Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-116

116. országos ülés 1907 február 25-én, hétfőn. 51 feljebb nyolcz nap kérdése az, hogy valaki útlevelet kaphasson ; midőn azt látom, hogy a hajóstársulatok egységes szerződés hiányában tarifaversenyre kelnek és a szállítási költségeket talán az önköltségen alul határozzák meg és igy mozdítják elő a kivándorlást indirekté; a midőn látom, hogy ezen társaságok egynémelyike semmibe se veszi a magyar törvényeket; és midőn végtére azt látom, hogy Magyarországon egyáltalában még nincs kodifikálva azon jogszabály, a mely, gondolom, Svájcznak egyik kantonjában már kodifikálva van, hogy tudniillik valaki csak akkor hagyhassa el hazáját, a midőn összes ugy közjogi, mint magánjogi kötelezettségeinek eleget tett; midőn, t. ház, mindezeket látom és mindezen jelenségekkel találkozom: akkor valóban nem tartanám czélszerűnek, hogy épen az 1898: II. t.-cz. alapján kötött munkaszerződéseket vegyük az útlevél. megtagadásának alapjául, különösen akkor nem, a midőn ezen intézkedésnek szerintem odiózus volta bizonyos, hatása pedig a kivándorlás megakadályozása tekintetében nagyon is kétséges. (Ugy van! ügy van! a jobb- és baloldalon.) De azt mondhatják t. ház, hogy ilyen tulmérsékelt felfogással visszaélhetnek különösen az izgatók és módot nyújtunk, mintegy ujjal mutatunk reá, hogy az illető munkás hogyan bujhatik ki szerződéses kötelezettsége alól, sőt hogy ezen izgatók ezután épen ezen intézkedésünkkel visszaélve egy indirekt sztrájkot indíthatnak a munkaadóval szemben, felizgatják a munkást, hogy egyszerűen váltson útlevelet és akkor a munkaadó az elé a kérdés elé van állítva, vájjon megadja-e a magasabb bért, vagy nem. Hogy ilyen irányú lázítás elő ne fordulhasson, vagy hogy ez ellen fegyverünk legyen, erre nézve engedelmet kérek, hogy ajánlhassam a véderő törvénynek egy rendelkezését, a melyet szerintem az 1898 : II. t.-cz. alapján kötött szerződésre kellene analogicze kiterjeszteni, a mely szakasznak, ha jól emlékszem, a 46. §-nak b) pontja értelmében a honvédelmi miniszter fel van jogosítva arra, hogy az útlevél kiadatását bizonyos körülmények bekövetkeztekor, gondolom, 10—300 írtig menő kauczióhoz kösse. Mondom, ilyen vagy ehhez egészen analóg intézkedést szeretnék e téren látni; azonban egész általánosságban elvül kimondani, hogy a ki az 1898 : II. t.-cz. alapján munkás szerződést kapott, e miatt útlevelet ne kaphasson, ehhez a magam részéről nem járulhatok. (Elénk helyeslés.) Felszólalásom befejezéséül legyen szabad a szocziális törvényhozás terén, azt hiszem, mindenütt észlelt általános jelenségre hivatkoznom : hogy t. i. a hatalmi elv, legyen az bár tilalom vagy parancs, erkölcsi avagy anyagi kényszer, ha egyoldalulag, kellő ok nélkül és nem kivételképen kodifikáltatott, igy kezelve csak nagy ritkán hozta meg a kivánt eredményt, (Ugy van!) mert a legtöbbször nemcsak, hogy nem szüntette meg a bajt, sőt még ennél sokkal súlyosabbat hozott létre ; és én azt hiszem, ha mi is teljesen általánosságban azon általános elvi álláspontra helyezkednénk és megtagadnék a munkásszerződés alapján az útlevelet, egyrészt ellentétbe jutnánk az európai szocziális törvényhozással, (Ugy van!) de, azt hiszem. Magyarországon megtagadnék e téren a multat és kompromittálnók a jövőt. (Élénk tetszés, helyeslés és taps.) Elnök : T. ház ! Tekintettel az idő előrehaladottságára, azt hiszem, áttérhetünk a jövő ülés idejének és napirendjének megállapítására. A miniszterelnök ur kivan szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! A kérvények sorjegyzékén kivül más, fontosabb tárgy tárgyalásra előkészítve nincsen; ellenben a bizottságokban igen fontos kérdések várnak megoldásra, a melyek a ház igen sok tagját fogják a közelebbi napokban foglalkoztatni. Arra vagyok bátor kérni a t. házat, hogy a kérvényeket, mivel azok között igen sok fontos van, méltóztassék most letárgyalni és azután néhány napi szünetet tartani a végből, hogy ezen bizottságokhoz utalt fontos tárgyak előkészíttessenek és érdemleges tárgyalás alá vétethessenek. Ez alapon a házhoz intézett kérésem a következő : (Halljuk! Halljuk!) méltóztassék elhatározni, hogy a holnapi napon ülést nem tart. Ezen kérelmemet azzal vagyok bátor megindokolni, hogy holnap ránk nézve egy igen fontos miniszteri tanácskozást vagyunk kénytelenek tartani, a mely egész napi időnket igénybe veszi, a kérvények tárgyalásánál pedig úgyszólván minden tárczának a miniszter által képviselve kellene lennie a házban. Minthogy azonban ezen kérvények között sok olyan fontos van, a mely halasztást nem igen tűr, másrészt az sem lenne, talán helyén, ha a kérvények tárgyalását ugy szakitanók félbe, hogy hosszabb időn át maradnának elintézetlenül, azt kérném, hogy a kérvények hátralevő sorjegyzékének letárgyalása végett holnapután méltóztassék ülést tartani, azontúl j^edig felhatalmazni az elnök urat, hogy a bizottsági jelentések átvétele végett hirdettessen üléseket és ahhoz képest, a mint a bizottsági tárgyalások befejezése után megfelelő anyag lesz elkészítve, az elnök ur bizassék meg azzal, hogy a háznak azon ülését, a melyben a bizottságok által előterjesztendő jelentések érdemleges tárgyalás alá fognak vétetni, megállapittassa. Kérném a t. házat, hogy ezen javaslatomhoz hozzájárulni méltóztassék. Elnök : Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz a javaslathoz, hogy a ház holnap, kedden a miniszter urak elfoglaltsága miatt ne tartson ülést ? (Helyeslés.) A legközelebbi ülést e szerint szerdán tartaná a ház, a mikor a kérvények hátralevő sor jegyzékei, az interpellácziók és esetleges indítványok kerülnének tárgyalás alá. Egyúttal fel volna hatalmazandó az elnökség arra, hogy a mint a bizottságok előkészítő munkálataikat elvégezték a bizottsági jelentések átvétele czéljából ülést hivjon össze, hogy azután intézke7*