Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-134

1Ü0 134, országos ülés 1907 április 8-án, hétfőn. A gyermekektől pedig az követeltetik meg, hogy két nyelven hallják az előadást. Hát nem fogja ez azt előidézni, hogy azok a tanulók sem magyarul, sem románul nem fogják ismerni a tananyagot, hanem hogy a fejükben egy konfuzus badarság, egy madárnyelv lesz ? Nem az lesz-e ennek vége, hogy a mikorra szükségük volna rá, nem lesz a fejükben egy szikrája sem annak, a mit tanultak ? De van itt még egy furcsa intézkedés és ez az, hogy (olvassa): »Ha pedig a beirt tanulóknak legalább fele magyar anyanyelvű, a tanitási nyelv a magyar; de az iskolafentartók gondoskodhatnak arról, hogy a magyarul nem beszélő növendékek anyanyelvükön is részesüljenek oktatásban.« Hát kérdem, t. ház, ha keresztül lesz vive e törvény, akkor ugyanaz a tanitó adja elő a tantárgyakat magyarul és p. o. románul is, vagy pedig a hitfelekezet, az iskolafentartó fizessen még egy külön tanitót? Azt nem értem tehát, hogy miképen gondoskodjék az iskolafentartó arról, hogy anyanyelvén is képezze a növendékeket, mert nem irja elő, hogy extra-tanitó tegye ezt a másik tanitó helyett ? Ezt én nem tudom megérteni. Vagy ezt a tanitót is az állam fogja fizetni ? Ugy az egyik, mint a másik esetben kötelessége lett volna annak, a ki ezt szövegezte, erről is egy külön paragrafust szövegezni. A 19. §. szintén érdekes. E szakasz szerint a nem magyar tanitási nyelvű elemi iskolákban, akár részesülnek állami segélyben, akár nem, a magyar nyelv a mindennapi tanfolyam valamennyi osztályában a vallás- és közoktatásügyi miniszter által megállapított tanitási terv szerint és kijelölt óraszámban oly mérvben tanítandó, hogy a nem magyar nyelvű gyermek gondolatait magyarul érthetően ki tudja fejezni. Simkó József: Nagyon helyes! Vajda Sándor: Simkó t. képviselőtársam azt mondja, hogy nagyon helyes. De kérdem t. képviselőtársamat, mit szólana ahhoz, ha ezt a szakaszt, mert gróf Apponyi Albert igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi miniszter ur helyett jöhet egy másik miniszter, például Simkó József . . . (Zaj.) Simkó József: Jó lesz ilyen viczczeket nem csinálni ! Vajda Sándor: . . . ezt olyképen értelmezné, hogy a magyar nyelv oly mérvben és oly óraszámban tanitandó, hogy reggeltől estig csakis a magyar nyelv tanittassék, mivel másképen nem lehet végrehajtani azt a rendelkezést, hogy oly mérvben tanittassék a magyar nyelv, hogy a nem magyar anyanyelvű gyermek gondolatait magyarul érthetően ki tudja fejezni. Ugy-e bár, t. ház, nagyon könnyen megeshetik, hogy lesz miniszter, a ki ezt a paragrafust igy fogja értelmezni? Ha pedig ez lehetséges, és ily értelmezéseknek nyit ajtót e rendelkezés, miért nem tetszett direkte egy paragrafust felvenni a törvényjavaslatba, a mely szerint mostantól kezdve minden iskolában magyar legyen a tanitási nyelv ? Ezenkivül nagyon tág kifejezés az, hogy »a nem magyar anyanyelvű gyermek gondolatait magyarul érthetően ki tudja fejezni<

r

. Hiszen csak arra hivatkozom, hogy a múlt években az egyetemi tanárokra panaszkodtak, hogy nem tudnak magyarul, hogy nincs becsületes stílusuk és azért az a hires agitátor — már t. i. az én álláspontomból agitátor, de az önök szemében jó hazafi — konstatálta a magyar ifjúságról, hogy nem képes gondolatait jó stílusban és becsületes magyarsággal megírni. Az a zsurnaliszta, a kinek napról-napra a legrosszabb fogalmazványokkal van dolga, a maga zsurnaliszta fejével megérti és kijavítja a rosszul irt dolgokat is, de az a gyermek nem érti meg, mert annak nincsen önálló gondolata, a melylyel a hiányos, érthetetlen fogalmazványt kiegészíthetné. A gyermek olyan mondatokat tanul mint: A tehenet kihajtották a legelőre, stb. Miféle gondolatai lehetnek annak a gyereknek? A gyermek megtanulja, hogy a föld forog a nap körül és a hold a föld körül. Ha azután nem ért meg valamit, a gyermeket okolják, nem pedig a rossz tanitási módszert és nem azt a körülményt, hogy olyan nyelven kell tanulnia, a melyet nem ért. A 20. szakasz is igen érdekes. Azt mondja ez a szakasz (olvassa): »Nem magyar tanitási nyelvű iskoláknál alkalmazott tanítók állami fizetés- vagy korpótlék-kiegészitésben a 16. §-ban megszabott feltételeken kívül csak a következő további feltételek teljesítése mellett részesülhetnek : illető iskolákban a magyar nyelv, a számolás, a hazai földrajz és történelem továbbá a polgári jogok és kötelességek tanítása a vallás- és közoktatásügyi miniszter által megállapított tanterv szerint és óraszámban, kizárólag az általa engedélyezett tankönyvek és tanitási segédeszközök használatával történik; 2. ha az illető iskolában kizárólag a vallásos közoktatásügyi miniszter által helybenhagyott hazafias tartalmú olvasókönyvek és tanszerek használtatnak.« Ez a szakasz mélyen sérti az egyházi autonómiánkat. Ha az illető iskolákban a magyarnyelv, a számolás, a hazai földrajz és történelem, továbbá a polgári jogok és kötelességek tanításának a kultuszminiszter által megállapított terv szerint és óraszámban kell történnie, akkor azon veszélynek lesznek kitéve iskoláink, hogy az azokat látogató gyermekeket különösen érdeklő tantárgyakra nem marad idő, a mint ezt pl. a hittan tanitására nézve látjuk. Az anyanyelv tanítása czéljából a tantervben kegyesen engedélyez a miniszter ur hetenkénti egy órát. Nagyon szerettem volna, hogyha a valódi intenczió kerülgetése helyett, a mely a sorok között kivé-