Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-124
234 i2i. Országos ülés 19ifl márczius 9-én, szombaton. vidékein is az általános elszegényedés már oly mérveket öltött, hogy egész községek néptelenednek el: megállapítható, hogy Trencsén vármegyében oly állapotok következtek be, mint a melyek Máramaros, Bereg és Ung vármegyékben még évekkel ezelőtt a földmivelésügyi kormány erélyes intézkedéseit és beavatkozását tették elkerülhetetlenül szükségessé. 6. Szándékozik-e ennélfogva a t. földmivelésügyi miniszter ur a jelen eset megvizsgálására saját közegeit kiküldeni, s a már úgyszólván a teljes tönk szélén álló nép baján saját hatáskörében segiteni, s végül szándékozik-e az ország északkeleti részén eredményesen működő hegyvidéki akczió hatáskörét egész Trencsén vármegye területére is kitérjeszteni?« (Élénk éljenzés.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik az igazságügyi, s a földmivelésügyi miniszter uraknak. Az igazságügyminiszter ur kivan szólni. Günther Antal igazságügyminiszter: Az interpelláczióra, a mennyiben az én hozzám intéztetett, rögtön megadom a választ. A t. képviselő ur csak egy esetet emiitett. Nekem nemcsak erről az egy esetről, hanem az esetek egész sorozatáról van tudomásom, (Igaz ! Ugy van !) és minthogy tudomásom van, már körülbelül 2—3 héttel ezelőtt egy hozzám intézett interpelláczió kapcsán megadtam azt a biztositást, hogy egyik legelső dolgom lesz a végrehajtási törvény hézagait, hiányait orvosló novelláris törvényjavaslattal lépni a t. képviselőház elé, (Élénk helyeslés.) A mi az általánosan elterjedt uzsora eseteiben tehető, igazságügyi kormányzati utón, biztosithatom a t. képviselő urat, hogy mindent megteszek, a mire a törvény alapján módom van. (Élénk helyeslés.) De hozzá kell ehhez fűznöm azt, hogy nemcsak a végrehajtási törvénynek, hanem az uzsoratörvénynek novelláris módositásával is foglalkozom. (Hosszantartó, élénk helyeslés.) Elnök: A földmivelésügyi miniszter urat illeti a szó. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: T. ház ! Miután t. képviselőtársam az interpellácziót hozzám is intézte, vagyok bátor azonnal válaszolni. A mi a hegyvidéki akcziónak Trencsén vármegye némely részeire való kiterjesztését illeti, ezzel a kérdéssel már foglalkoztam. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a hegyvidéki akczió kiterjesztésének első feltétele az, hogy a költségvetésben megfelelő fedezetről gondoskodás történjék. Arról azonban biztosithatom a t. képviselő urat, hogy az előmunkálatokat megteszem arra, hogy Trencsén megye bizonyos részeire is ez az akczió kiterjeszthető legyen és annak idején a törvényhozás felhatalmazását erre kérni fogom. (Élénk helyeslés.) Egyébként kijelentem, hogy azon tömege ; végrehajtásokról, a melyekről a t. képviselő ur szólott, már napok óta tudomásom van és azonnal megbíztam megfelelő osztályomat, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék, és remélem, taálunk is olyan módozatot, hogy a konkrét eseten ehetőieg segítve legyen. (Élénk helyeslés.) Elnök I Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szmrecsányi György: T. képviselőház! Az igazságügyi és földmivelésügyi miniszter urak hazafias és méltányos gondolkozásból eredő válaszait köszönettel veszem tudomásul. (Élénk helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a háznak az igazságügyi és a földmivelésügyi miniszter urak válaszait tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a választ tudomásul vette. Következik ? Raisz Aladár jegyző: B. Bánffy Dezső. (Nincs itt !) Hodzsa Milán ! Hodzsa Milán : Az idő nagyon előrehaladott ugyan, de daczára annak, kénytelen vagyok igénybe venni becses türelmüket, mert interpelláczióm tárgyánál fogva halasztást nem szenvedhet. Igyekezni fogok azonban interpellácziómat a lehető legrövidebben megindokolni. A belügyminiszter ur egy izben azt mondotta, hogy a szabadságnak barátja. Én azt hiszem, hogy a belügyminiszter ur szabságszeretetének nagyon silány bizonyítéka az az eset, hogy a mai napon, márczius 9-én a munkásoknak körülbelül 10—15 szakszervezete egyszerűen fel van függesztve. (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Helyes !) Előbb méltóztassék meghallgatni, és azután méltóztassék megítélni, vájjon helyes volt-e. Fel van függesztve egyebek között a kávéfőzők szakegyesülete Budapesten, továbbá a kőművesek budapesti szakosztálya, a vas- és rézbutormunkások szakosztálya, a gyöngyösi összes szakegyesületi helyi csoportok, és ezenkívül nem tudom még hány csoport esett áldozatul a belügyminiszter ur szabadságszeretetének. SimkÓ József: Rászolgált! Hodzsa Milán : A belügyminiszter urnak is az volt a véleménye, hogy rászolgált. Az indokolásban, a melylyel a felfüggesztést kisérte, nagyon természetesen előhozott bizonyos állítólagos indokokat, még pedig a következőket: Azt mondja a belügyminiszter ur, hogy a felfüggesztést állítólag el kellett rendehű, azért, mert a szakszervezetek pártadókat szedtek be ; továbbá második oka a felfüggesztésnek az, hogy az illető szervezetek szaklapoknak, sőt politikai lapoknak az előfizetésére szólították volna fel tagjaikat; végül — és azt hiszem, ez lett volna a leghatalmasabb indoka a belügyminiszter urnak — állítólag terrorizálták volna a szervezetek tagjaikat oly irányban, illetve a munkásszabadságot megsértették volna az által, hogy olyan munkásokat, a kik munkába léptek volna, ettől visszatartotta. (Felkiáltások a baloldalon : Ez igy van !) Feltéve, t. ház, hogy mindaz, a mit ezek az indokok tartalmaznak, igaz, még ez esetben is sérelmesnek találom, hogy a belügyminiszter ur a nélkül, hogy a vizsgálat eredményét bevárná, az egyesület működését egész egyszerűen, abszo-^ lutikus módon, felfüggeszti.
