Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-134

Í3í. országos ülés 1907 április 8-án, hétfőn. 113 előadó beszédje pedig krajczáros utczai lap nívóján áll. Miért ravaszok és hamisak ? Azért, mert nem vallják be az igazi okot, hogy miért nyújtották be ezt a törvényjavaslatot. Azzal, hogy mi ellene beszélünk, még szolgálatot is teszünk nekik, mert ennek alapján mondják, hogy igazán az ország érdekében van. Mert ha mi ellene beszélünk, akkor jó. Pedig csak azért nyújtották be, hogy palástolják azokat a titkos dolgokat, a 400 millióról, eltereljék a figyelmet a kiegyezésről és az alkotmánybiztositékok elmaradásától. Sajnálom, hogy nincs itt a belügyminiszter, ugy látszik, hogy nyugalomba vonult. (Mozgás és derültség. Felkiáltások : Beteg !) Én már rég mondtam, hogy beteg, mert a közigazgatás is beteg. De annyi bizonyos, hogy a törvényjavaslatot nem mutatják be igazi fényében, igazi árnyoldalaival, mert különben egyszerűen azt kellett volna mondaniok, hogy ez az állami hatalom igénybevételével való erőszakos magyarosítás. Ha lett volna annyi őszinteség bennük és ez lett volna az indokolásnak tartalma, akkor legalább láttuk volna az igazi íntenczióját a kormánynak, a melylyel ezt a törvényjavaslatot benyújtotta. De nem vallják be az igazi indokot, mert hiszen azt mondja a kormány, hogy nem akar erőszakosan magyarosítani, csak azt akarja, mint később fel fogom olvasni az illető paragrafusokat, hogy a nem magyarajkuak tanuljanak meg magyarul. (Felkiáltások : Ez helyes !) Én is azt mondom, hogy helyes, (Mozgás.) és megmondtam már többször itt a házban, hogy mi semmiféle akadályt sem szóval, sem Írásban nem akarunk gördíteni az elé a törekvés elé, hogy a mi véreink tanuljanak meg magyarul. (Helyeslés.) Többször nyilatkoztunk erre nézve és legutóbb három nagy városban: Bazinban, Szentgyörgyön, Récsén. (Mozgás és derültség.) Ezekben nyilvánosan kinyilatkoztattam, hogy mi kívánjuk, hogy mindenki, a ki teheti, tanuljon meg magyarul. De nagy különbség van abban, hogy valaki tanuljon meg magyarul, és nagy különbség abban, hogy pl. számtant és oly ismereteket kell magyarul tanulnia, a hol nemcsak a tárgyat kell megnevezni, ez asztal, ez szék, stb., hanem oly tantárgyakat is, a melyek hivatva vannak a gyermek erkölcsi nívóját emelni, pl. a vallást is magyarul akarják tanítani. Hock János: Ugy is kell. Szkicsák Ferencz: T. képviselőtársam azért pap, hogy tudja, hogy olyan tanítási módszerrel tanítva a hittant, a gyermek erkölcsi nívóját emelni nem lehet, magyar nyelven a gyermek ily ismereteit nem lehet fejleszteni. Fel fogom említeni e tekintetben néhány pedagógusnak a véleményét, a mely épen most jutott a kezembe. (Nagy zaj.) Csak kivonatban fogom ismertetni ezen pedagógusok véleményét. (Zaj.) Az egyik, Louis Légér, a ki a párisi Collége de Francé tanára, azt bizonyítja czikkében, hogy miért nem tudják a francziák az idegen nyelveket megtanulni. KÉPVH. NAPLÓ 1906 —1911. VIII. KÖTET. Azt mondja, hogy azért nem tudják megtanulni, mert a módszer rossz, a mely Francziaországban elő van írva. Ott t. i. a módszer olyan, hogy a tanár a tanítványaihoz nem beszél máskép, mint csupán azon az idegen nyelven, csak azon érintkezik velük. Magától értetődik, hogy a tanulók nem értenek semmit, nem gondolkoznak, hagyják a tanítót beszélni, alusznak, és így természetes, hogy azután semmiféle eredmény nem jön ki ebből a tanításból. Megerősíti ezt az ő állítását Siegwald, az idegen nyelvek elsőrendű tanítója Parisban és egy Albert Petit nevű tanító is. Azok is ugyanazt mondják, hogy azért van sikertelenség az idegen nyelvek tanításában a francziák nál, mert ha a tanító tanítványaival csupán azon az idegen nyelven beszél, nem tudja megtanítani őket arra az idegen nyelvre. Ha ez már egy nyelv oktatásánál is így van, mennyivel inkább van igy ez olyan oktatásnál, a hol még ismereteket is kell tanítani, a hol pl. a számolást kell tanítani. Nekem egyszer azt mondták, mikor a Felvidéken jártam : uram, a gyermekeink tudják mondani, hogy négyszer négy az tizenhat, de mikor megkérdem, hogy megértette-e, azt mondja a gyermek, hogy nem. Hát akkor miért tanulta a gyermek. Talán azért, hogy ő azt tudja szajkó módjára elmondani ? Ugyebár azért, hogy ha egyszer az életben szüksége lesz tudni, hogy mennyi négyszer négy, akkor tudja, hogy tizenhat ? Odafajult az irányadó körök sovinizmusa folytán a tanítóknál egyrészt a fegyelmi vétségtől való félelem, másrészt az ambiczió, harmadszor a rosszakarat következtében a dolog, hogy már nem is engedik, hogy a tanítványok anyanyelvükön beszéljenek. Megtörtént pl., hogy egy tanitó egy nem magyar nyelvű iskolában azt parancsolta a gyermekeknek, hogy ötszázszor írják le ezt: »Nem szabad tótul povedálni !« Nem is beszélni, hanem gúnymódra jjovedálni. Talán díszére válik ez a hazaszeretetnek? Talán díszére válik ez a hazafiságnak? Ha hosszasabb akarnék lenni, más érvekkel is ki tudnám mutatni, hogy pl. megyénkben e tanítási módszerrel minő eredményeket értek el, hogy az teljesen hiábavaló, a mit a kormány a 19. §-ba foglalt. A 19. §. azt mondja : »A nem magyar tanítási nyelvű elemi iskolákban, akár részesülnek állami segélyben, akár nem, a magyar nyelv a mindennapi tanfolyam valamennyi osztályában a vallás- és közoktatásügyi miniszter által megállapított tanítási terv szerint és kijelölt óraszámban oly mérvben tanítandó, hogy a nem magyar anyagyeivű gyermek az ő életczéljainak megfelelően gondolatait magyarul érthetően ki tudja fejezni. Ezt nem fogja elérni a tanitó soha, minek tehát a tanítót egy ilyen parancsolat elébe állítani .? Különösen hogyha tekintetbe veszszük a 23. és 24. §-át. Mit mondanak ezek ? Nem fogom untatni a házat, hogy felolvassam ezeket, csak azt jegyzem meg, hogy oly fegyelmi határozatok ezek, hogy ha a tanitó nem tudja elérni ezt a czélt, akkor ő ke15