Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-134

112 í,3í-. országos ülés 1907 április 8-án, hétfőn. ugyebár azt irják az újságok, hogy bizony az nem járja, hogy például arra a sváb emberre, ha a bíró­ság elé kerül, egy pelyhes bajuszú ur ráförmed, hogy: »miért nem tudsz magyarul ?« Most már rosszalják az ilyen eljárást, de a Felvidéken is igy történik ez, pedig annak az intelligens urnak, annak a hivatalnoknak nemcsak az a hivatása, hogy szép ruhában és kipödört bajuszszal fogadja a feleket, hanem hogy egy kis érzékkel birjon a nép érdekei iránt is. Most is megtörténik az, hogy az ilyen hiva­talnok ráförmed arra a becsületes, tisztességes polgárra, a ki itt született Magyarországon, hogy: »hát miért nem tudsz magyarul ?« Ugyebár ez megszégyenítő és önök ezt nem szeretik hallani ? (Mozgás és zaj balfetől.) De, t. ház, tovább megyek. A tótok még sze­gényebbek a különféle intézményekben, mint a románok és a szerbek ; nekünk még autonómiánk sincs. Az evangélikusoknak van ugyan csekély autonómiájuk, de ezt megrontják az egyházfők, a kik — ezt itt ünnepélyesen kinyilatkoztatom — minden keresztény szellem hiányában tisztán a pártpolitika szolgálatában áUanak. Igenis, ezek az egyházfők a mi népünk anyanyelve érdekeinek megrontói, s a legnagyobb jogbitorlók, (Mozgás balfdől. Halljuk! Halljuk!) és tudja meg a t. ház és a t. kormány, hogy valamint a rossz köz­igazgatás visszaélései felébresztették a tót népben emberi jogaihoz való jussát, ugy ébresztette fel az erőszakos magyarosítás a tót nemzeti önérze­tet és öntudatot. Itt vagyok példának én. (Derült­ség.) Azt sem tudtam, hogy mi fán terem a tót nemzeti öntudat, mikor a lőcsei főgimnáziumba jártam. Ekkor történt, hogy meg akartam tanulni anyanyelvemet irodalmilag is és ebből a czélból vettem egy ártatlan tót regényt. (Derültség.) Hock János : Az anyanyelve a tót és azt sem az anyjától tanulta meg ? Szkicsák Ferencz: Irodalmilag a főtiszte­lendő ur sem az anyjától tanult meg magyarul, az anyja talán tót volt! (Derültség.) Hát, a mint ta­nulmányoztam, olvasgattam azt a tót regényt, volt ott egy igazgató, a ki érdemeket szerzett ma­gának és időközben főigazgatóvá lett; ez kita­lálta, hogy pánszláv vagyok. Az a kis diák azt sem tudta, hogy ki volt az a Szvatopluk és hogy a tó­toknak van-e történelmi múltjuk, és mégis az ösz­szes középiskolákból engemet ezért a kis dologért kizártak. Kizárva az iskolából, hová mehettem ? Talán Francziaországba ? Nem, elmentem a test­véreimhez Prágába. (Zaj.) Ott aztán öntöttek be­lém nemzeti öntudatot. Ezt a példát csak azért hoztam fel, hogy lássák, hogy mit tesz az erő­szakos magyarosítás. Ez a törvényjavaslat is ebben a mederben halad, ezt a czélt akarja szol­gálni. (Felkiáltások : Annál inkább fogadja el!) Higyjék el önök, hogy ez által is a tót népben a nyelvéhez való ragaszkodást és az öntudatot fogják felébreszteni. (Felkiáltások: Yizet neki!) Azt mondják egyes t. képviselőtársaim, hogy ép azért fogadjam el a törvényjavaslatot, mert ez emeli a tót nép öntudatát. Hát ha a czélt tekin­teném, tényleg elfogadnám, de akkor czinikusnak kellene lennem, nem őszintének. Akkor, t. ház, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadnám: orvul támadnám meg önöket. De én sokkal tisztábban tisztelem elveimet (Derültség.) és népem múltját, semhogy ezt a törvényjavaslatot elfogadnám és azt tartom, hogy elárulnám tót népem érdekeit, ha a magam részéről is hozzájárulnék az előttünk fekvő törvényjavaslathoz. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Csodálkozom rajta, de ugy látszik, hogy a mikor a kormány ezt a törvényjavaslatot benyújtotta, nem ismerte a tót nép lekületét. Szombaton Polit Mihály t. barátom bámult azon, hogy önök milyen jól ismerik a bosnyák kérdést. Egy hang (a középen) : Wekerle ismeri ! Szkicsák Ferencz : Igen, Wekerle a miniszter­elnök, de hát ő a főember. (Derültség.) Mondom, a bosnyák kérdést önök ismerik, a nemzetiségi kérdést pedig nem, mert ha ismernék, bizonyára nem nyúj­tottak volna be egy ily értelmű törvényjavaslatot. (ügy van! a közéfen. Felkiáltások a baloldalon: Nagyon is enyhe ! ) Sümegi Vilmos,: Radikálisabb kellene! Szkicsák Ferencz : Én azonban, t. ház, nem hiszem, hogy önök ne ismernék a nemzetiségi kér­dést. Ismerik, csakhogy szükségük van erre a tör­vényjavaslatra, (Igaz! ügy van! a baloldalon.) nem azért, hogy a magyar nemzetnek, a magyar hazának szolgálatot tegyenek, hanem azért, hogy a függetlenségi programmot kompromittáló tény­kedéseit a kormánynak : a 400 milliós közös ki­adásokra való hitel megszavazását, továbbá a ki­egyezés és az alkotmánybiztositékok elejtését palás­tolják. Ugyebár, ez kellemetlen ? (Elénk derültség.) T. ház ! Én elhiszem, hogy a kormánynak szüksége van egy ilyen törvényjavaslatra, mind­amellett ne méltóztassanak elfelejteni azt, a mit a napokban mondott itt valaki, hogy: a haza minden előtt. Más fortélyhoz forduljanak talán az urak . . . Egy hang (a középen) : Tanácsoljon valamit. Szkicsák Ferencz : Tudja Isten, én nem tudok segíteni a miniszterelnök úron. (Derültség.) Mon­dom, méltóztassanak más fortélyhoz fordulni, de ilyen törvényjavaslatot, a mely megbontja a népek közötti békét, (Ellenmondások.) ne mél­tóztassék beterjeszteni, ilyenektől álljon el a kor­mány és vonja vissza mind a kettőt. (Derültség. Felkiáltások jobbfelöl: Azt is, a mit már megsza­vaztunk ?) Igen, azt is! T. képviselőház ! Tovább megyek a törvény­javaslat elbírálásában, és ismét csak tanítómhoz, az öreg Polit barátomhoz folyamodom. (Derült­ség. Halljuk! Halljuk!) ö azt mondotta, hogy hazánk a keleti államok jeüegével bír, (Ellen­mondások.) ós én azt hiszem, hogy a kormány, a mikor ezen törvényjavaslatot benyújtotta, csak egy ujabb érvet szolgáltatott ehhez az állításhoz, a mennyiben bebizonyította, hogy a mi állam­férfiaink is olyanok, mint a keleti államférfiak, t. i. ravaszok és hamisak. (Elénk derültség.) Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom