Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-117
60 117. országos ülés 1907 február 27-én, szerdán. ahhoz, hogy megélhessen. (Zaj.) A gazdák, a menynyiben ez a kisgazdákra vonatkozik, méltán panaszkodnak a terhek miatt. De a munkásokkal, azoknak nincs bajuk. Talán jogosult a panasz a középbirtokosokra nézve is. De jogosulatlan, t. ház, minden bajnak forrását és okát azoknak a szegény munkásoknak tulkövetelésében és az »izgatókban« keresni. (Felkiáltások balfelől: Az! Az! De ugy van !} Szabó István : Deresre az izgatókkal ! Le kell csukni őket! Bolonditják a népet! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos : Majd reá térek az izgatókra is, és ha méltóztatnak meghallgatni, be fogom bizonyítani, hogy nem az izgatók okozzák azon követeléseket, a melyeket a mezőgazdasági munkások felállítanak, hanem, hogy mióta adataink vannak a megelőző évtizedek mezőgazdasági munkáiról, azóta bizonyos esztendőkben, bizonyos időközökben, évről évre feltámadtak a munkások magasabb vagy kisebb követelésekkel, és ez nem uj jelenség, a melyet ma látunk, hanem ez ötven esztendő előtt is igy volt. S már akkor is nyugtalanságba hozta a nagybirtokosokat. (Zaj.) T. képviselőház ! A kivándorlás egy szörnyű nagy veszedelem, állandó és határozott vérvesztesége a magyar nemzetnek. Be fog teljesedni Vadnay Andornak, Csongrádmegye volt főispánjának a jóslata, a ki körülbelül tiz évvel ez előtt irt egy könyvet a Tisza mellékéről, a melyben szeretettel népe iránt, ezt mondta : »Ha igy fog haladni a magyar népnek a romlása, ha a magyar Alföldnek minden rögét le fogják kötni a dúsak, ugy, hogy rajta a munkásnép sem földhöz, sem keresethez nem fog jutni, akkor bekövetkezik a második mohácsi vész«.És ime most már ott vagyunk, az ő halála után néhány esztendővel, hogy félhetünk ettől az igazán óriási vérveszteségtől, a melyet nem kard okozott, de a mely nagyobb veszedelmet hárit Magyarországra, mint a mohácsi vész. Annyira vagyunk, t. képviselőház, hogy akadtak közgazdasági irók, a kik már annyira mentek, ismervén az országban való megélhetés nehézségét, ismervén azt a körülményt, hogy a termő föld legnagyobb része megmozditkatatlanul le van kötve grófi, bárói, papi kezekbe, ugy hogy a íöldmives nép földhöz hozzájutni nem tud, — látván ezt az óriási drágaságot, a pénz vásárló erejének áUandó csökkenését, már annyira mennek, hogy oly czikkeket irnak, hogy örüljenek a birtokosok a kivándorlásnak, mert a kivándorlás egy szellentyű, a mely a felesleges gőzt kivezeti ebből az országból, mert ha nem vezetjük Id, akkor annak feszi tő ereje szét fogja robbantani a kazánt, az országot. (Zaj és mozgás.) Ilyen czikkek jelennek meg, (Felkiáltások balfelől: Hol ?) ilyen dolgokat irnak, annyira ismerik az országban levő nyomort és Ínséget. (Felkiáltások : Hol ? Ki irta ? Zaj.) De igen t. Buday képviselőtársamat és társait mindez nem tartja vissza attól, hogy a mezőgazdaság bajait és válságait egyedül és kizárólag a földmivesniunkások tulköveteléseire vezessék vissza. Buday, habár meg vagyok győződve, hogy magában más okokra is visszavezeti, de felszólalásában csak ezt az okot méltóztatott láf ejteni. Itt egy közbeszólásra bátor voltam megjegyezni, hogy tagadom azt. mint hogy ha a munkások követelései valóban tulcsigázottak lennének. Hogy egyik-másik gazdának a birtokán, egyegy községben a munkások telj esithetetlen követelésekkel lépnek fel, az előfordul; nem tagadom, nem vonom kétségbe ; de hogy maga a munkásnép egyeteme az egész országban ilyen teljesithetetlen követeléseket támasztana a gazdákkal szemben, azt én kizártnak és lehetetlennek tartom, mert az a munkás nagyon jól tudja, hogy az a gazda mennyit adhat neki; (Derültség.) de hogy ő a mai kereseténél valamivel többet kivan, többet akar, azon ne méltóztassék csodálkozni. Fernbach Péter: Jöjjön le a Bácskába ! Ott tanulmányozza a viszonyokat! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos: Szász József képviselőtársam a napokban egy igen érdekes interpelláczióban elmondta, hogy Budapesten milyen hallatlan mérvben, 100—150 százalékos arányban emelkedtek a lakbérek és a megélhetés feltételei ugyanilyen arányban drágultak. (Felkiáltások: Igen, a szocziálista sztrájkoktól I) T. képviselőház ! Itt van a kezemben a most szervezkedő (Felkiáltások: Hát a bevándorlásról nem beszél ?) — majd beszélek a bevándorlásról is, türelmet kérek. A most szervezkedő földmivesmunkásoknak a követeléséről olvastam Molnár képviselő ur czikkét a »Budapesti Hirlap«-ban, a hol az üllői munkásoknak tulcsigázott követeléseit emliti. Hát én erre azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ilyen tulcsigázott követelései a földmives munkásoknak már évtizedekkel ezelőtt voltak. Csak néhány szemelvényt leszek bátor erre nézve felolvasni. Fekete-Gyarmaton pl. — azt hiszem Aradmegyében van — követelnek a földmivesmunkások aratás ideje alatt az ősziért tizedik részt, a tavasziért kilenczedik részt; napszám gyanánt követelnek január—február hónapokban 1 korona 60 fillért, márcziusban, áprilisban 2 koronát, májusban, júniusban 3 koronát, júliusban, augusztusban 5 koronát, szeptemberben, októberben 3 koronát, novemberben, deczemberben 2 koronát. (Felkiáltások : De hogyan dolgoznak ?) Azt én nem tudom most megítélni, hogyan dolgoznak, de felteszem a magyar munkásnak becsület- és tisztességérzéséről, a melyre nézve szórványos panaszoktól eltekintve, általános panasz mindeddig nem volt, hogy azt a munkát, a melyre vállalkozott, becsületesen teljesiti is. Tisza-Földváron — azt hiszem Kis-KunSzolnok megyében — ezt követelik : páronként egy kaszára 12 hold őszi és négy hold tavaszi gabonakonvenczió nélkül kilenczedik részszel, konvenzióval pedig a 11-dik részszel.