Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-117

117. országos ülés 1907 február 27-én, szerdán. 59 hogy Amerikában vagyonhoz fog jutni. Azt vártam volna Buday Barna képviselő úrtól, hogy ne csak ezt mondja, a mi nagyon kicsiny részben lehet való, mert senki sem hagyja ott hazáját, megszokott környezetét, földjét, a hol szülői éltek és meghaltak, hogy elmenjen tengeren túlra, különösen ha az magyar ember, a Id fél attól az óriási víztől, a nagy fáradalmaktól, a terhes úttól — ha arra komoly, kényszerítő okai nincsenek. Azt kellett volna mondania Buday Barna képviselő urnak, hogy a mi kihajtja a magyar népet Magyarországból, az légióként, sőt talán egyedül és kizárólag az a szomorú körülmény, hogy ebben az országban földhöz jutni nem tud, akkor sem tud, ha pénze volna, mert a földet lefoglalták előle a hitbizományok, a papi holt kéz birtokai, s ez az oka, hogy kivándorol a magyar nép. Egy hang (a középen) : Lefoglalták a zsidók ! Mezőfi Vilmos: Nem bánom, zsidók vagy keresztények, a kik lefoglalják a magyar földet a magyar munkálkodó nép elől, de ők az okozói annak, hogy százezrével vándorol ki a magyar. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! P Mezőfi Vilmos: Másik oka ennek a kivándorlásnak — el keli azt is mondani — az ország közigazgatása, a mely a szegény munkásemberben, tisztelet a kivételnek, másodrendű állampolgárt lát. (Nagy zaj és ellenmondás.) Elnök (csenget) : Kérem a t. képviselő urat, a magyar közigazgatást általánosságban meggyanúsítani ne méltóztassék. Mert az sehogy sem helyes, hogy Magyarország közigazgatását ugy méltóztatik ország-világ ele- állítani, mintha az a szerint hozná meg a maga Ítéleteit, hogy valaki a munkaadó-, vagy a munkásosztályhoz tartozik-e ? (Élénk helyeslés.) Ez nem felel meg az igazságnak, de nem is helyeselhető, és ha igy méltóztatik folytatni, meg fogom vonni a szót a képviselő úrtól. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Mezőfi Vilmos : Mély tisztelettel meghajlom az elnöki figyelmeztetés előtt, de én azt hittem, hogy a mit a képviselőház más tagjainak szabad, pl. az igen t. alelnök urnak, a ki legutóbb nagyon szép beszédben ugyanezt mondta, nekem is szabad. Elnök (csenget): Általánosságban, bocsánatot kérek, nem gyanúsította meg a közigazgatást, és ha tette, mindenkor rendreutasítottam az illető képviselő urat. Mezőfi Vilmos : Annak, hogy ilyen nagy mértékben vándorolnak ki a magyar munkások, további oka az, hogy nem tudunk nekik munkát adni; oka az, hogy a nyári keresetre vannak utalva, és akármennyi szép beszéd hangzik el itt a képviselőházban az iparpártolásról, a nagyipar megteremtéséről, abból a magyar Alföldön nem látnak semmit; ott a téli idő ma is kényszerűség okozta munkanélküliségben telik el. (Zaj a baloldalon.) Méltóztassanak megbocsátani, minden közbeszólásra nem tudok válaszolni. Ha méltóztatnak türelemmel meghallgatni, talán arra is fogok bizonyítékot felhozni, hogy nem az az indoka a kivándorlásnak, hogy »izgatják«, a mit a t. képviselő ur mond. Én tehát azt vártam volna Buday igen t. képviselőtársamtól, hogy ezeket az okokat is sorolta volna fel és ezekre az okokra is hivta volna fel a t. ház figyelmét, s ne csak azt méltóztatott volna mondani, hogy azokat a kivándorlókat ne engedjük kivándorolni és azokat, a kik szerződésszerű munkások, vagyis a kik szerződtek valamely aratási munka elvégzésére és azt nem végzik el, hanem kivándorolnak, mindenféle úton-módon, büntetések és egyéb nehézségek utján tartsuk vissza. Én ebben az eszmében és ebben a gondolatban, méltóztassék megbocsátani, a középkor intézményeinek és szellemének visszatérését látom. (Ellenmondások.) Mert ha jogunk van a munkást vagy bárki mást visszatartani azért, mert valamely magánjogi ügyletből kifolyólag magára vállalt munkát el nem végzett, magánjogi kötelezettséget nem teljesített, ép oly joggal felfüggeszthetjük a szabad költözködési jogot is, (Zaj.) s akkor kössük röghöz a magyar parasztot, ne engedjük a szomszéd községekbe menni, egyáltalában ne engedjük mozogni. Ennek csak ez a következménye. De tovább is mehetünk, hiszen akkor legjobb lesz a derest visszaállitani. (Zaj és mozgás.) Gr. Somssich Tihamér: Magának! Mezőfi Vilmos ". Ha lehet valakit szabad mozgásában valamely magánjogi kötelezettség miatt visszatartani, ez azt vonja maga után, hogy ne csak a földmivesmunkásokra mondjunk ki ilyet, hanem az ipari munkásokra is. Hiszen az az ipari munkás, a ki a 14 najai felmondást be nem várva, otthagyja a munkaadóját, ép oly sérelmeket követ el a munkaadón, mint az a földmives munkás, a ki a gazdát ott hagyja a legégetőbb munka idején. Vagy az a kereskedősegéd, irodai alkalmazott, a kinek három havi felmondása van, ha a felmondási idő letelte előtt megy Amerikába szintén szerződésszegést követ el, s akkor annak kivándorlását is lehetetlenné kellene tenni. (Zaj.) Lehet, hogy ebben a képviselőházban pillanatnyilag talán egyik-másik képviselőtársam előtt tetszetős lehet ez a j avaslat, de nem hihetem, hogy az a 48-as többség, a mely ebben a házban tulajdonképen alkotja a törvényhozó hatalmat, mert többség, az ő régi szabadelvű felfogása, a 48-as eszmék szelleme következtében, a melynek köszönheti létét, ilyen javaslatot valaha megszavazzon. T. képviselőház ! Én ezzel nem azt akarom mondani egy szóval sem, hogy a kivándorlás nem nagy nemzeti veszedelem. Bűnös volna az, a ki ezt egy pillanatig is kétségbevonná és nem szeretné ezt az országot, nem volna hű fia ennek az országnak az, a ki ebben egy pillanatig is kételkednék és nem törekednék minden eszközzel arra, hogy a kivándorlást tegyük lehetetlenné. Csakhogy nem erőszakos eszközökkel és kényszer utján, hanem ugy, hogy adjunk annak a munkásnak ebben az országban becsületes munkát, adjunk lehetőséget 8*