Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-124

i2í. országos ülés 1907 márczius y-én, szombaioii. 233 delkezéseit, a mig nincsenek módosítva, szigorúan kell alkalmazni és ezért kérem ebben az esetben is a legszigorúbb vizsgálat megindítását. T. ház! Trencsén megyében a kivándorlás és az ilyen uzsora-ügylet folytán általános elszegényedési proczesszus van folyamatban. Mi, kik azt a vidéket ismerjük, elszörnyűködve tapasztaljuk azt a depopulárizácziót, a mely ott végbemegy. Ezrével vándorolnak ki az emberek évenként Amerikába. A mióta pedig büntetendő cselekmény az erre való csábitás, a Porjeszek más eszközhöz fordulnak. Tudjuk, hogy Poroszország keleti részén, Pózenben, nagy munkáshiány van, miután onnan is nagy a kivándorlás Amerikába. Ezek a Porjeszek tehát a munkások kivándorlását Pózenbe közvetítik, mert ezt a hatóság nem is bünteti. Határozott tudomásom van, hogy fejenként egy korona provízióért ezrenként szállítanak embereket Poroszországba mezei munkára. Nálunk pedig úgyszólván nem marad épkézláb ember, a ki a föld termését learathatná. T. ház ! A tót nép megható jeleit mutatja annak, miképen szereti a hazai földet, miképen ragaszkodik ahhoz a röghöz, a melyen született. Amerikából csak azok nem térnek vissza, a kik meghaltak, vagy ott családot alapítottak. Megható példával szolgálhatok annak illusztrálására, hogy ennek a népnek az a föld a mindene és hogy legelkeseredettebb ellenségévé teszi azt, a ki attól megfosztja. Egy pár hete Árva megyében történt, hogy egy árverésen két Amerikából visszatért parasztember vett részt. Az egyiknek képviselője egy alsókubini ügyvéd volt, a ki látván, hogy ezek az emberek aránytalanul nagy összeget szándékoznak ajánlani a csekély értékű földért, előre figyelmeztette őket, hogy tartózkodjanak a szenvedélyességtől. S mi történt ? öt holdnyi terméketlen kavicsos földre történt az árverés. A kikiáltási ár 700 korona volt és az a két parasztember 14.050 koronáig ment fel, az ügyvédnek figyelmeztető szavaira pedig azt válaszolta az, a kinek javáTa leütötték a földet : »Uram, mikor én Amerikába kimentem, s mikor enyéimtől bucsut vettem, kijöttem ehhez a földhöz, letérdepeltem, megcsókoltam és az Isten szabad ege alatt esküdtem meg arra, hogy ennek a földnek, bármibe kerüljön, ha életembe kerül is, enyémnek kell lennie.« Ez, t. ház, a tót népnek általános jellemvonása. Hodzsa Milán : Ilyenek a hazaárulók ! Einök (csenget) : Nem a hazaárulók, hanem azok, a kik a hazát szeretik és nem hallgatnak az izgatókra ! (Helyeslés.) Hodzsa Milán: Mi, hazaárulók, szegények vagyunk! Elnök (csenget) : Hodzsa képviselő urat figyelmeztetem, ne zavarja mindig közbeszólásokkal a tárgyalást. Szmrecsányi György: Megengedhetjük-e azt, hogy ezek az emberek, a kik ugy szeretik földjüket, a kik annyira ragaszkodnak ahhoz a röghöz, ilyenek láttára és hallatára, mint ez a pruzsinai árverési KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. VII. KÖTET. dolog, a végső elkeseredésig menjenek, villát, kaszát fogjanak és még a hatóság erejének is ellenszegüljenek ? Elképzelhető-e az, hogy ezekből valaha jó hazafias gondolkozású embereket lehet csinálni. Ha nem. mentetnek meg, azt hiszem, az erre való minden igyekezet, sajnos, hiábavaló lesz. Azért én ebben a dologban nemzeti veszedelmet látok és kérve-kérem a kormányt, hogy ezen konkrét bajon, valamint a törvénynek ezen hiányain segitsen, annál is inkább, mert határozott tudomásom van róla, hogy ehhez hasonló esetek nemcsak Trencsén megyében, hanem az országszegény nép lakta vidékein máshol is előfordulnak. (Igaz ! Ugy van !) Karolja fel a kormány szeretettel ezt a tót népet, s ne engedje meg, hogy elkeseredjék és hogy a magyar államtól, a magyar állameszmétől elidegenittessék, mert a milyen jó, hazafias egyetértésben és szeretetben éltünk velük ezer esztendőn keresztül, most az ilyen esetek a legalkalmasabbak arra, hogy örökre elidegenitsük őket magunktól. Azért én a következő interpellácziót vagyok bátor az igazságügyi és földmivelésügyi miniszter urakhoz intézni (olvassa) : »1. Van-e a t. miniszter uraknak tudomásuk arról, hogy az illavai kir. járásbiróság a trencsénvármegyei Pruzsina és Mojthin községek több mint 700 lakosa, mint hitelezőjük, Porjesz Náthán volt pruzsinai korcsmáros, jelenleg zsolnai lakos telekkönyvi társtulajdonosai ellen, a dr. Lange Kálmán trencséni ügyvéd által képviselt Trencséni Takarékpénztár Részvénytársaság kérelmére az 1881. évi LX. t.-cz. 156. §-a alapján, az emiitett községek határaiban lévő ingatlanaira 2833 korona 60 fillér tőke, ennek 1904. évi deczembertől járó 6% kamatai, 423 korona 45 fillér eddigi és még felmerülendő költségek erejéig 1989/906. tkv. sz. a. a birói árverést rendelte el ? 2. Ezen eddig példátlanul álló esetből kifolyólag alapos gyamiokok merülnek fel aziránt, hogy az emiitett községek lakosai túlnyomó nagy részének anyagi tönkrejutását az elharapózott uzsora és a törvényileg meghatározott korcsmai hitel túllépése okozza. 3. Hajlandó-e tehát a t. igazságügvminiszter ur az 1883 : XXV. t.-cz. 10. §-a értelmében Trencsén vármegye közigazgatási bizottságát arra utasítani, hogy az ügyállást megvizsgálva,arról a miniszter úrhoz felterjesztést intézzen ] 4. Hajlandó-e a t. igazságügyminiszter ur az 1881 : LX. t.-cz. módositásáról a törvényhozás elé oly javalatot terjeszteni, hogy abból az ilyen, a nép teljes anyagi romlását okozó rendelkezések kihagyassanak 1 5. Miután a jelen interpelláczió tárgyát képező esetből kifolyólag kétséget kizáró módon beigazoltnak veendő, hogy Trencsén vármegye szóban levő vidékén a nép túlnyomó nagy része lelketlen egyének által a teljes anyagi tönkbe sodortatott, s miután közismert tény, hogy a vármegye egyéb m