Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-117

62 117. országos ülés 1907 A képviselő gazda urak egyrészt arról panaszkodnak, hogy 200.000 dolgos kezű magyar ember kivándorol, hogy évről évre ezrek és ezrek hagyják el az országot, és másrészt mégis azt mondják, hogy az itthon maradottak tulcsigázott követelésekkel lépnek fel. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ha igaz is: de érthető. Ez kérem természetes dolog, ehhez semmi izgatás nem kell. Ha az a munkás, a ki tudja, hogy egyetlen kincse munkaereje : látva, hogy kevés ember van, a ki a munkát elvégezze, felemeli a maga munkájának értékét és többet követel, mint a megelőző években, a mikor több munkás állott rendelkezésre : ez csak egészen természetes. így van ez minden foglalkozási ágnál, igy van az ipari munkánál is. Ha sok a czipészmunkás, leszállnak a munkabérek, mert sokan ajánlkoznak; ha kevés a czipészmunkás, emelkednek a munkabérek. Bizonyos, hogy a kivándorlás folytán emelkedtek Magyarországon a munkabérek. Hogy a gazdák ezt súlyosan érzik, elhiszem, de hogy annak a munkásnak joga van arra, hogy ilyen körülmények között munkája értékét emelje, az kétségtelen. Buday Barna t. képviselőtársam tegnapelőtti beszédében különösen kikelt a földmunkások szövetségei ellen. (Halljuk ! Halljuk !) Elmondta, hogy a földmunkás-szövetségek a törvénytelen kormánynak ajándékai, a mely ajándékokkal ez a kormány a magyar gazdaosztályt a tönk szélére akarta juttatni. (Mozgás.) Konstatálom, hogy az Országos Munkásvédő Szövetség, a melynek elnöke én vagyok, alapszabályait 1905 elején adta be, a mikor gróf Tisza István volt a miniszterelnök, a mikor sejtelme sem lehetett senkinek sem arról, hogy jönni fog egy törvénytelen kormány, a mely talán kihasználja ezeket az alapszabályokat önző czélokra, de a mit kétségbe vonok, hogy kihasználta volna. A miért a t. függetlenségi és 48-as párt évtizedeken át küzdött, az a szabad egyesülési és gyülekezési jog. (Helyeslés.) Ha egy egyesületi alapszabályt kidolgozunk és jóváhagyás végett beadjuk, ezt mindig azzal az elővéleménynyel teszszük, hogy mint magyar állampolgároknak, az egyesülés és gyülekezés joga részünkre biztosítva van. És a mint követeltük a jóváhagyást gr. Tisza Istvántól, ép ugy bátrak leszünk követelni azt gr. Andrássy Gyula mostani belügyminiszter úrtól is és elvárjuk tőle, (Felkiáltások a -középen : Megkapják a jóváhagyást!) hogy ha egy egyesületet létesíteni akarunk, akkor ő az alapszabályok jóváhagyási záradékát meg ne tagadja, ha csak az nem rejt magában olyan veszedelmes törekvéseket, a melyekből kitűnik, hogy az alapszabályok betűiből kiolvashatóan nem törvényes czéloknak követése szándékoltatik. T. képviselőház ! Azt mondja Buday Barna képviselő ur — és ezt tisztelettel köszönöm — (olvassa) : »Hogy igazságos legyek, be kell ismernem, hogy a szervezetek működése között lényeges különbség van. így pl. a Mezőfi Vilmos t.képviselőfebruár 27-én, szerdán. társam által vezetett szakszervezetek, legalább a központi vezetésnek szellemét tekintve, határozottan békésebb tendencziáju működést fejtenek ki, és inig pl. Mezőfiék a messze elfajult munkásbérmozgalmakkal szemben mérséklőén igyekeznek hatni stb.« T. képviselőház! Köszönöm nagyon ezt az elismerést. Azonban szomorúan vagyok bátor megállapitani, hogy ez az elismerés nagyon keveset használ a mi szövetségünknek, mert a belügyminiszter ur közegei lépten-nyomon törvénytelenül háborgatják a mi csoportjainkat. S a hol lehet, feloszlatják azokat, Egyszóval óriási nehézségeket gördítenek ama békés munkálkodás elé, a melyet épen Buday Barna t. képviselő urnak az Országos Magyar Gazdasági Egyesület képviselőjének ajkáról hallottunk itt dicsérően kiemelni. Buday képviselő ur a sorok közt szemrehányást tett a belügyminiszter urnak, hogy a gazdák kérését nem teljesiti, vagyis, annak a deputácziónak, a mely néhány hónap előtt ugy gondolom, gróf Dessewffy vezetése alatt kérvényt adott át a belügyminiszter urnak, nem azt felelte, hogy rögtön feloszlatja az összes földmunkás-szövetségeket, hanem azt mondta, hogy szigorúan fog intézkedni. Igen, nagyon szigorúan intézkedett is. Ne is tessék a belügyminiszter urnak szemrehányást tenni. A belügyminiszter nr ugyanis kiadott egy rendeletet, a mely szabályozza a munkás-szövetségek dolgában követendő eljárást. Erre a rendeletre rá lehet mondani, hogy »üsd agyon, de ne nagyon,« Nem kell feloszlatni a szövetségeket, elég ez a rendelet. Csak ezt alkalmazzák, pedig alkalmazzák is mindenütt az országban. (Mozgás.) Majd hozok fel erre példákat és ezek igazolni fogják, hogy a gazdák óhaja teljesülni fog és a szövetségeket szépen el fogják temetni. A miniszteri rendelet többek közt azt mondja, hogy ha valamely községben az a czél, hogy ily földmivesmunkás-szövetségi csoport alakittassék,— szó szerint mondja, — ha erre nézve gyűlést jelentenek be és ennek tárgyát csupán a megalakulás képezi és ezt az összehivók, a czél megjelölésével, bejelentik, az a gyűlés nem akadályozható. Nagyon szépen hangzik ez. A gyűlés összehívói — mondja tovább a rendelet — az alakító gyűlésről jegyzőkönyvet kötelesek felveimi és igazolni tartoznak, hogy a tagok az alapszabályokban előirt foglalkozást űzik, igazolni tartoznak, hogy magyar állampolgárok és ha mindez igazolva van, az alakulás tudomásul vétetik. A harmadik pontja a miniszteri rendeletnek pedig azt mondja, hogy az igy bejelentett alakulás tudomásul vehető, kivéve azt az esetet, ha a tagok szerzése fenyegetés vagy erőszak utján történik. (Mozgás.) A törvényhatóság első tisztviselője a szövetség működését kellő határozatban a saját hatáskörében ideiglenesen felfüggesztheti, az ügyvitel és pénzkezelés megvizsgálását elrendelheti és az összes vizsgálati iratokat jelentés kíséretében a továbbiakra vonatkozó végleges döntés czéljából a vezetésem alatt álló i minisztériumhoz felterjeszti, Mondja a rendelet.