Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-134

13í. országos ülés 1907 április &-án, hétfőn. 101 hető, nyíltan kimondták volna, hogy milyen czélzat vezeti a javaslat ezen rendelkezéseit. Azután megint óriási csalafintasággal azt mondja a 2. pont, hogy: »ha az illető iskolákban kizárólag a vallás- és közoktatásügyi miniszter által is helybenhagyott hazafias tartalmú olvasókönyvek és tanszerek használtatnak.« Kérdem, hogy miért kell ezt külön hangsúlyozni. Hiszen az csak nem tételezhető fel, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur elkezdve a metropolitáktól egészen a falusi pópákig, az egyház minden tagjáról és mindnyájunkról azt a véleményt táplálja, hogy^lelketlen hazaárulók és agitátorok vagyunk? És miért kell itt akkor, a midőn a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrról van szó, külön hangsúlyozni azt, hogy »hazafias« ? Hiszen legalább a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrról fel lehet tételezni azt, hogy hazafias érzelmű. A 21. §. flagráns sérelmét képezi egyházi és iskolai autonómiánknak. Tessék csak ezt a szakaszt figyelmesen elolvasni (olvassa): »Ha az állam valamely községi vagy felekezeti iskola tanitójának fizetéskiegészitéséhez 200 koronát meghaladó államsegélylyel járul, a tanitó alkalmazása a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyásától függ.« Tehát 200 koronáért elveszik a mi iskolai autonómiai jogunkat, hogy a tanitó alkalmazása felekezeti iskolákban — illetve állami iskolákban, mert a jövőben azok lesznek ezek az iskolák — ne a felettes egyházközségtől, hatóságtól, hanem a miniszter jóváhagyásától, jóakaratától függjön. Ha ez nem flagráns sértése autonóm jogainknak, akkor valóban nem tudom, hogy mit kell sérelmesnek tartani. A következő 21. szakasz igy szól (olvassa) : »Ha ezen állomásokra oly egyén választatnék, illetőleg oly egyénnek a megválasztása terjesztetnék fel jóváhagyás végett, a ki ellen a vallásos közoktatásügyi miniszter törvény alapján, vagy állami szempontból kifogást emelhet, a miniszter 30 napra terjedhető záros határidő kitűzése mellett más egyén választására és ujabb felterjesztés tételére szólitja fel a tanitó alkalmazására jogosultakat; ha pedig a felszólítás eredménytelen maradna, vagy ha az uj felterjesztés a fentebbi szempontokból másodízben is kifogásra szolgáltatna okot: az esetben a tanítót az iskolafen tartó további meghallgatása nélkül a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki, a hitfelekezetek által fentártott népiskolákat illetőleg azonban oly korlátozással, hogy a kinevezendő tanitó ugyanahhoz a vallásfelekezethez tartozzék, mint az illető iskola, és hogy e tanitó személyére nézve az illetékes egyházi főhatóság előlegesen, záros határidő alatt, nyilatkozattételre hivassák fel. Az államsegélyben részesülő községi elemi népiskoláknál az 1876: XXVIII. t.-cz, 13. §-ának 1. pontjában körülirt tanitóválasztási eljárás a jelen §. rendelkezéseinek megfelelően módositta tik. Ha pedig az állam valamely községi vagy felekezeti népiskolánál a tanítói állás alapfizetéséhez e fizetés felénél nagyobb fizetéskiegészitő államsegélylyel járul, ezen tanítói állásra a tanítót a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki, a felekezeti iskolához azonban szintén oly korlátozással, hogy a kinevezendő tanitó ugyanahhoz a vallásfelekezethez tartozzék, mint az illető iskola, és hogy a tanitó személyére nézve az illetékes egyházi főhatóság előlegesen, záros határidő alatt, nyilatkozattételre hivassák fel. A 200 koronát meghaladó államsegélyt élvező községi elemi iskolák tanítóinak választása körül felmerült vitás ügyek végérvényes elintézése a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatáskörébe tartozik.« T. ház! E szerint látjuk, hogy a jövőben felekezeti iskoláinkhoz a tanítóinkat a vallásos közoktatásügyi miniszter ur nevezheti ki. Kérdés, hogy ilyen rendelkezés mellett fennáll-e továbbra is a mi iskolánk autonóm joga, kérdés, hogy felekezeti iskola-e az, a melybe a miniszter nevezi ki a tanítót? Ezzel szemben az a korlátozás, hogy a tanitó személyére nézve az illetékes egyházi főhatóság előlegesen, záros határidő alatt nyilatkozni tartozik, számba sem jöhet; a lényeges az, hogy ezzel autonóm jogát az az iskola elveszítette. Ezen kinevezési jog által minden ingerenczia az iskolai ügyekben az iskolafentartóról átszáll a miniszterre. Mi lesz a praktikus életben a következménye ennek a 21. §-nak? Az, hogy majd az állam szempontjából kifogást emelnek az olyan tanitó ellen, a ki nem a kormánypárt kortese, sőt tekintetbe veszik ezt majd a pályázatoknál is. Ez a szemjjont ivedig változni fog a szerint, hogy melyik párt lesz uralmon, mert nem olyan biztos az, hogy önök mindig a kormányon lesznek és kerülhetnek abba a kellemetlen helyzetbe a katholikusok, reformátusok és evangélikusok is, hogy tanítóikat el fogják csapni, mert a kormánynak nem tetszenek. T. ház! A 22. §. első pontjára is van egynéhány megjegyzésem. Az van itt mondva, hogyha a tanitó a magyar nyelv tanítását elhanyagolja vagy azt nem a jelen törvény paragrafusainak keretén belül — itt hat paragrafus van felsorolva — és nem megfelelő sikerrel tanítja stb., akkor fegyelmi vétséget követ el. Erre vonatkozólag konstatálni kívánom, hogy ez igen régi dolog, a mi nagy mértékben kihasználható a tanítók ellen. Tegyük fel, hogy a legbuzgóbb soviniszta magyar, mondjuk kálomista tanítónak haragosa a szolgabíró vagy a tanfelügyelő, a ki a magyar nyelv sikeres tanítását ellenőrzi. Köztudomású dolog, hogy részeges, alkoholista községekben a gyermekeknek tehetsége sokkal alacsonyabb fokon áll, mint olyan községekben, a hol a lakosság nem iszá-