Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-117
58 117. országos ülés 1907 bársonybutort is vegyen nekik a lakásukba, (Helyeslés.) törlesztést ne kívánjon és mindenféle jóval lássa el őket. A gazdaközönség sokkal szerényebb, t. képviselőház, pedig az ő dolga sokkal fontosabb. Méltóztassék a gazdaközönség érdekében is tenni valamit, mert ahhoz, a mit elmondottam, hozzájárul még a kivándorlás is, a melyről annyit beszéltek és fognak is beszélni és a mely teljességgel el fogja temetni Magyarország mezőgazdaságát. (Helyeslések.) Mert az olyan helyen is, mint az én községem, a hol hála Istennek szegény ember kevés van, (Zaj.) még olyan helyről is nyolczvan ember megy ki Amerikába. Nem azért mennek ki, mintha itthon megélni nem tudnának, hanem azért, mert nem tudnak itthon vagyont szerezni. Van rá eset, hogy a ki 8—9 hónapig volt Amerikában, hazahoz ezer forintot. Magyarországon 20—25 év alatt, sőt egész életében nem tudna ezer forintot megkeresni. Mindezeket figyelembe kell venni, t. ház. Es ehhez hozzájárul még, hogy népünk nagyon hiszékeny a leglehetetlenebb biztatásokkal szemben is. Az elmúlt őszön pl. Bihar és Hajdú vármegyében elterjedt egy lehetetlen hir, hogy Japánban a nagy háború következtében a férfiak elpusztultak, ott szükség van a férfierőre, (Derültség.) a férfierőt ott óriás mértékben fizetik. (Derültség.) És hogy a magyar közigazgatási hatóságok mily közönyösen, érzéketlenül nézik az ilyen mozgalmakat, arra nézve jellemző, hogy alig jutott valakinek eszébe, — persze feljelentés nem történt, — hogy utánanézzen, miféle gaz forrásból erednek ezek az ingerlések a közönséggel szemben. Annyira ment valamelyik hunczut ügynök, hogy azt mondta : itt Biharmegyében Marjay, a nagylétai pap, a Id egyszersmind követ is, van megbizva a kormány részéről, hogy támogassa ezt a kivándorlási mozgalmat, s irja fel a jelentkezőket. Kaptam is 20—50 számra leveleket, sőt személyesen is jelentkeztek nálam, a kiket aztán felvilágosítottam, hogy fel vannak ültetve. Am a közigazgatási hatóság észre nem veszi, hogy a magyar nép könnyenhivőségét milyen lelketlenül használják ki egyes rosszhiszemű emberek, az veszedelem lehet a társadalom minden rétegére. T. képviselőház! Mindezeket szükségesnek tartottam e kérvénynyel kapcsolatosan elmondani és igen kérem az igen t. miniszter urat, figyelje meg ezeket a dolgokat: egyébként kijelentem, hogy Mérey Lajos t. képviselőtársam javaslatához járulok. (Helyeslés.) Hammersberg László jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos : Előttem szóló Marjay Péter t. képviselőtársam igen meghatóan és szépen mondotta el, hogy a magyar gazdáknak — értve az ezer holdak urait — mennyi a bajuk, micsoda terhük van és elmondta, hogy ezer éven át ez a magyar gazda tartotta fenn a hazát. Ebben, t. képviselőház, senki sem kételkedik, legkevésbbé én. Elismerem, hogy a magyar gazdáknak óriási terhei vannak, küzdenek a sors mostohaságával, de el kell ismernünk azt is, hogy nemcsak a gazdák február 27-én, szerdán. tartották fenn a magyar hazát, hanem fentartották a j obbágyok, a mai munkások és a mennyi rész jut az ezredéves magyar haza fentartásából a gazdáknak, ugyanannyi jut az ezer éven át e földet vérrel és verítékkel megáztatott magyar jobbágyságra is, a melynek utóda ez a mostani robotoló magyar nép .... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Marjay Péter: Mondom, hogv együtt működtek! Gr. Somssich Tihamér: Az is gazda! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos : Ez a magyar nép az, a melynek ügyében tárgyaljuk az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek beadott kérvényét. Ennek a kérvénynek egyik része szó szerint igy hangzik (olvassa) : >>Ugyancsak még ez időszakban nyújtson be a jelen gazdasági és társadalmi viszonyoknak megfelelő cselédjavaslatot, — t. i. a kormány — a mely a szerződésszegések és a cselédsztrájk ellen védelmet biztositson.<< Azt mondja továbbá a harmadik pont (olvassa): »Az 1898. évi II. t.-cz. rendelkezései a hatóságok által végrehajtassanak ; a földmunkás-szövetségek központjai és vidéki szervezetei pedig hathatósabb ellenőrzés alá vétessenek, illetve feloszlattassanak.« Tegnapelőtti napon Buday Barna képviselő ur, a ki a kérvény benyújtója, terjedelmes indokolással, igen érdekes beszédben arról akarta meggyőzni a t. képviselőházat, hogy valóban égető szükség van ezen rendszabályok meghozatalára, arra, hogy egyrészt a szerződést szegő munkások minden eszközzel visszatartassanak ebben az országban, másrészt ezek a földmunkás szövetségek feloszlattassanak. Elmondta a t. képviselő ur, — miután nem akarok mást állitani, mint a mit mondott, tehát szó szerint idézem — ezt mondta : »A magyar nemzet három esztendő óta nem önmagának szaporodik — hát ez sajnosán igaz, — és a kivándorlás nemcsak a népszaporulatot nyeli el, de ezen jelentékenyen felül is emelkedik. A múlt esztendőben kétszázezren vándoroltak ki az Egyesült-Államokba, de jelentékeny a Románia és Szlavónia felé irányuló kivándorlás is.« Ezt mondta Buday Barna képviselő ur a múlt ülésben. En azt vártam a képviselő úrtól, — a kinek közgazdasági munkásságát ismerem, a kinek alapos tanulmányait a mezőgazdasági kérdésekről olvastam — hogy abból azt a következtetést fogja levonni, ha egy esztendőben 200.000 ember vándorol egy országból az Egyesült-Államokba és talán majdnem ugyanannyi kivándorol más országokba, hogy a nyomor elől menekülnek. Azt vártam, hogy a képviselő ur foglalkozni fog azon bajokkal és okokkal, a melyek kivándorlásra késztetik ezeket a százezreket. Mert felteszem Buday Barna képviselő úrról, hogy nem ad hitelt ama közkeletű állitásoknak, hogy azért vándorol ki annyi magyar ember, mert egyedül és kizárólag a kivándorlási viszketeg viszi ki, vagy mert, a mit Marjay képviselő ur emiitett, itt vagyonhoz jutni nem tud, azonban azt hiszi,
