Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-117
117. országos ülés 1907 Sajkáslakon — Báosmegye — a napszám deezember 1-től február 15-ig két korona, február 15-től május l-ig 2 korona 40 fillér, májusban és júniusban 3 korona, Julius 1-től augusztus 15-ig 5 korona, a kaszálásban 6—8 korona, augusztus 15-től október l-ig 4 korona, október 1-től deezember l-ig 3 korona. Battonyán, Csanádmegyében, a szervezkedett földmivesmunkások követelése aratáskor őszi után a 11-ik és tavaszi után a 10 rész. Nagyrábén, Biharmegyében, a napszám január és február hónapokban 1 korona, áprilisban 1 korona 60 fillér, augusztusban 3 korona, szeptemberben 2 korona 40 fillér, októberben 2 korona, novemberben 2 korona 60 fillér, deczemberben 1 korona. Ehhez hasonló mindenütt az országban a földmivesmunkások követelése, a hol az Országos Munkásvédő Szövetségnek csoportjai vannak. 1898-ban dr. Vecsery Lajos szentesi birtokos gazdaember irt egy könyvet, a melyben kiszámítja, hogy 1817 óta évről évre Szentesen és környékén mi volt egy-egy cselédnek bére és mi volt a részes aratóknak konvencziója. Kegyeskedjék megengedni, — nem az összes adatokat sorolom fel, hanem csak egyes példákat ragadok ki — hogy bebizonyítsam, hogy mily nehézségekkel állottak szemben a gazdák akkor is és hogy az, a mit most tulkövetelésnek minősítenek, már évtizedekkel ezelőtt is jogos követelése volt a munkásoknak. Ezeket az adatokat utána nézheti bárki. Az 1842-ik évről azt mondja Vecsery feljegyzése (olvassa) : Ez évben igen jó termés volt, a munkásnép kapós lett. Az aratók 8—9—10-dén fogták fel j)árul a gabonát és egy-egy ember tiz köblön felül keresett. A napszám tavaszi szántáskor 20—25 krajczár volt, szénakaszáláskor 60 krajczár, takaráskor 1 forint 50 krajczár, vagyis három korona«. A mi mostani munkásaink 70 évvel azután sem követelnek ennél sokkal többet. De menjünk tovább (olvassa) : »1843-ban szintén igen bő termés volt; az aratók nyolcz-kilencz-tizedén fogták fel a gabonát, learatásra párul részelve kerestek fejenként 10—11 köblöt. Napszám volt a tavaszi munkánál 20—25 krajczár, a szénakaszáláskor 70 krajczár, a takarásnál 1.20—1.50 krajczár.« Bozóky Árpád : Az sájnban volt! (ügy van! baljelöl.) Mezőfi Vilmos; Későbbi időkből is rendelkezünk olyan adatokkal, a hol csak forintról lehetett szó (olvassa) : »1849-ben« — igazán érdekes, hogy abban a véres korszakban is arattak és dolgoztak a jó magyarok — »kezdték a gabonaaratást és nyomtatását egyben felfogni. A búzát tizenegyedén, a tavaszit tizedén. Keresett egy részes öt köböl búzát és két köböl árpát. A napszám tavaszszal 25 krajczár, — kapáláskór 40 krajczár, takaráskor 2 forint — nyomtatáskor 80 krajczár, kukoriczatöréskor 1 forint volt«. (Felkiáltások balfelől : Sájnban volt !) Azt hiszem, hogy forint volt. (Mozgás balfelől. Olvassa) : »1868-ban (Halljuk ! Halljuk !) nagyon jó termés volt. Dűlt gaz volt és a learatásra tizenegyedén adták. A kik nyomtattak is, azok kilenczedén és nyolczadán február 27-én, szerdán. 61 fogták fel. Párul részelve keresett egy-egy ember 10—11 köböl búzát és 4—5 köböl árpát, — a ki nyomtatott, 18—20 köböl gabonát keresett. A napszám takaráskor 3—4 forint volt.« Hammersberg László : Sájnban ! Mezőfi Vilmos : 1868-ban sájn volt ? Különös állítás. Forint volt. Nyomtatáskor 2 forint, 2 forint 50 krajczár volt (Mozgás balfelől.) a kereset. Kukoriczatöréskor 1 forint 80 krajczártól 2 forintig volt a kereset. S akkor kevés volt a munkásember és még a czigányokat is dologra fogták, Babó Mihály: Most is! Mezőfi Vilmos (olvassa) : »A Buza ára májusig 11—12 forint és azontúl 7 forint 50 krajczár volt: 1882-ben jó termés volt; búzát 10—11-edén, tavaszit kilenczedén takartak és nyomtattak ; egy-egy részes kapott szemben 8—9 kilogramm búzát és 2 köböl tavaszit. A napszám volt 1882-ben a tavaszi munkánál 40—50 krajczár, kapáláskor 70—80 krajczár, második kapáláskor, fűkaszáláskor 1 forint, aratáskor 1 forint 80 krajczár és 2 forint, nyomtatáskor egy forint, kukoriczatöréskor 1 forint 25 krajczár.« Az utolsó adat, a melyet felolvasok, t. ház, 1890-ből való. »1890-ben — mondja Vecsery — jó termés volt; a búzát tizenegyedén, tavaszit tizedén vállalták a részesek takarás- és nyomtatásra. Jutott egy-egy emberre nyolcz-kilencz-tiz véka Buza, hat-nyolcz véka tavaszi. Napszám tavaszszal 50 krajczár, kapáláson és fűkaszáláson 80—90 krajczár, takaráson 2 forint—2 forint 50 krajczár volt.« T. ház ! Ha össze méltóztatnak hasonlítani azt, a mit ma követelnek a szervezett földmunkások, azokkal a részesedésekkel és pénzekkel, a melyeket a felolvasott példák szerint a múltban fizettek a magyar gazdák a munkásoknak, akkor valami óriási nagy eltérést nem fognak tapasztalni. (Mozgás balfelől.) Papp Elek : Az a kérdés, hogy mennyi volt a Buza ára akkor ? (Mozgás és felkiáltások balfelől: És mennyit dolgoztak ? Nem Jiattól-hatig dolgoztak ! Mezőfi Vilmos: A földmivesmunkás nagyon jól tudja, hogy hattól-hatig aratáskor dolgozni nem lehet, ilyesmit nem is követelnek. A hol ilyent követelnek, ott valószínűleg nem a takarási munkát értik, hanem rendes napszámmunkát. Értelmes magyar földmivest ne méltóztassék olyannyira tudatlannak és tájékozatlannak tartani, hogy az ne tudná, hogy az aratási hónapokban az a szükség, hogy a Buza, a gabona minél előbb le legyen vágva. Ha a felolvasottakat figyelembe veszik és különösen például azt a megjegyzést, hogy 1868ban oly bő termés volt, hogy még a czigányokat is munkára kellett hivni, azért is volt oly magas a napszám : akkor tisztában lesz a képviselőház azzal, hogy a múlt évben, mikor jó termés, de kevés munkáskéz volt, miért emelkedett a munkások igénye, miért voltak fokozottabb követeléseik.
