiltó akadály van, a
