Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-116

50 116. országos ülés 1907 február 25-én, hétfon. gazdának megélhetési viszonyai nem javulnak, sőt ellenkezőleg terhei egyre növekszenek: az egész mezőgazdaság krizis elé jut, ha ugyan bizonyos vidékeken már el nem jutott oda. (Ügy van ! bálfelöl.) Más országokban általános gazdasági fellendülés közepette ugyanezen szimptómákat látjuk ; a munkások magasabb bért és kevesebb munkaidőt követelnek akkor, a mikor a munkaadó kedvezőbb, javuló gazdasági helyzetben van. De ma itt ez országban a követelés talán ugyanaz, a helyzet azonban lényegesen más, sőt súlyosabb, kedvezőtlenebb, (ügy van I balfelől.) Annál inkább hozzájárulok t. képviselőtársam indítványához, mert nem elegendő a bajt csak egész általánosságban konstatálni, súlyos, kedvezőtlen helyzetünkről panaszkodni, hanem reá kell mutatni a speeziális kórtünetekre, a mint ez a kérvény petitumában is történik, s ezen bajok orvoslására kell sietnünk. (Helyeslés a baloldalon.) S itt, t. ház, épen a speeziális bajok kapcsán Mérey t. képviselőtársam felemiitette, — igaz ugyan, hogy csak emiitette — hogy azok — legalább én azt az értelmet vettem ki szavaiból — hogy azok, a kik szerződésszerű kötelezettségeket vállaltak, ne vándorolhassanak ki, útlevelet ne kaphassanak. Engedelmet kérek, t. ház, hogy ezen orvosszer tekintetében egy pár lehető rövid megjegyzést tehessek. (Halljuk ! Halljuk !) Nekem a magam részéről aggályaim vannak ebben a tekintetben. (Helyeslés.) Megjegyzem azt is, hogy most nem azon cselédekről szólok, a kiknek a jogviszonyait a benyújtandó cselédtörvény fogja szabályozni, hanem azokról, a kik az 1898 : II. t.-cz. alapján kötöttek munkabérszerződést, különösen aratási szerződést. Szerintem jogi tekintetben kétségtelen az, hogy az 1898 : II. t.-cz. büntetőjogi szankeziót ad magánjogi szerződésnek. (Igaz ! ügy van !) Már most elvi kérdés én szerintem, vájjon fokozhatjuk-e a szankeziót, a mely nem más, mint hátrány, olyan irányban, hogy preventiiv rendszabályt alkalmazzunk azokkal szemben, a kiknek szerződése tekintetében épen az 1898 : II. t.-czikk különösen ennek 37. és 63. §-ai, ha jól emlékszem, a karhatalom igénybevétele, az elővezetés joga csak a telj esi tés időpontjának bekövetkezésekor illeti meg a munkaadót és ha a preventív biztosíték, csak magánjogi természetű; óvadékletétel, bekebelezés stb. és fakultatív, a mint ez a törvény 12. §-ában van szabályozva. (Helyeslés.) De gyakorlati szempontból sem fogadhatom el ezen propozicziót minden megszoritás nélkül, teljes általánosságban, hogy útlevél ki ne adassék, mert én ugy tudom, nem áll az, hogy útlevél kiadása magát a kivándorlást is jelentené, de különösen nem áll az, hogy útlevél megtagadása azt jelenti, hogy az illető idebenn is marad ; még kevésbbé áll az, hogy ha útlevelet adunk ki, ez egyszersmind szükségképen, kivétel nélkül maga után vonná a szerződések megszegését, eltekintve attól, hogy nehéz megállapítani, vájjon van-e valakinek szerződése; tehát technikailag is elég nehéz lenne ezt a rendszabályt általánosságban keresztülvinni. Hiszen intézkedik a törvény, gondolom 8—17. §-a, hogy ne mindig saját elöljárósága előtt kellessék a szerződést megkötni, tehát, mondom, ennek konstatálása is nehézségbe ütközik, de én ugy vélem, hogy ha az útlevelet megtagadjuk, annak alapján, hogy az illetőnek aratószerződése van, az illető egyszerűen kiszökik útlevél nélkül. Hiszen ismerünk akárhány társaságot, a mely épen azt hirdeti, hogy »Kein Passzwang« és azzal szinte édesgeti a kivándorlókat és igy az illető munkás az elkövetett kettős kihágás hatása alatt bizonyára nem iparkodik hazájába visszatérni, még ha különben például azáltal, hogy ott munkát nem kapott, esetleg megtenné is. De t. ház ! Különösen azt akarom hangsúlyozni, hogy ha az állam egyszer már nem tudja megakadályozni azt, hogy a kivándorlásra való elhatározás létrejöjjön, ha nem tudja megszüntetni azon általános okokat, a melyek a nagymérvű kivándorlást létrehozzák . . . Mezőfi Vilmos: A nyomort szüntessék meg! Farkasházy Zsigmond: Az általános okokat! A nyomort és az erőszakosságot! Gr. Eszterházy Móricz : Ha azonban arra kényszeríttetik, hogy közérdek szempontjából represzsziv eszközökhöz forduljon, akkor, szerintem, nem volna időszerű és nem is volna ezélszerű, első sorban a represszáliák indoka gyanánt épen a munkaadó és munkás közti szerződést alapul venni akkor, a midőn eddig legalább túlnyomó részben kevesen vándorolnak ki azok közül, a kiknek biztos aratási szerződésük van. Ne engedjük tehát figyelmünket elterelni a valódi okoktól, ne akarjunk ujabb rendszabályokat alkotni. . . Farkasházy Zsigmond: Helyes! Ez szép beszéd ! Gr. Esterházy Móricz: ... a mikor a meglevőket sem alkalmazzuk a kellő szigorral és nem hajtjuk végre a kellő erélylyel. ~* A mikor azt látom, hogy az 1903 : IV. t.-cz. 2. §-ának a—d) pontjai daczára, a hadköteles kivándorlók száma egyre növekedik, a midőn gyakori jelenség az, hogy egy családfentartó kimegy, családját idehaza hagyja és kiteszi magát annak, hogy esetleg útközben vagy Amerikában elpusztul és azután gondoskodjék róla az illető község ; a midőn azt látjuk, hogy egészségügyi tekintetben alig van megszoritás arra nézve, hogy lappangó betegséggel az iüető kimehet, utrakelhet és kiteszi magát annak, hogy a hajó nem veszi fel, vagy Amerikából visszaküldik, vagy kitör rajta a betegség, elpusztul vagy pedig mint nyomorék és keresetképtelen jön haza társainak és a társadalomnak terhére; midőn azt látjuk, hogy a magánirodák mindenféle Ígéretekkel csábítgatják őket és a közigazgatási hatóságok nagyon gyakran tehetetlenek ezekkel szemben; midőn azt látjuk, hogy az útlevél kiadása a túlságos deczentralizálás következtében ma még könnyű és négy-öt. leg-