Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-117

117. országos ülés 1907 február 27-én, szerdán. 63 A rendelet, a mely igen liosszu és tele van paragrafusokkal, a mint méltóztatik hallani, azt mondja, hogy ha a szövetség alakulógyülést jelent be valahol azért, hogy csoportját megteremtse : azt meg kell engedni, csak az esetben nem vétetik tudomásul a gyűlési megalakulás, ha erőszakkal vagy fenyegetéssel szereztetnek a tagok egyrészt, (Helyeslés.) másrészt az esetben, ha 25 magyar állampolgár, 25 egyfoglalkozásu egyén nincs, a ki a csoportot megalakítaná. Kegyeskedjék meghallgatni, hogy a közigazgatási tisztviselők, tisztelet a kivételnek, mily végzéseket hoznak, és kérem a t. belügyminiszter urat, kegyeskedjék meggyőződni arról, hogy az ő rendeletét mily alaposan magyarázzák félre, és mily gyűlölködő módon teszik lehetetlenné, hogy az ő akarata, az ő rendelete végrehajtassák. íme, Tab községben akart a mi szövetségünk csoportot létesiteni. Eendesen bejelentette, hogy csoportot alakit, s erre a következő végzést kaptuk 1907. február 9-én az ottani főszolgabiró ur részéről (olvassa) : »Trunk Vendel és társai tabi lakosok azon bejelentését, mely szerint Tabon e hó 14-én délelőtt 10 órakor Deutsch Mátyás fia rőföskereskedése előtti téren a Korona-vendéglővel szemben nyilvános népgyűlést tarthassanak az Országos Munkásvédő Szövetség tabi helyi csoportjának alakitása czéljából, tudomásul nem veszem, mert a hatóság a helyi és járási munkásviszonyok figyelembevételével a járás területén helyi csoport alakitását szükségesnek nem tartja.« (Helyeslés a baloldalon.) Vlád Aurél : Hány van ilyen ! Tele van az ország vele ! Mezőfi Vilmos: T. képviselőház ! Azokról a padokról (a baloldalra mutat) azt hallom, hogy ez helyes. Nem hiszem, hogy Magyarország belügyminisztere osztoznék ebben a felfogásban, mert itt egy rendelettel szemben a nyilvánvaló engedetlenség jelenségei konstatálhatok. De ha nem is adta volna ki a belügyminiszter ur azt a rendeletet, a melynek bevezető soraiban azt mondja, hogy a polgárok gyülekezési szabadságát teljes épségben fentartani és biztositani kivánja, akkor is az a függetlenségi és 48-as párt. a mely évtizedeken át azzal szállott sikra a 67-es alap ellen, hogy az az alap durván eltiporja a polgárok szabad gyülekezési jogát, a mely velem együtt a törvénytelenség korszakában átkozta Fejérváryt azért, hogy a mi közös gyűléseinket betiltotta : ez a 48-as és függetlenségi párt nem tapsolhat egy olyan szolgabirói végzésnek, a melyet bár a szocziálisták ellen hoznak meg, (Nagy zaj a középen.) de a mely a legdurvább lábbal taposása a gyülekezési jognak. Somogy vármegye alispánja, a kihez megfelebbeztük ezt a végzést, — végzésében általunk már kivülről tudott indokolással, — mert eddig egy eset volt, mióta a közéletben mozgok, hogy egy alispán gyűlés betiltását rendelő határozatot megsemmisített, s ez is Csongrád megyében, az én választókerületemben történt, a hol egy programmbeszédem czéljából bejelentett népgyűlés betiltatott és ezt a határozatot megsemmisítette Cicatricis alispán, — mondom, Somogy vármegye alispánja is azt mondja végzésében, hogy indokainál fogva a szolgabiró betiltását helyben hagyja és a végén odateszi: »Ezen másodfokú alispáni határozat Trunk Vendel és társai tabi lakosokkal közöltetik azzal, hogy további felebbezésnek helye nincs.« Én ugy tudom, hogy felülvizsgálati kérvénynek még helye van; de hogy azok a tabiak ne is merjenek arra gondolni, hogy van még igazság, a mely lehetővé, teszi a nyugodt és békés szervezkedést, miként a munkásvédő-szövetség békésen szervezi a földmivesnépet, hogy ne is álmodhassanak erről, még odatette, hogy most már ne is reméljenek gyűlési engedélyt, mert nincs feleb, bezésnek helye. (Zaj.) Ugyancsak Somogy megyében a marczali-i főszolgabiró ur tiltott be egy ilyen csoportalakítást a következő indokolással (olvassa) : »A megalakulást tudomásul nem veszem . . . Zboray Miklós : Nagyon helyes ! (Derültség.) Mezőfi Vilmos : . . . mert a belépési nyilatkozaton lévő aláírások mind egy kéztől származnak.* (Mozgás és zaj.) Persze, mert irni és olvasni nem tud a magyar földmives népnek sajnos 50%-a, ergo, a ki irni-olvasni nem tud, annak nem szabad gyűlést tartani ». . . és — mondja tovább ez a gyönyörűséges végzés — ez a tény is azt bizonyltja, hogy a tagszerzés erőszakkal történt.« Csodálatos dolog ez . . . Zboray Miklós : Tökéletesen igaza van ! (Egy hang : Ki ott a képviselő ?) En ! Mezőfi Vilmos: Gratulálok a kerületnek. Ha a keresztény-szocziálisták fognak idejönni és ilyen gyülésbetiltást produkálni, én nem azt fogom mondani, hogy igaza var a szolgabírónak, — mint Zboray képviselő ur — hanem azt fogom mondani, hogy a gyülekezési jog Magyarországon szabad bármely politikai párt részére, bármilyen elveket vall is az a párt. (Zaj és ellenmondás.) Elnök : Csendet kérek. Ne méltóztassék zavarni a szónokot. Mezőfi Vilmos: Ma azt, a mit most a mi pártunkkal szemben cselekszik, valamikor a 48-ásókkal és a néppárttal szemben cselekedte évtizedeken át a szabadelvű uralom. A munkások szervezetével szemben most alkalmazott gyűlésbetiltásokat, ujságelkobzásokat alkalmazta a 67-es és később a törvénytelenkormány a 48-as és függetlenségi párttal szemben. (Egy hang balfelől: Igaz !) Nem oszlattak-e fel 48-as és függetlenségi köröket? Nem tiltottak-e be népgyüléseket, programmbeszédeket ? (Egy hang balfelől: Igaz!) Nem koboztak-e el hazafias és a nemzet alkotmányát védő újságokat czikkeik miatt ? (Zaj.) Zboray Miklós: Ez a különbség! Elnök : Csendet kérek, különben név szerint fogom megszólítani a folyton közbeszóló képviselő urakat. A házszabályok tiltják, hogy a szónokot közbeszólásokkal zavarják a képviselő urak.