Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-134
134-. országos ülés Í9ü7 április 8-án, hétfőn. 99 tanítói nyugdíj- és gyámalap czéljaira fordítandó. « Tehát »minden iskola és minden tanító, tekintet nélkül az iskola jellegére és arra, hogy állami segélyt ólyez-e vagy sem, a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét tartozik kifejleszteni és megerősíteni.* Ha ezt akarja elérni az igen t. miniszterelnök ur, akkor ne pénzzel igyekezzék hatni, mert azzal nem a szívre, hanem csak kevésbbé nemesebb érzésekre lehet befolyást gyakorolni, hanem a sziv szeretetével! Nagyon szerettem volna, ha olyan paragrafust találtam volna a javaslatban, a mely lehetővé tenné, hogy az állam velünk szemben is ép oly szeretettel, előzékenységgel és olyan gyengédséggel járjon el, mint a magyarsággal szemben. Azáltal, hogyha az iskolákban az állam czimerét elhelyezik, vagy a nemzetiszínű lobogót kitűzik márczius 15-én, — a mely ugyan most nem nemzeti ünnep — vagy másféle nemzeti ünnepen, vájjon annak a gyermekeknek lelkében a hazaszeretet fel fog-e ébredni? Azt hiszem, nem. A hazaszeretet más tényezőkből, más forrásokból fakad. A hazaszeretetnek fó'feltétele, hogy a haza legyen jó édesanyja polgárainak, nem pedig mostohaanya, a ki fiait kivándorlásra kényszeríti. (Zaj.) Azután a történeti képek is állandó konfliktus tárgyát képezhetik. Előállhat az az eset, hogy egy olyan vidéken, a hol Dózsa György emléke él a nép lelkében, az iskolafentartó azt kívánja, hogy tessék Dózsa György elégetésére emlékeztető képeket felakasztani a falakra. Kérdem: vájjon a miniszter ur megadja-e ehhez a beleegyezést ? Vagy pedig pl. román vidéken, az én választókerületemben, a hol Janku, Axentie és Hóra emléke szentül él a nép lelkében. — mert ezek is a magyar történelemhez tartoznak — a miniszter ur megadja-e a beleegyezést ahhoz, hogy ezeknek képei az iskola falán elhelyeztessenek. És ha nem adja meg, vájjon ez jobb viszonyt fog-e teremteni az állampolgárok és az állam között? Azt hiszem, a törvényjavaslat ezen szakasza nem igen fog erre vezetni. A 18. §. szintén sok jogsérelmet foglal magában, különösen a mi egyházi autonómiánkra vonatkozólag. Azt mondja ez a paragrafus (olvassa): »Az 1868 : XLIV. t.-cz. 14. §-ának az a rendelkezése, mely szerint az egyházközségek iskoláikban az oktatásnak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg, akkép értelmezendő, hogy szabadságukban áll oktatási nyelvül vagy az állam nyelvét, vagy a gyermekek anyanyelvét, megállapítani, fenmaradván természetesen ez utóbbi esetben a magyar nyelvnek tanítására vonatkozó törvényes intézkedések feltétlen érvénye és hatálya. Az olyan hitfelekezeti elemi néjpiskólakban, a melyekben a beiratkozott növendékek összes létszámának legalább 20 százaléka magyar anyanyelvű, vagy ha az összes növendékek között legalább 20 magyar anyanyelvű van, a magyar nyelv is mint tannyelv használandó. Ha pedig a beirt tanulóknak legalább fele magyar anyanyelvű, a tanítási nyelv a magyar; de az iskolafentartók gondoskodhatnak arról, hogy a magyarul nem beszélő növendékek anyanyelvükön is részesüljenek oktatásban. Minden oly népoktatási tanintézetekben azonban, a melyekben az állam nyelve van egyedüli tanítási nyelvül bevezetbe, ez az állapot többé meg nem változtatható. Az összes elemi népiskolák ismétlő tanfolyamában a tanítás nyelve a magyar. Ezek az intézkedések érvényesek a községi elemi népiskolákban is.« Ezek az intézkedések, akármilyen jól vannak is megszövegezve, mégis az első pillanatra elárulják bármelyikünknek, hogy mit czéloznak? (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Kérem, méltóztassék kissé hangosakban beszélni, mert a gyorsírók nem hallanak semmit. Vajda Sándor: Azt mondja a javaslat, hogy az 1868 : XLIV. t.-czikk 14. §-ának az a rendelkezése, mely szerint az egyházközségek iskoláikban az oktatás nyelvét tetszés szerint határozhatják meg, akként értelmezendő, hogy szabadságukban áll oktatási nyelvül az állam nyelvét, vagy a gyermekek anyanyelvét megállapítani, fenmaradván természetesen stb. Ez a rendelkezés megszegi a jogfolytonosságot. Lehetetlen lesz ezt keresztülvinni a nélkül, hogy a mi egyházunk és az állam közt a legnagyobb konfliktusok elő ne idéztessenek, mert ezek szerzett jogok és méltóztatnak tudni, épen Magyarország történelméből, hogy mikor szerzett jogokról volt szó, az érdekeltek ezen jogokat milyen nehezen adták fel. Tetszik tudni, hogy ilyen jogokat jószántukból nem adtak fel a magyarok sem soha, és méltóztatnak ismerni már minket is, mint népet annyira, hogy mi sem fogunk ilyen szerzett jogokat jószántunkból soha feladni. Ebben a 18. §-ban van egy intézkedés, a mely azt mondja (olvassa): »Az olyan hitfelekezeti iskolákban, a melyekben a beiratkozott növendékek összes létszámának legalább 20%-a magyar anyanyelvű vagy ha az összes növendékek közül legalább 20 magyar anyanyelvű van, a magyar nyelv is mint tannyelv használandó*. Hát most azt szeretném tudni, hogy lesz a magyar nyelv »is« román iskolákban használatban? A tanitó először elmondja a leczkét románul, azután pedig magyarul vagy megfordítva. Tehát az a tanitó arra kényszeríttetik, hogy ugyanazt a tananyagot ugyanannyi idő alatt kétszer adja elő, mint más egyszer. Azonfelül megköveteltetik tőle, hogy végezze ezt az óriási szellemi munkát, hogy az egyik nyelven gondolkozzék, a másik nyelven pedig tanítson. 13*
