Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-134

112 í,3í-. országos ülés 1907 április 8-án, hétfőn. ugyebár azt irják az újságok, hogy bizony az nem járja, hogy például arra a sváb emberre, ha a bíróság elé kerül, egy pelyhes bajuszú ur ráförmed, hogy: »miért nem tudsz magyarul ?« Most már rosszalják az ilyen eljárást, de a Felvidéken is igy történik ez, pedig annak az intelligens urnak, annak a hivatalnoknak nemcsak az a hivatása, hogy szép ruhában és kipödört bajuszszal fogadja a feleket, hanem hogy egy kis érzékkel birjon a nép érdekei iránt is. Most is megtörténik az, hogy az ilyen hivatalnok ráförmed arra a becsületes, tisztességes polgárra, a ki itt született Magyarországon, hogy: »hát miért nem tudsz magyarul ?« Ugyebár ez megszégyenítő és önök ezt nem szeretik hallani ? (Mozgás és zaj balfetől.) De, t. ház, tovább megyek. A tótok még szegényebbek a különféle intézményekben, mint a románok és a szerbek ; nekünk még autonómiánk sincs. Az evangélikusoknak van ugyan csekély autonómiájuk, de ezt megrontják az egyházfők, a kik — ezt itt ünnepélyesen kinyilatkoztatom — minden keresztény szellem hiányában tisztán a pártpolitika szolgálatában áUanak. Igenis, ezek az egyházfők a mi népünk anyanyelve érdekeinek megrontói, s a legnagyobb jogbitorlók, (Mozgás balfdől. Halljuk! Halljuk!) és tudja meg a t. ház és a t. kormány, hogy valamint a rossz közigazgatás visszaélései felébresztették a tót népben emberi jogaihoz való jussát, ugy ébresztette fel az erőszakos magyarosítás a tót nemzeti önérzetet és öntudatot. Itt vagyok példának én. (Derültség.) Azt sem tudtam, hogy mi fán terem a tót nemzeti öntudat, mikor a lőcsei főgimnáziumba jártam. Ekkor történt, hogy meg akartam tanulni anyanyelvemet irodalmilag is és ebből a czélból vettem egy ártatlan tót regényt. (Derültség.) Hock János : Az anyanyelve a tót és azt sem az anyjától tanulta meg ? Szkicsák Ferencz: Irodalmilag a főtisztelendő ur sem az anyjától tanult meg magyarul, az anyja talán tót volt! (Derültség.) Hát, a mint tanulmányoztam, olvasgattam azt a tót regényt, volt ott egy igazgató, a ki érdemeket szerzett magának és időközben főigazgatóvá lett; ez kitalálta, hogy pánszláv vagyok. Az a kis diák azt sem tudta, hogy ki volt az a Szvatopluk és hogy a tótoknak van-e történelmi múltjuk, és mégis az öszszes középiskolákból engemet ezért a kis dologért kizártak. Kizárva az iskolából, hová mehettem ? Talán Francziaországba ? Nem, elmentem a testvéreimhez Prágába. (Zaj.) Ott aztán öntöttek belém nemzeti öntudatot. Ezt a példát csak azért hoztam fel, hogy lássák, hogy mit tesz az erőszakos magyarosítás. Ez a törvényjavaslat is ebben a mederben halad, ezt a czélt akarja szolgálni. (Felkiáltások : Annál inkább fogadja el!) Higyjék el önök, hogy ez által is a tót népben a nyelvéhez való ragaszkodást és az öntudatot fogják felébreszteni. (Felkiáltások: Yizet neki!) Azt mondják egyes t. képviselőtársaim, hogy ép azért fogadjam el a törvényjavaslatot, mert ez emeli a tót nép öntudatát. Hát ha a czélt tekinteném, tényleg elfogadnám, de akkor czinikusnak kellene lennem, nem őszintének. Akkor, t. ház, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadnám: orvul támadnám meg önöket. De én sokkal tisztábban tisztelem elveimet (Derültség.) és népem múltját, semhogy ezt a törvényjavaslatot elfogadnám és azt tartom, hogy elárulnám tót népem érdekeit, ha a magam részéről is hozzájárulnék az előttünk fekvő törvényjavaslathoz. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Csodálkozom rajta, de ugy látszik, hogy a mikor a kormány ezt a törvényjavaslatot benyújtotta, nem ismerte a tót nép lekületét. Szombaton Polit Mihály t. barátom bámult azon, hogy önök milyen jól ismerik a bosnyák kérdést. Egy hang (a középen) : Wekerle ismeri ! Szkicsák Ferencz : Igen, Wekerle a miniszterelnök, de hát ő a főember. (Derültség.) Mondom, a bosnyák kérdést önök ismerik, a nemzetiségi kérdést pedig nem, mert ha ismernék, bizonyára nem nyújtottak volna be egy ily értelmű törvényjavaslatot. (ügy van! a közéfen. Felkiáltások a baloldalon: Nagyon is enyhe ! ) Sümegi Vilmos,: Radikálisabb kellene! Szkicsák Ferencz : Én azonban, t. ház, nem hiszem, hogy önök ne ismernék a nemzetiségi kérdést. Ismerik, csakhogy szükségük van erre a törvényjavaslatra, (Igaz! ügy van! a baloldalon.) nem azért, hogy a magyar nemzetnek, a magyar hazának szolgálatot tegyenek, hanem azért, hogy a függetlenségi programmot kompromittáló ténykedéseit a kormánynak : a 400 milliós közös kiadásokra való hitel megszavazását, továbbá a kiegyezés és az alkotmánybiztositékok elejtését palástolják. Ugyebár, ez kellemetlen ? (Elénk derültség.) T. ház ! Én elhiszem, hogy a kormánynak szüksége van egy ilyen törvényjavaslatra, mindamellett ne méltóztassanak elfelejteni azt, a mit a napokban mondott itt valaki, hogy: a haza minden előtt. Más fortélyhoz forduljanak talán az urak . . . Egy hang (a középen) : Tanácsoljon valamit. Szkicsák Ferencz : Tudja Isten, én nem tudok segíteni a miniszterelnök úron. (Derültség.) Mondom, méltóztassanak más fortélyhoz fordulni, de ilyen törvényjavaslatot, a mely megbontja a népek közötti békét, (Ellenmondások.) ne méltóztassék beterjeszteni, ilyenektől álljon el a kormány és vonja vissza mind a kettőt. (Derültség. Felkiáltások jobbfelöl: Azt is, a mit már megszavaztunk ?) Igen, azt is! T. képviselőház ! Tovább megyek a törvényjavaslat elbírálásában, és ismét csak tanítómhoz, az öreg Polit barátomhoz folyamodom. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) ö azt mondotta, hogy hazánk a keleti államok jeüegével bír, (Ellenmondások.) ós én azt hiszem, hogy a kormány, a mikor ezen törvényjavaslatot benyújtotta, csak egy ujabb érvet szolgáltatott ehhez az állításhoz, a mennyiben bebizonyította, hogy a mi államférfiaink is olyanok, mint a keleti államférfiak, t. i. ravaszok és hamisak. (Elénk derültség.) Az